A július 31-én, szombaton megrendezésre kerülő 14. Falunap programjai a következők, melyekre szeretettel vár minden érdeklődőt a Regéc Község Önkormányzata.
14:30 Közösségi Ház ünnepélyes átadás (Községháza)

16:00 Thomas a gőzmozdony és barátai
16:45 Rákóczi bemutató
17:15 Trio Latino - vérpezsdítő latin zene
18:00 Vacsora és Tombolahúzás
19:00 Jimmy emlékest - nosztalgia műsorok
20:00 Vikidál Gyula
20:45 Utcabál - Saxon Party zenekar
Közben:
21:15 Tűzijáték
Gyerekeknek egész napos ingyenes ugrálóvár

A hetedik nap krónikája

Krónikus eső. Felhőbe hanyatlott a regéci rom... Reggel még vártuk, hátha eláll, aztán 10 körül felmentünk a várba. Küzdöttünk egy darabig, mint disznó a jégen. Ebédszünetben a büfébe menekültünk, majd ebéd után vert seregként visszavonultunk. Hát ennyi... Majd holnap.

Giber Mihály – Simon Zoltán

A nyolcadik nap krónikája

Hát..., krónikáról nemigen beszélhetünk. Esik, esik és esik. Meg sem kísérelhettük a feljutást a várba, maradtak a bús pillantások a hegy felé. Csak felé, mert még a hegy se látszott. Ha ez így megy tovább, holnap halat fogunk fogni a Nagykő tetején.
Azért is a remény hal meg utoljára: Majd holnap! (halnap...)

Giber Mihály – Simon Zoltán

A borús időjárás ellenére vettük a bátorságot és nekivágtunk a várhegynek – dolgozni. Ezzel megkezdődött az idei ásatás második hete. Az idővel aztán szerencsénk volt, felhők voltak, de eső nem, így folytatni tudtuk a munkát. A múlt héten kiszabadítani kezdett pince (melyet a mai napon Bahama – pincének neveztünk el, az ásatás legszakképzettebb és alighanem leghíresebb munkatársa után) már csaknem teljesen megszabadult az omladéktól. Már látszik, hogy a pince járószintjét az itt magasan álló sziklán lévő vékony, alig néhány cm-es földréteg képezi. Ha minden jól megy holnap délelőtt teljesen befejeződik a pince kitisztítása.
A pince melletti területen, a várudvar déli végénél folytattuk az omladékos, köves-humuszos réteg elhordását.
Mai harmadik ásatási helyszínünk a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunk volt. Itt a hétvégi esőzések miatt a délelőtt az árok felületének letisztításával folytatódott. Később az árok további kibővítésébe kezdtünk.
A mai napon kiemelkedő jelentőségű leletanyag nem volt, inkább „csak” mázas és mázatlan kora újkori kerámia, mázas kályhacsempe-töredékek, egy kés darabja, üvegtöredék, vasszegek és állatcsont került elő, ezek sem túl nagy mennyiségben. Az egyetlen „lelet”, ami mindenképpen jelentősnek tekinthető, annak az emléktábláknak egy újabb darabja, melyet eredetileg a Felsővár öregtornyának oldalán helyeztek el (kb. a '80-as években) és amelyet később ahhoz hasonló vandál(ok) pusztított(ak) el, mint akik az elmúlt hétvégén is „meglátogatták” a várat.

Giber Mihály

A pénteki nap a résztvevők hétvégére való hazautazásával zárul, így általában nincs is idő azonnali tájékoztatásra – elnézést érte.
Péntek lévén eleve fél napot dolgoztunk különösebb esemény nem is történt. A pincécske előterében tovább dolgoztunk, itt lelet alig került elő. Az északi falszorosban nyitott árkunkat – mellyel sikeresen meghatároztuk a „Csatornás kút” kiterjedését, visszatemettük (igaz, egyelőre csak részben). Hasonlóképpen visszatemetésre került a Tömlöc (?) északi falánál nyitott árkunk is. Kisebb mértékben kibővítettük a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunkat. Az egyik, a visszabontott falra ráfutó – tehát későbbi – rétegben egy fél pénzérmét találtunk. (ez volt a hatodik, lelője – stílszerűen – Rákóczi Gergely volt). Az érme ugyan roppant korrodált, így restaurálása előtt kora sem állapítható meg, mégis igen fontos, hiszen ha megtudjuk mikor volt használatban, komoly információhoz jutunk a szóban forgó fal visszabontásának idejét illetően. Simon Zoltán

A hétvégén nemkívánatos látogatói voltak a várnak. Záróra után hatoltak be a műemlék területére azok az embernek ép nem nevezhető személyek, akik jelentős károkat okoztak információs táblában, kerítésben, korlátokban.
A vár déli szikláján megépített védőkorlátot teljes egészében elpusztították, a várudvar információs tábláját darabokra törték, és a bemutató paticskerítést is tönkretették.
A péntek esti pusztító csürhe beazonosítása jó eséllyel folyamatban van, az Önkormányzat feljelentést tett a rendőrségen. Az már biztos, hogy haladéktalanul megkezdi az üzemeltető a vár teljes területén a videokamerás térmegfigyelés kiépíttetését, aminek segítségével éjjel-nappal felügyelet alatt tartja a műemlék területét. Ugyanakkor, a záróra utáni ellenőrzéseket is fokozni kívánja a területen az Önkormányzat.

Ma néhány dolog legalább tisztázódott – még ha egyik-másik nem is éppen úgy, ahogy gondoltuk volna... A keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pincécske bejáratának másik fele is előkerült, de az is kiderült, hogy az eredetileg teljesen nyitott ívet utóbb félig elfalazták. Hogy miért? Azt még nem tudjuk. A pince boltozata egészségesnek tűnik, alighanem meg fogjuk kockáztatni a teljes kitisztítását. Ma egyébként a korábbiakhoz képest jóval több lelet került innen elő, ezek zöme 17. századi kályhacsempe. Az omladék továbbra is reménytelenül vastag...
Az északnyugati falszorosban rábontottunk a „csatornás kút” északi és déli falára is, így ma már pontos kiterjedése is ismert. Legalább 20 négyzetméternyi alapterületű volt, de a mélysége egyelőre nem ismert. Ha csak 3 m mély, már akkor is 60 köbméternyi vizet tárolhattak benne. A ciszterna boltozott volt, a boltozat keleti oldalán levő nyíláson át vezették bele a tetőkön összegyűlt esővizet.

Már a harmadik... vagy még csak? Jelentjük, elértük a keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pince száját! (Na, jó, még csak a felét). Most már bizonyos, hogy a pince utólag épült hozzá a palotaszárnyhoz és ajtaja tulajdonképpen nem is volt, a bejárati nyílás azonos a boltozat szélességével, lényegében egy, az udvar felől teljesen nyitott – nem a szint alá mélyedő – boltozott térrel van dolgunk, tehát mai értelemben nem is pince, de hát a korabeli várleltárak annak nevezik... Holnap meglesz a nyílás másik fele is, aztán meglátjuk, belemenjünk-e? (ez a boltozat állapotától függ elsősorban. Megint jó sok szeg, néhány kályhacsempe, konyhai edénytöredékek, valamint 3 db reneszánsz kőfaragvány került elő a pince előteréből. Ez utóbbiak között van egy igen blikkfangos faragvány, mely alighanem egy kandallóhoz tartozott valaha. Felrajzolása több, mint két órát vett igénybe.
Az előző napokban nyitott árkainkban lassan, de biztosan haladtunk előre, bár néhány esetben továbbra sem látszik tisztán, hogy mivel is állunk szemben. Ez főleg a várudvar északi részén nyitott árkunkra igaz.

A Középső vár udvarán tovább haladtunk dél felé, ott, ahol a legvékonyabb az omladékréteg. Nem sok lelet került elő, néhány kisebb mázas padlócsempe, szegek, háztartási kerámia. A keleti palotaszárny déli végén befordulva megláttuk (azt, hogy el is értük, még nem mondható...) a szárnyhoz alighanem utólag hozzátoldott dongaboltozatos pincécske udvari fakát, mely jóval hátrébb van, mint a palotaszárny fala. Előtte az utolsó járószintet jellegzetes égésréteg fedi, melyből több szeg is előkerült. Ez a tény is igazolja a korabeli leltárak szövegét, mely szerint a keleti palotaszárny déli végén falépcső vezetett az emeleti termekbe. Itt egyébként a szegek mellet egy szép, virágos padlótégla-töredék, néhány kályhacsempe és használati kerámia került elő. Nem volt túl gazdag a mai termés...

Régi olvasóink e címből már tudják: megkezdődött a regéci vár régészeti kutatásának 12. évadja! Szokásunkhoz híven ezúttal is igyekszünk naponta beszámolni az eredményekről, hiszen jól tudjuk, sokakat érdekel a dolog.
Az első nap – szerencsére – egybeesett a kánikulát követő első enyhébb időjárású nappal, így nem szembesültünk azonnal a nehéz fizikai munkát még nehezebbé tevő hőséggel (lesz még benne részünk úgyis).
A résztvevők: gyömrői diákok, budapesti és szegedi régészhallgatók és a már jól ismert regéci brigád. Fő célkitűzésünk hasonló a tavalyihoz: a „Középső vár” udvarának minél nagyobb részét megtisztítani az omladéktól, egyúttal kiszabadítani a keleti palotaszárny udvari falait, hogy ha végre eljönne a csoda (állagmegóvás), annak az omladék ne legyen akadálya. Másodlagos célunk a már korábban feltárt területeken levő mindmáig lezáratlan kérdések tisztázása kutatóárkokkal. Ennek megfelelően két fő helyszínen folyt a munka: 1. az udvar déli végén tovább bontottuk a már szerencsére többnyire vékonyodó, de még így is tekintélyes omladékhalmot. Itt már egy kisebb szakaszon befordultunk a keleti palotaszárny déli fala elé is. Itt meglehetősen gazdag leletanyagunk volt: 3 db reneszánsz kőfaragvány, 17. századi zöld-, sárga- és vegyesmázas kályhacsempék, több színes mázas, virágmintás padlótégla-darab, edénytöredékek, pipatöredék, szegek, állatcsontok.

Az idén már 12. éve, hogy régészeti feltárás zajlik az egykori Rákóczi sasfészek, Regéc Várában.
Az első év 1999 volt, mikor is az Északi torony falai között és alatt, háromszáz év szunnyadás után ismét munkák folytak az egykor dicső és nagyhírű várban. Regéc önkormányzatának kezdeményezésére, és az azóta is tartó szervezése mellett kezdetét vehette a műemlék feltárása. A nyaranta zajló kutatásokat minden éven régésztáborba érkező diákok, fiatalok, önkéntes segítők és az önkormányzat dolgozói támasztják alá fizikai erővel. Az eltelt tizenegy év alatt több mint ezer ember dolgozott azon, hogy ez a romos állapotában is igen jelentőségteljes vár fennmaradjon, visszanyerjen minél többet régi állapotából. Az első tíz évben Simon Zoltán régész úr vezette a kutatásokat, aki 2009-től a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa lett, így azóta mint szakmai konzulens dolgozik együtt a feltárásokon Giber Mihály vezető régésszel.