Régi olvasóink e címből már tudják: megkezdődött a regéci vár régészeti kutatásának 12. évadja! Szokásunkhoz híven ezúttal is igyekszünk naponta beszámolni az eredményekről, hiszen jól tudjuk, sokakat érdekel a dolog.
Az első nap – szerencsére – egybeesett a kánikulát követő első enyhébb időjárású nappal, így nem szembesültünk azonnal a nehéz fizikai munkát még nehezebbé tevő hőséggel (lesz még benne részünk úgyis).
A résztvevők: gyömrői diákok, budapesti és szegedi régészhallgatók és a már jól ismert regéci brigád. Fő célkitűzésünk hasonló a tavalyihoz: a „Középső vár” udvarának minél nagyobb részét megtisztítani az omladéktól, egyúttal kiszabadítani a keleti palotaszárny udvari falait, hogy ha végre eljönne a csoda (állagmegóvás), annak az omladék ne legyen akadálya. Másodlagos célunk a már korábban feltárt területeken levő mindmáig lezáratlan kérdések tisztázása kutatóárkokkal. Ennek megfelelően két fő helyszínen folyt a munka: 1. az udvar déli végén tovább bontottuk a már szerencsére többnyire vékonyodó, de még így is tekintélyes omladékhalmot. Itt már egy kisebb szakaszon befordultunk a keleti palotaszárny déli fala elé is. Itt meglehetősen gazdag leletanyagunk volt: 3 db reneszánsz kőfaragvány, 17. századi zöld-, sárga- és vegyesmázas kályhacsempék, több színes mázas, virágmintás padlótégla-darab, edénytöredékek, pipatöredék, szegek, állatcsontok.

2. Két kutatóárkot nyitottunk a várudvar északnyugati szakaszán, illetve egy harmadikat az északnyugati falszorosban. Ez utóbbiban egy régi kérdésre kaptunk választ: előkerült az úgynevezett „csatornás kút” (azaz ciszterna) mindeddig ismeretlen nyugati fala. A meglepően nagy alapterületű, négyzetes formájú vízgyűjtő három másik fala már évekkel előbb előkerült. A ciszterna eredetileg boltozott volt, de boltozata mára beomlott. Az erre vezető turistaút miatt feltárására egyelőre nem gondolhatunk, meg kell elégednünk azzal, hogy legalább főbb méreteit ismerjük. A ciszterna nyugati fala és a várfal között egyelőre alig mélyítettünk le, mégis elég sok lelet volt, bár többnyire apró, mázatlan cserépdarabok, néhány amorf bronzlemez-darabka, csontok.
A másik két kutatóárokkal a Tömlöc nyugati oldalán tavaly előkerült kőfal irányát, hovatartozását szeretnénk tisztázni. Az északabbi kutatóárkunk a nyugati szárnytól húzódik a Tömlöc irányába. Itt még alig tudtunk mélyíteni, mivel kőfalak tetejét, ill. nagy kövekből álló felületet értünk el, aminek itteni létezésére nem számítottunk, és egyelőre sehogy sem értünk. Éppen ezért árkunkat holnap kibővítjük, hogy nagyobb felületen lássuk az előkerült dolgokat. A harmadik, egyelőre igen kicsi árkunk a tavaly megtalált pince északi oldalánál van. Itt sem azt találtuk, amire előzetesen számítottunk. A tavaly előkerült és fentebb említett fal déli irányú folytatását ugyan megtaláltuk, ám az a kutatóárok területén váratlanul véget ér, ahelyett, hogy jól nevelt módon tovább folytatódna dél felé, ahol mi is vártuk (és ami számunkra is egyszerűbb lenne). Így most kereshetjük további részeit, esetleges elfordulását.
Legjelentősebb mai leletünk három pénz volt. Kettőt Pető Zsuzsa talált, egyik biztosan kora újkori, talán lengyel ezüstpénz, a másik teljesen korrodált, felismerhetetlen. A harmadik, melyet Rákóczi Gergely talált, egy hiányos Zsigmond-kori veret.

Giber Mihály – Simon Zoltán