A borús időjárás ellenére vettük a bátorságot és nekivágtunk a várhegynek – dolgozni. Ezzel megkezdődött az idei ásatás második hete. Az idővel aztán szerencsénk volt, felhők voltak, de eső nem, így folytatni tudtuk a munkát. A múlt héten kiszabadítani kezdett pince (melyet a mai napon Bahama – pincének neveztünk el, az ásatás legszakképzettebb és alighanem leghíresebb munkatársa után) már csaknem teljesen megszabadult az omladéktól. Már látszik, hogy a pince járószintjét az itt magasan álló sziklán lévő vékony, alig néhány cm-es földréteg képezi. Ha minden jól megy holnap délelőtt teljesen befejeződik a pince kitisztítása.
A pince melletti területen, a várudvar déli végénél folytattuk az omladékos, köves-humuszos réteg elhordását.
Mai harmadik ásatási helyszínünk a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunk volt. Itt a hétvégi esőzések miatt a délelőtt az árok felületének letisztításával folytatódott. Később az árok további kibővítésébe kezdtünk.
A mai napon kiemelkedő jelentőségű leletanyag nem volt, inkább „csak” mázas és mázatlan kora újkori kerámia, mázas kályhacsempe-töredékek, egy kés darabja, üvegtöredék, vasszegek és állatcsont került elő, ezek sem túl nagy mennyiségben. Az egyetlen „lelet”, ami mindenképpen jelentősnek tekinthető, annak az emléktábláknak egy újabb darabja, melyet eredetileg a Felsővár öregtornyának oldalán helyeztek el (kb. a '80-as években) és amelyet később ahhoz hasonló vandál(ok) pusztított(ak) el, mint akik az elmúlt hétvégén is „meglátogatták” a várat.

Giber Mihály