Már a harmadik... vagy még csak? Jelentjük, elértük a keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pince száját! (Na, jó, még csak a felét). Most már bizonyos, hogy a pince utólag épült hozzá a palotaszárnyhoz és ajtaja tulajdonképpen nem is volt, a bejárati nyílás azonos a boltozat szélességével, lényegében egy, az udvar felől teljesen nyitott – nem a szint alá mélyedő – boltozott térrel van dolgunk, tehát mai értelemben nem is pince, de hát a korabeli várleltárak annak nevezik... Holnap meglesz a nyílás másik fele is, aztán meglátjuk, belemenjünk-e? (ez a boltozat állapotától függ elsősorban. Megint jó sok szeg, néhány kályhacsempe, konyhai edénytöredékek, valamint 3 db reneszánsz kőfaragvány került elő a pince előteréből. Ez utóbbiak között van egy igen blikkfangos faragvány, mely alighanem egy kandallóhoz tartozott valaha. Felrajzolása több, mint két órát vett igénybe.
Az előző napokban nyitott árkainkban lassan, de biztosan haladtunk előre, bár néhány esetben továbbra sem látszik tisztán, hogy mivel is állunk szemben. Ez főleg a várudvar északi részén nyitott árkunkra igaz.

A tavaly talált pince északi oldalán lévő igen kis méretű kutatóárkunkban sem tudtuk tisztázni egyelőre az előkerült falak és a pince közti viszonyokat, ellenben szépen rajzolódnak ki a rétegek a metszetfalakon.
A nyugati várfal mögötti falszorosban, ahol a jelenleg meglévő híd helyén egykor boltozott ciszterna volt, sikerült két, a ciszterna építése előtti járószintet azonosítanunk. Az itteni kutatásból igen sok leletanyag került elő, kerámiatöredékek, mázas és mázatlan kályhacsempedarabok, morvaországi középkori import díszpohár egy darabja, állatcsontok. A leletek alapján itt már mindenképpen középkori rétegekkel, járószintekkel van dolgunk.
Pénzleletünk a mai napon sehol sem volt.

Giber Mihály – Simon Zoltán