Ma néhány dolog legalább tisztázódott – még ha egyik-másik nem is éppen úgy, ahogy gondoltuk volna... A keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pincécske bejáratának másik fele is előkerült, de az is kiderült, hogy az eredetileg teljesen nyitott ívet utóbb félig elfalazták. Hogy miért? Azt még nem tudjuk. A pince boltozata egészségesnek tűnik, alighanem meg fogjuk kockáztatni a teljes kitisztítását. Ma egyébként a korábbiakhoz képest jóval több lelet került innen elő, ezek zöme 17. századi kályhacsempe. Az omladék továbbra is reménytelenül vastag...
Az északnyugati falszorosban rábontottunk a „csatornás kút” északi és déli falára is, így ma már pontos kiterjedése is ismert. Legalább 20 négyzetméternyi alapterületű volt, de a mélysége egyelőre nem ismert. Ha csak 3 m mély, már akkor is 60 köbméternyi vizet tárolhattak benne. A ciszterna boltozott volt, a boltozat keleti oldalán levő nyíláson át vezették bele a tetőkön összegyűlt esővizet.

A tavaly talált pince (tömlöc?) északi oldalán nyitott kutatóárokban befejeztük a mélyítést. A pince fala a jelek szerint nincs kapcsolatban a tömlöctől nyugatra eső, tavaly megtalált fallal, sőt nagy valószínűséggel éppen akkor pusztították el végképp annak déli szakaszát, amikor a szóban forgó pince (tömlöc?) megépült. Az említett fal nyugatra forduló szakaszát kereső kutatóárkunkban a jelenségek arra utalnak, hogy ennek nyugati végét egy nagy beásás pusztította el, mely talán összefüggésben áll a korcsma területén talált, később ugyancsak visszabontott fal építésével. Ha ez igaz, akkor a nyugati palotaszárny relatíve legkorábbi épületének maradványával van dolgunk, mely talán még a Zsigmond-korban (esetleg az Anjou-kor végén) épült. Pech, hogy a későbbi építkezések miatt éppen ennek nem fogjuk tudni meghatározni a kiterjedését. De hát – sajnos - nem a mesék birodalmában járunk... Itt azért még fogunk próbálkozni a jövő héten is.

Simon Zoltán