Még július közepén érte „támadás” Regéc Várát, mikor is egy elvetemült banda tört-zúzott a műemlék falai között. Akkor eset áldozatul a vandáloknak több tíz méter hosszan a látogatók biztonságát szolgáló korlát. A vár üzemeltetője rendőrségi feljelentést tett a pusztítás miatt és maga is gyűjti az üggyel kapcsolatos információkat. Bizonyos hírek szerint a közelben kell keresni az elkövetőket, legalábbis azok egy részét. A jövőbeni nemkívánatos egyének és cselekedetek tettenérése céljából az önkormányzat kamerás megfigyelő rendszert építtet ki a műemlék egész területén. Az elpusztított korlátokat az üzemeltető most visszaépítette, amik jelenlegi kivitelezésük szerint szebbek is lettek. A várfoka ként is emlegetett sziklán úgy lett megépítve az új korlát, hogy az tovább engedje a látogatókat, akik ez által még teljesebb képet kaphatnak a szinte egyedülálló panorámából.

Elszaladt a három hét, vége a 12. idénynek is. Azért az utolsó nap sem múlt el eseménytelenül, elsősorban a Bahama-pincétől délre eső, a szikla tövében levő területen pörögtek fel hirtelen az események. A délelőtt nagyobbik felében szépen lassan fogyott az omladék, a leletekre sem lehetett panaszunk: színes kályhacsempék, úgynevezett „madaras tál” (ez egy 16-17. századi, jellegzetes, színpompás, gazdagon díszített táltípus elnevezése akkor is, ha madarat nem is ábrázol...) összeillő darabjai, szegek, csat, stb. került elő. Másfél órával a munkaidő vége előtt egy óvatlan csákányütés nyomán előbukkant az Alsóvárba (a nagy sziklára) vezető lépcső falának külső síkja. Mivel ez többé-kevésbé párhuzamosan futott a terület feltárhatóságának határával, felcsillant a lehetőség, hogy a területet (legalábbis annak felső részét) még az idén végérvényesen lezárjuk. Öldöklő versenyfutás kezdődött az idővel, minden erőnkkel itt támadtunk, csak úgy füstölt az omladék..., s végül Mészáros Attila tanár úr vezetésével (Rusztem, maga volt ő!) a mieink győzedelmeskedtek. Az omladék megfutamodott (lásd még: Fut Bécs felé, fut Jellasics, a gyáva!). - Ma igazán költői magasságokba emelkedünk – Az omladék alján jó sok színes és zöld mázas kályhacsempe került elő, ami igazán biztató kilátás a jövőre nézve. A fal előkerülésével véglegesen tisztázódott, hogy pontosan hol is mentek fel a Középső vár felől az Alsóvárba. Megvan rá az esély, hogy hamarosan mi is az eredeti lépcsőn másszunk fel.
A várudvar déli részének nyugati felében – a déli szikla tövében levő omladék ellenállásának összeomlását előidéző összpontosított támadás megindítása előtt – folytatódott a reménytelen, de hősies küzdelem a 4 m vastag omladékkal. Kályhacsempék, szegek, kora újkori kerámia kerül elő.
Az udvar északi végén nyitott kutatóárkunk dokumentálása végre befejeződött.

Ma igazán zajlott az élet a kőbányákban. A szikla tövében egész délelőtt semmi sem került elő, csupán kövek – panaszkodtak is az itt dolgozó diáklányok. 10 perccel a déli szünet előtt azonban valami jó tündér megszánta a lányokat: ömleni kezdett a lelet. Nem is akármilyen: színes mázas kályhacsempék, összeillő edénytöredékek, egy teljesen ép öntőtégely, egy I. Ferdinánd korabeli pénz (Steiner Karcsi leleménye) – no meg ismét egy Habsburg-címeres oromcsempe (Hej, Rákóczi, hej, Bercsényi...).
Kőbánya-felső is kitett magáért. Meglehetős mennyiségű kerámia mellett négy reneszánsz faragvány is napvilágra került, köztük egy baluszter-darab is (ez egy díszes lépcső, vagy külső folyosó mellvédjéhez tartozott, akárhol nem építettek ilyeneket... Mindenesetre furcsa, hogy csak a 12. évben kerül elő az első ilyen darab, holott ahol egy volt, ott számos másiknak is lennie kellett. A 17. században ugyan szó esik „orsós” (bábos korlátú) lépcsőkről és külső folyosókról, de ezekről azt állítják, hogy fából voltak, nem csak a lépcsők és folyosók, hanem a korlát bábjai is (esztergált fabábok sokszor előfordulnak ebben a korban.
Mai napon a tavaly feltárt pincénél lévő kutatóárok dokumentálása teljesen, az udvar északi végében lévő árok dokumentálása nagyrészt befejeződött, itt tennivaló csak annyiban maradt, hogy a rajzunkat még ki kell egészíteni.

Giber Mihály – Simon Zoltán

No, majdnem megjártuk... Még fel sem értünk a várba, máris nyakunkba zúdult az eső. Szerencsére elég hamar abbamaradt, így aztán egész nap tudtunk dolgozni, bár időnként igen hideg szél fújt. A tű alatti szikla tövében talált fal délnyugat felől tart északkelet felé. Déli vége közvetlenül hozzáépült a sziklához. Északkelet felé a most tartott szint alá bukik, így hossza nem ismert. Mivel a közelben van egy kút, alighanem még előtte visszafordul, de ezt idén már nem tudjuk ellenőrizni. Ez már alighanem a kaputól az udvarra vezető út déli oldalán sorakozó épületek egyikéhez tartozhat.
A szikla tövében (Kőbánya-Kispesten) ma is igen kevés leletünk volt, szomorú, hogy azt kell írnunk, hogy a legjobb lelet egy fenőkő darabja volt... Még kevesebb lelet volt a keleti várfal belső oldalán, a Bahama-pincétől délre. Itt legalább egyre nagyobb szakaszon kibontakozik az igen magasan álló és szemmel láthatóan jó állapotú várfal belső síkja.
Az udvar déli végén (Kőbánya-felsőn) sem dúskáltunk a leletekben, a szokott, 17. századi kerámia és néhány kályhacsempe-töredék mellett itt mégis említést érdemel egy úgynevezett szederdíszes díszkorsó kisebb töredéke. Ezek a korsók a 16. században voltak divatosak, s érdekességük az, hogy fémedényeket utánoztak velük (persze agyagból). A jellegzetes szederdíszek apró, kör alakú, kicsiny dudorokkal díszített korongocskák, melyeket a korsó falára utólag, de még a kiégetés előtt ragasztottak rá. Jellegzetesen díszkerámia.

Mondhatnánk, meglehetősen eseménytelen nap volt, reménytelen küzdelemmel az udvar déli végét borító kb. 4 m vastag omladékkal, amiből még a szokásosnál is kevesebb lelet jött (jobbára szegek, de volt egy szép szederdíszes korsó töredéke is). Viszont kő volt bőven. Ma kőlevest főzünk vacsorára... Némi öröm azért volt az ürömben is: a déli szikla tövében nyitott újabb kőbányáinkban ma már nem csak kő, hanem néhány kályhacsempe is akadt. A legmeglepőbb azonban az, hogy a tűszerű támpillér tövében – miután hősies küzdelemben legyőztük az egyesített galagonyahadak szúrós lándzsákkal felszerelt előörsét – egy eddig teljesen ismeretlen épület délkeleti sarka került elő... Persze az út itt is útban van :), még csak meg sem kísérelhetjük kiterjedésének tisztázását. Arról nem is beszélve, hogy holnap már szerda lesz, ráadásul esőt is ígérnek :(
A kutatóárkunkban további hősies küzdelem után már-már szédítő mélységben járunk. A középkori fal alját – úgy tűnik – már elértük. Sok apró késő középkori – középkor végi kerámiatöredék került elő innen.
Hogy az öröm teljes legyen, újabb kutatóárkot is nyitottunk, ezúttal a tavaly feltárt pince délkeleti sarkánál. Itt egyelőre csak feltöltési réteget találtunk a pince déli oldalán lévő falcsonk alapozásával és kora újkori leletanyaggal.

Giber Mihály – Simon Zoltán

Utolsó hetébe fordult a kutatás (pedig még csak most kezdtük...). Új erők (régi barátaink: a ráckevei Ady Endre gimnázium diákjai és tanárai), új remények...
Ifjú barátaink keményen belevágtak a közepébe. Nem csupán a várudvar északi végén jutottunk előre már ma jelentős mértékben, de nekik köszönhetően teljesen (vagy nem teljesen) új területeket is megnyithattunk. Ezek közül a két legfontosabb kutatási terület az Alsóvár tűszerű támpillére alatti szikla tövének két oldala. Bár mindkét oldalon már korábban elkezdtük a munkát, az eredmények csak most kezdenek mutatkozni. Eddig jószerével csupán kő és por volt e két területen, ma már lelet is, méghozzá nem is akármilyen! Előkerült egy zöld mázas kályhacsempe kisebb töredéke, melyen egy szakállas férfifej látható. A csempe tipikusan a 16. század közepére jellemző csoportok közé tartozik, amikor előszeretettel ábrázoltak különböző uralkodókat kályhacsempéken is. A mi példányunkon alighanem Habsburg V. Károly német-római császár (kinek birodalmában sohasem ment le a nap) képmása látható. A csempe az 1540-es, 50-es évekből származik.
Egy teljesen új terület a Bahama-pincétől délre eső pince(?) feletti terület megtisztítását is elkezdtük. Itt ki fog derülni, hogy vajon emeletes épületekkel folytatódott-e dél felé a keleti palotaszárny? Egyelőre csupán az egykori keleti várfal belső síkja került elő egy rövid szakaszon. Lelet itt nem volt.
Természetesen folytattuk a munkát a várudvar déli szakaszán is. Kevés lelet volt, köztük néhány érdekesebb kályhacsempe-töredék érdemel említést.
A várudvar északi részén lévő kutatóárkunkban tovább folytattuk a szintsüllyesztést. A rétegek még jobban és szebben kirajzolódnak, mint múlt pénteken és az itt megtalált korai épület fala is egyre tisztábban látszik. A mai napon nagyon sok késő középkori – 16. század eleji kerámia került elő innen. Az árok mélyítését a várhegy sziklájának felszínéig tervezzük. Ezáltal teljes rétegsor válik láthatóvá, ami által remélhetőleg sok új információhoz fogunk jutni.

Giber Mihály – Simon Zoltán

Kiderült, hogy a Bahama-pincétől délre még egy, teljesen a föld alatt rejtőző helyiség van. Ennek egyelőre csak az északnyugati külső sarka látszik. Sajnos, nem kereshetünk errefelé semmit tovább, mert útban van az út (ez szép szójáték nem?). A tegnap még megállapíthatatlan funkciójúnak mondott habarcsba rakott kövekről kiderült, hogy azok egy, a Bahama-pincétől délre eső magasabb járószintű területre vezető fellépők. Ezek a fellépők előbb-utóbb elvezetnek minket az Alsóvárba vezető (egyik) lépcsőhöz... Mindemellett tovább haladtunk a déli Nagy Kő lába felé az udvaron. E területeken különösebben érdekes leletanyag nem került elő.
A várudvar északi részén levő kutatóárkunkban lassacskán, de rendületlenül mélyítünk lefelé. Egyelőre szép rétegsor mutatkozik, melyből késő-középkori leletanyag kerül elő.
Ma búcsút kellett vennünk Melegh Szabolcstól és barátaitól (Zsuga Zsolttól és Márktól már csütörtökön el kellett köszönnünk, de csapatuk két tagja továbbra is hősiesen helytállt). Valamennyiüket köszönet illeti önfeláldozó munkájukért. Reméljük, „Jövőre, Veletek, Ugyanitt” találkozunk.

Simon Zoltán

A halfogás szerencsére elmaradt, végre elállt az eső, így folytathattuk a munkát. Délre teljesen kiürült a kis pincécske (Bahama pince). Ahhoz képest, hogy már kedd délre ki kellett volna ürülnie... A pince igen kicsi, talán 2x3 m-es alapterületű. Lelet nemigen volt benne, szemét annál több. Ilyenkor sűrűn emlegetjük a túristákat, remélem, az érintettek csuklanak is. Azért a pince szépen búcsúzott: Steiner Karcsi talált egy pénzt az alján. Sajnos, nagyon korrodált, kora egyelőre nem állapítható meg.
A pince közelében egy sziklába vágott gödör mutatkozik, melyből igen sok kályhacsempe-töredék került elő. Feltárására egyelőre nem gondolhatunk, mert benyúlik a maga omladék alá, s abban az irányban nem bonthatunk tovább
A pincétől nyugatra tovább haladtunk dél felé, a szikla irányában. Itt váratlanul habarcsba rakott kövekbe botlottunk, de ezekről még nem állapítható meg, hogy mihez is tartoznak?
A várudvar északi részében lévő árkunkat bővítés után lemélyítettük. A felszínen mutatkozó nagy kövek felszedése után, közvetlenül azok alatt előkerült az általunk keresett kelet-nyugati irányú fal, melyről már jó ideje tudjuk, hogy a várnak ezen részén korábbi valamennyi, később itt felépült (és részben visszabontott) épület falánál. A fal tisztítását, rétegek vizsgálatát folytatjuk.

Giber Mihály – Simon Zoltán

A hetedik nap krónikája

Krónikus eső. Felhőbe hanyatlott a regéci rom... Reggel még vártuk, hátha eláll, aztán 10 körül felmentünk a várba. Küzdöttünk egy darabig, mint disznó a jégen. Ebédszünetben a büfébe menekültünk, majd ebéd után vert seregként visszavonultunk. Hát ennyi... Majd holnap.

Giber Mihály – Simon Zoltán

A nyolcadik nap krónikája

Hát..., krónikáról nemigen beszélhetünk. Esik, esik és esik. Meg sem kísérelhettük a feljutást a várba, maradtak a bús pillantások a hegy felé. Csak felé, mert még a hegy se látszott. Ha ez így megy tovább, holnap halat fogunk fogni a Nagykő tetején.
Azért is a remény hal meg utoljára: Majd holnap! (halnap...)

Giber Mihály – Simon Zoltán

A borús időjárás ellenére vettük a bátorságot és nekivágtunk a várhegynek – dolgozni. Ezzel megkezdődött az idei ásatás második hete. Az idővel aztán szerencsénk volt, felhők voltak, de eső nem, így folytatni tudtuk a munkát. A múlt héten kiszabadítani kezdett pince (melyet a mai napon Bahama – pincének neveztünk el, az ásatás legszakképzettebb és alighanem leghíresebb munkatársa után) már csaknem teljesen megszabadult az omladéktól. Már látszik, hogy a pince járószintjét az itt magasan álló sziklán lévő vékony, alig néhány cm-es földréteg képezi. Ha minden jól megy holnap délelőtt teljesen befejeződik a pince kitisztítása.
A pince melletti területen, a várudvar déli végénél folytattuk az omladékos, köves-humuszos réteg elhordását.
Mai harmadik ásatási helyszínünk a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunk volt. Itt a hétvégi esőzések miatt a délelőtt az árok felületének letisztításával folytatódott. Később az árok további kibővítésébe kezdtünk.
A mai napon kiemelkedő jelentőségű leletanyag nem volt, inkább „csak” mázas és mázatlan kora újkori kerámia, mázas kályhacsempe-töredékek, egy kés darabja, üvegtöredék, vasszegek és állatcsont került elő, ezek sem túl nagy mennyiségben. Az egyetlen „lelet”, ami mindenképpen jelentősnek tekinthető, annak az emléktábláknak egy újabb darabja, melyet eredetileg a Felsővár öregtornyának oldalán helyeztek el (kb. a '80-as években) és amelyet később ahhoz hasonló vandál(ok) pusztított(ak) el, mint akik az elmúlt hétvégén is „meglátogatták” a várat.

Giber Mihály