Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!

Galéria

Testvér településeink

Üzenőfal
Ennek használatához be kell jelentkezned!

DVD

Megjelent és kapható egy különleges, a regéci várról szóló DVD, mely megvásárolható Regécen az Önkormányzatnál, a várban, illetve utánvéttel is megrendelhető.
A lemez 1300 Ft-ba kerül.

Ajánlj minket!

Statisztika


Google PageRank

Időjárás
Felhőkép Felhőtérkép Magyarországról

Hőtérkép Hőtérkép Magyarországról

Forrás: időkép.hu

Információk

Ajánlott képernyő felbontás:
minimum 1024x768. Legalizáljon - Libre Office-al

msandor, regec, regéc, var, varrom, várrom, vár, feltaras, feltárás, regesz, régész, bokály, bokaly, majalis, majális, mogyoroska, hejce, haromhuta, háromhuta, falunap, bucsu, búcsú, templom, katolikus, onkormanyzat, önkormányzat, part.maps@msandor.hu
Pillanatképek mindennapjainkból...
tavasz2005_14.jpg
Falazas0805_14.jpg
karacsony2008_08.jpg
kirandulas_2007_51.jpg



A vár feltárása

A regéci vár régészeti
kutatásának eredményei (2007. 06. 10.)






A Zempléni-hegység nyugati hegyvonulatainak egyik jellegzetes, kettős
csúcsán elhelyezkedő, hatalmas alapterületű, de korábban részleteiben
kevéssé ismert regéci vár régészeti kutatását 1999 nyarán kezdtük meg,
helyi kezdeményezésre. A helyszíni munkával párhuzamosan folyt a
levéltári kutatás is (Czakó Balázs, Melegh Szabolcs, Sós István, Zsuga
Zsolt illetve e sorok írója), melynek nyomán számos apró, de fontos
történeti részlet vált ismertté. A régészeti feltárás eredményeiről
csupán rövid jelentések láttak napvilágot. Itt az ideje, hogy az eltelt
8 esztendő kutatási eredményeit röviden összefoglaljuk.

Az észak-déli tengelyű hegygerincen hosszan elnyúló erődítmény egyes,
ma is jól elkülönülő részeit már a vár életében is megkülönböztették
egymástól. A 17. századi inventáriumokban az északi sziklatömbön álló
épületegyüttest Felsővárnak, a hasonló tengerszint feletti magasságú, a
környezetből szintén magasan kiemelkedő déli sziklacsúcson levő
épületcsoportot Alsóvárnak, míg a két csúcs között található
épületszárnyakat Középső várnak nevezték. A régészeti feltárás az
északi sziklatömb felől indult meg, s a feltárási terület az évek során
egyre délebbre húzódott.

A napjainkra már teljesen feltárt Felsővár alaprajzi elrendezése
kezdetben teljesen ismeretlen volt, az épületmaradványok legnagyobb
része vastag omladékréteg alatt rejtőzött. Lényegében egyetlen épület,
a sziklacsúcs északi végén álló, téglalap alaprajzú torony több emelet
magasságú falrészlete és az annak északkeleti sarkához csatlakozó kerek
bástya csekély maradványai látszottak ki a földből. A Felsővár teljes
feltárása 2003-ban fejeződött be, melynek során kirajzolódott az
épületegyüttes alaprajza, és építéstörténete.

A Felsővár legkorábbi elemének a hatalmas, téglány alaprajzú öregtorony
és a hozzá csatlakozó várfal bizonyult. Az 1300 körül épített torony
eredeti falaiból csak az alsó szint maradt meg, felső részét a 16.
században visszabontották, majd újjáépítették. Mindenesetre a torony
bizonyára kezdetben is többszintes építmény volt. Bejárata eredetileg
az első emeleten nyílhatott, a déli falában ma található bejárat
utólagos áttörés eredményeként jött létre. Az egymástól kezdetben is
gerendafödémekkel elválasztott szinteken eredetileg egy-egy helyiség
volt, a 16. században azonban már szintenként két-két szoba volt benne.
A korai, földszinti falakat eredetileg nem törte át semmiféle nyílás.
Az alsó szint járószintjét a sziklafelszínt borító vékony, földréteg
alkotta. Mást a torony korai formájáról nem is lehetett kideríteni.

A sziklatömb toronytól délre eső területét kőből falazott, a torony
délkeleti sarkával kötésben álló, tehát azzal egykorú, íves vonalú
várfallal vették körül. A később elbontott korai várfalnak csak keleti
és déli szakaszai kerültek elő, a sziklatömb nyugati felén a terep
olyannyira lepusztult, hogy a várfal nyomvonala ma már nem állapítható
meg. A korai várfallal övezett területen más, az első építési
periódushoz köthető építmény nem került elő, de nem zárható ki, hogy
faépületek álltak itt. A korai erődítmény megközelítésének módja
ismeretlen maradt. A területen húzott kutatóárkok legalján helyenként
bronzkori kultúrrétegbe ütköztünk. A felette levő vékony középkori
rétegekből csupán minimális mennyiségű 14. századi, hullámvonalas
kerámiatöredék került elő.



A Felsővár területén megfogható következő építési periódusban a korai
várfalat visszabontották, s a területet ezúttal szabálytalan ötszög
formában vették körül. A keleti oldalon egy háromosztatú, a délnyugati
sarokban pedig egy egysejtes épületet emeltek. Ezeknek csak alsó
szintje maradt fenn napjainkig, de feltehető, hogy eredetileg
kétszintesek voltak. Ebben a periódusban már biztos, hogy dél felől
jutottak fel a sziklatömbre, nyilván valamilyen falépcső segítségével,
mely a két épületszárny közötti területen érkezett fel.

Az átépítés ideje nehezen határozható meg. A délnyugati épületbe vezető
ajtó élszedett kőkerete alkalmatlan pontosabb korhatározásra.
Mindenesetre a jelek szerint Regéc is beletartozik azon várak sorába
(Csesznek, Gesztes, Siklós, stb.), ahol a korai falakat szinte teljesen
lebontva, azok helyén merőben eltérő alaprajzú új épületeket emeltek.
Regécen ez a 15. század elején történhetett meg.



Bizonyosan a 15. század folyamán kezdődött meg az északi sziklacsúcstól
délre eső terület, a későbbi Középső vár kiépítése is, azonban ennek
első fázisáról egyelőre meglehetősen keveset tudunk. A Felsővárnál
jóval mélyebben fekvő területet kelet és nyugat felől határoló
várfalaknak egyelőre csak északi szakaszai ismertek, azt még nem
tudjuk, hogy az ekkor körbezárt terület délen hol ért véget? Annyi
azonban bizonyos, hogy a Középső vár épületszárnyainak minden, ma álló,
legalább valamilyen szinten megvizsgált fala utólag épült hozzá a
hosszanti várfalakhoz. Az egyetlen, a nyugati várfallal kötésben álló
rövid falszakasz kisebb részlete egy, a nyugti épületszárny északi
helyiségét átvágó kutatóárokban került elő, 2006-ban. A falnak egyelőre
még vastagsága sem ismert, nemhogy egyéb összefüggései. Még az is
elképzelhető, hogy ez a nyúlfarknyi fal csak egy belső támpillér volt.



A Középső vár első – eddig azonosított – jellegzetesen kváderezett
sarkú épületegyüttese a Felsővár sziklatömbjéhez dél felől közvetlenül
csatlakozik (11., 12. 20. helyiség). Közülük – a ma is magasan álló
falak jelentette balesetveszély miatt – csupán a középső, L alaprajzú,
keskeny helyiséget sikerült teljesen megtisztítanunk az omladéktól. Az
eredetileg is kétemeletes épület falazatában helyenként másodlagos
helyzetű gótikus kőfaragványok voltak felfedezhetőek (melyeket sajnos a
legutóbbi állagmegóvás során eltűntettek). Az egyes szinteket
gerendafödém választotta el egymástól, a földszint földes padlójú volt.
Az L alaprajzú helyiség déli, szélesebb vége dél felé kiugrik. Ennek
oldalfalaiban egy-egy, szegmensíves záradékú ülőfülke van. A széles,
félköríves záradékú, vaskos kőkeretű kapu a déli oldalon nyílik. Ennek
bal oldalán egykor lőrés volt, melynek külső száját a később itt
felépített háromosztatú épület nyugati fala takarja. Szinte bizonyos,
hogy az L alaprajzú helyiség déli vége eredetileg kaputoronyként
funkcionált. Erre utalnak az ülőfülkék, a vaskos kapu és a kapu
előterét védő lőrés is. Az is bizonyos, hogy az L alaprajzú épület
északi szakaszában, az emeleti térből vezetett fel a falépcső a
Felsővárba, ezt az útvonalat még a 17. század végén is használták. Az
északi szakasz oldalfalaiban egy-egy, szegmensíves záradékú, késő
gótikus tagozatú kőkeretes ajtó vezet a szomszédos helyiségekbe. Ezek
közül a keleti földszinti tér ablaktalan helyiség volt, ez ma még
feltáratlan. A nyugati, igen nagy alapterületű helyiség – melybe a vár
17. századi kápolnája lokalizálható – kezdetben talán csak udvar volt,
lefedés nélkül.

Nagy valószínűséggel e periódushoz köthető az, a nyugati várfalra
merőleges, ahhoz utólag hozzáépített, összefüggéseiben azonban egyelőre
nem ismert kőfal is, mely a nyugati palotaszárny egyik helyiségében
(28. helyiség) húzott kutatóárokban került elő 2006-ban.

Ebben az időszakban a Felsővárban is történtek változtatások. Beépült a
nyugati várfal előtere is, így a Felsővár udvarát immár minden oldalról
épületszárny határolta. Valószínűleg ekkor történt, hogy a keleti
épületszárny déli földszinti helyiségében kutat ástak, melyhez az udvar
felől sziklalépcső vezet le. A részben sziklával, részben falazattal
határolt kút teljes feltárása még várat magára.





A következő építési periódusban, a 16. század első felében a Középső
vár keleti várfalának belső oldalához egy egyemeletes, földszintjén
háromosztatú (14., 16. 17. helyiség), az emeleten két szobát tartalmazó
épületet emeltek. A födémek itt is gerendásak voltak, a földszinti
terek földpadlósak. A megmaradt földszinti nyílások körül jól láthatóak
a kőkeretek és a vízszintes szemöldökpárkányok fészkei. Sajnos a
kőkeretekből csupán egy-egy, teljesen lepusztult felületű szárkő-csonk
maradt meg a két szélső földszinti tér ajtóiban. Az emelet északi
harmadát elfoglaló kisebb szoba délkeleti sarkában kandalló állt, ennek
konzolcsonkja, illetve a déli fal túloldalán volt cserépkályha
fűtőnyílása ma is látható.

Ugyanebben a periódusban keletkezett a nyugati épületszárny ma is álló
legkorábbi egysége, a később a vár konyhájának helyet adó, négyzetes
alaprajzú 15. helyiség, s a tőle északra található, ezideig alig
kutatott ciszterna is. A konyha építésekor a nyugati szárny korábbi
épületeit bizonyosan lebontották.

A fent vázolt építkezés bizonyára a 16. század harmincas éveiben
zajlott le, hiszen ez időponttól igazolható, hogy a vár urainak (a
Serédyeknek) lakóhelyeként is szolgált. Nyilván e korszak zavaros
politikai viszonyai tették szükségessé a vár katonai szempontból
történő korszerűsítését is. Nagy valószínűséggel állítható, hogy ekkor
bontották vissza és építették újjá a Felsővár öregtornyát, melyet az
északnyugati sarkon ezúttal már egy háromszintes, kör alaprajzú
bástyával erősítettek meg (a torony teljes újjáépítését igazolja, hogy
a bástya falai a felső szinteken bekötnek a torony falaiba). A 17.
századi inventáriumokban „Kerekded bástya” néven emlegetett bástya alsó
szintjén a sárospataki Vörös torony hasonló helyzetű lőréseire hajazó
háromágú lőrések nyíltak (ezek közül egy teljes épségben előkerült),
feljebb ismeretlen méretűek és formájúak, de bizonyosan szélesebben
(ezek közül az egyik felső szinti lőrés egyik kávája megvan). A torony
egyes szintjein ekkor már két-két szoba kapott helyet, s ekkor vágták a
földszint déli falába, illetve az északkeleti sarokba a ma is meglevő
ajtókat. A torony déli fala elé vastag köpenyfal épült, ez bizonyára az
emelet előtti folyosót tartotta.



Még mindig a 16. századot írták, amikor sor került a következő építési
hullámra. Ennek legmarkánsabb eleme a Középső vár keleti szárnyában, az
előző periódusban emelt háromoszatú épület déli végéhez toldott újabb,
szintén három egységből álló, egyemeletes palotaszárny volt, mely alatt
hatalmas, egyetlen teret kitevő, dongaboltozatos pince húzódik. Ennek
egyelőre csak északi, önállóan, kizárólag az udvar felől
megközelíthető, négyzetes alaprajzú, négyzetes padlótéglákkal burkolt
földszinti terét (25. helyiség) tárhattuk fel. A helyiségből ugyan nem
sok maradt meg napjainkra, annyi azonban bizonyos, hogy nyugat felé
legalább egy kőkeretes ablaka nézett, déli falába pedig almárium
mélyedt. A 17. századi inventáriumok szerint a felette volt emeleti
szoba boltozott volt. Az épületrész korát a 25. szobában, illetve a
szoba előtti udvarszakaszon talált, nyilván az emeletről lezuhant
kandallókonzol-töredék igazolja a legjobban. A töredéken kímatagos
szegélyű tükörbe foglalt antiqua betűs DE… felirattöredék olvasható.

Ugyanezen periódushoz köthető a Középső vár nyugati épületszárnyában
található konyhához dél felől hozzáépített kicsiny, egykor
dongaboltozattal fedett, földpadlós szoba (28. helyiség).

Folytatódtak az erődítések is. Bizonyosan még a 16. század végén
emelték a vár északnyugati felében álló, 1602-ben már említett,
úgynevezett „Kútbástyát”. Az északnyugati sarkán lekerekített, nagy
ágyúlőrésekkel ellátott bástya nyugati fala mentén kazamata húzódik. A
kazamatafolyosó falsíkjai kifutottak a bástya külső falsíkjáig, azonban
az aligha valószínű, hogy itt valaha is be lehetett volna menni a várba
(jelenleg egy itt kialakított bejáraton keresztül juthatunk be az
erősség területére, mivel a vár délnyugati végére lokalizálható eredeti
bejárat egyelőre nem csak feltáratlan, de megközelíthetetlen is), itt
inkább csak egy alacsony záradékú, a folyosón összegyűlő vizet a
várfalon kívülre vezető nyílás lehetett. A kazamatafolyosó északi vége
egy természetes barlanghoz vezet, melynek keleti végén egy egyelőre
feltáratlan, kör alaprajzú, mély gödör (talán egy, a bástyának nevet
adó kút) tátong. A bástya felső részén gyilokjáró húzódik, ekkortájt
már ezen keresztül is fel lehetett jutni a Felsővárba.

Mivel a feltárás még nem jutott el odáig, egyelőre nem tudjuk, hogy
mikor épültek a vár egyéb védőművei: a keleti várfal tengelyében volt,
ma már csak egy rövid falcsonkból ismert bástya, a tőle délre eső, a
keleti várfal déli szakaszának külső oldalát végigkísérő falszoros és
az annak déli végén emelkedő hatalmas bástya.



A vár kiépítése a 17. században is folytatódott. Az inventáriumokból
tudjuk, hogy a Középső vár nyugati, legalább egy, de inkább
kétemeletes, alápincézett szárnyának legnagyobb részét Alaghy Menyhért
(† 1631) építtette, s ő ásatta azt, az égerfával bélelt, s emiatt
megkeseredett vizű kutat is, mely nagy valószínűséggel a déli
sziklatömb tövében látható mélyedéssel azonos. A nyugati szárny
Alaghy-féle építményeiből még semmit sem tártunk fel. Ezek közül
valószínűleg csak a Középső vár nyugati oldalán levő, a terepen most is
kitapintható pincék fognak előkerülni. Valószínű, hogy még a 17. század
első felében felépült a nyugati várfal északi szakaszának belső
oldalához simuló, igen vastag köpenyfal, melynek lőrései az
északnyugati („Kút”)-bástya déli előterét védik. A köpenyfal
megépítésekor a várfal magasságát is megnövelték.



Valamivel többet tudunk az 1644-től kezdődő Rákóczi-birtoklás során –
bizonyára nem is egyszerre - emelt épületekről. Ezek legtöbbször gyenge
kötőanyagú, vagy egyenesen sárba rakott, vékony falú, jellemzően fa
nyíláskereteket használó építmények. Ide sorolhatóak a Felsővár nyugati
és déli épületszárnyába húzott osztófalak, a Középső vár keleti
épületszárnyában levő kicsiny 13. helyiséget leválasztó falacska, az
északnyugati falszoros északnyugati sarkában levő, a 36. területet
határoló, szinte teljesen elpusztult sárba rakott falak, valamint a
nyugati palotaszárny udvari homlokzata elé utólag felépített, vékony
falú, földszintes építmények (27., 30, 37. helyiségek) csekély
maradványai.

Azt tudjuk, hogy az ostromok során a vár helyenként súlyos sérüléseket
szenvedett. A Felsővár keleti fala például teljes hosszában kidőlt, ezt
– már I. Rákóczi György idejében – először palánkkal pótolták, de
később szilárd anyagból újjáépítették, de az eredeti nyomvonaltól
nyugatabbra.



Sajnos egyelőre semmit sem tudunk a déli sziklatömbön volt Alsóvárról.
Az itt állt – ma még csak a 17. századi leírásokból ismert többszintes
épületek legjellegzetesebbike az úgynevezett „Csonka torony” volt. Ez
bizonyára a déli szikla csúcsán helyezkedett el. Ott jelenleg egy
kőboltozat felszíne látható. A lejjebb álló két, kelet-nyugati irányú
rövidke falcsonk és egy tűszerű támpillér semmiféle következtetésre nem
alkalmas sem a terület alaprajzi viszonyait, sem pedig az ott állt
épületek korát illetően.



A feltárás eredményeit jól kiegészítik a fennmaradt – döntően 17.
századi írott források. Ezek egy része, a Melegh Szabolcs által
feldolgozott inventáriumok az egykori helyiségek korabeli funkcióit
világítja meg, más részük, mint a Sós István által használt iratok, az
egykori mindennapi életről tanúskodnak. E tanulmány szempontjából most
az inventáriumokból leszűrhető adatok a fontosabbak. Kiderül belőlük,
hogy a 17. században a Felsővárban már szinte csak raktárak (Szalonnás
ház, Káposztás pince, Lisztes ház, Fegyveres házak stb.) és más,
gazdasági funkciót betöltő helyiségek (Sütőház) voltak. A torony első
emeletén volt a Pattantyúsok háza és pitvara, a másodikon a Virrasztók
háza és pitvara. A keleti palotaszárny földszintjén különböző
Sáfárházak, Ecetesház, Sütőház, Pitvar, „Egyenes ház”, továbbá pincének
tekintett ablak nélküli földszinti terek (pl. Háromszeres pince)
voltak. Az emeleten lakószobák (Leányasszonyok háza, Virágos kék bolt)
és ehhez a funkcióhoz kapcsolódó más helyiségek (Ebédlő palota,
pitvarok) voltak. A Középső vár udvarát észak felől határoló 20.
helyiségben a 17. század második felében kápolnát alakítottak ki. A
nyugati szárny alsó szintjén különféle „boltok”, egy „alsó” Tárház,
Szakácsok háza, Sáfárház, Konyha kaptak helyet. A lakóhelyiségek és
tartozékaik itt is a felső szinteken voltak (Úr háza, Asszonyház,
Leányasszonyok háza, Tárház, a régi Kápolna, Ebédlő palota, Könyvtár,
valamint a bizonyára igen látványos Aranyos palota, stb.). A jelek
szerint a nyugati palotaszárny volt a reprezentatívabb.



A régészeti kutatás során előkerült leletanyag túlnyomó többségét 17.
századi tárgyak alkotják, ezek zöme használati kerámia, de a keleti
palotaszárny eddig feltárt helyiségeiből viszonylag sok a díszkerámia
(habán edénytöredékek, porcelán-uánzatok, kívül-belül színes mázas
korsók) is. Különleges leletnek számít a nagy mennyiségű török
falicsempe (bokály). Az eddig nem túl nagy mennyiségű (ne feledjük,
hogy a palotaszárnyak legnagyobb része még feltáratlan!) kályhacsempe
zöme három csoportra bontható. A szórtan előkerült kék-sárga-zöld-fehér
mázú, helyenként fautánzatú csempék (melyek párhuzama a pácini
kastélyból ismert) a 17. század elejéről származnak (az egyik töredéken
látható CMA monogram Comes Melchior Alaghy-ként oldható fel!).
Rákóczi-kori a 18. helyiség omladékából előkerült, oda nyilván az
emeletről lezuhant kék-fehér mázas, felső párkányán apró
balluszterekkel díszített habán cserépkályha, melynek sárospataki
párhuzamai ismertek. Szintén 17. századiak azok a mázatlan,
végtelenített mustrát kiadó, szintén habán készítésű, de legalábbis
eredetű csempék, melyek zömmel a Felsővár nyugati falán kívül, valamint
a 25. helyiségből és környezetéből kerültek napvilágra, s melyeknek
különböző változatai a 17. század végén az egész Felvidéket
elárasztották. A fenti típusok mellett elvétve néhány 16. századi
csempetöredék is előkerült. Az egyéb leletek közül kiemelendő egy
felvonó szerkezet csigája és lánca, egy ágyúcső-darab, egy
kardmarkolat-védő kosár, egy balta, egy kapa, több kés, számos,
különféle kaliberű kő és vas ágyúgolyó, puskagolyók, valamint igen sok
üveg „tüzes labda”. Az éremleletek zöme 17. századi lengyel veret.





Simon Zoltán






______________________________________________








Regéc Várának 1999-ben megkezdett régészeti feltárása óta első ízben
idén (2005) kellett kényszerpihenőt tartani a kutatások tekintetében.

Sajnálatos módon az állagmegóvási munkálatok elmaradása nem tette
lehetővé, hogy a nyárra tervezett feltárás folytatódjon, az ok
természetesen az anyagiak hiányában keresendő.

Regéc Önkormányzata erején felüli terheket kénytelen vállalni azért,
hogy az oly nehezen elindított vár megmentési program ki ne fulladjon,
még ha le is lassult.

Regéc Várát minden évben egyre többen keresik fel, folyamatosan
növekszik a látogatók száma, ezzel szemben a lehetséges támogatások
rendre elkerülik ezt a műemléket.

2006-ra remélhetőleg rendeződik a kialakult helyzet és folytatódhat a
régészeti kutatás, állagmegóvás és a remélt helyreállítás.



______________________________________________



Megkezdődött a vár 2004. évi régészeti kutatása



Tavaly sikerült teljesen kitisztítanunk a "Középső vár" keleti
szárnyának két földszinti terét, mely közül az egyik egykor a sáfár
egyik szobája volt, a másik pedig annak pitvara. A pitvartól délre eső
helyiséget akkor csak félig sikerült feltárnunk. Ez utóbbi szoba is a
sáfáré volt valaha. Idén szeretnénk ezt a helyiséget teljesen feltárni,
továbbá mindhárom teremben kutatóárkokkal megvizsgálni a korábbi
viszonyokat. E területen sajnos különösebben érdekes leletekre nem
számíthatunk (bár ne lenne igazam!). Ha minden a terv szerint halad
majd, a "Középső vár" keleti szárnyának egyik önálló, három helyiségből
álló egysége teljesen kitisztul, s az állagvédelem után akár
látogathatóvá is válik.



Új, izgalmas és fontos terület feltárását is elkezdjük az idén, de
befejezni aligha lesz módunk. Ez a terület a "Középső várat" észak
felől határoló sziklafal előtti igen nagy alapterületű és vastag
omladékkal fedett rész, ahol a vár egyik kápolnájának helyét sejtjük. A
kápolna - ahol Zrínyi Ilonának külön karzat állt a rendelkezésére -
igen díszes és gazdagon felszerelt építmény volt. Szép volna, ha ebből
mi is kézzel foghatnánk valamit! Kérem, mindenki szurkoljon nekünk,
hogy legyen mit bemutatnunk a falunapon!



Simon Zoltán

régész




______________________________________________










Halad a régészeti feltárás a Várban. Az idén elsősorban a keleti
Palotaszárny kutatása és kiásása, a keleti várfal külső síkjának
meghatározása, illetve a bokályos szoba alatti pince feltárása szerepel
a tervekben. A keleti oldal munkálataival párhuzamosan, az északi
bástya melletti terület feltárása is elkezdődött. Simon Zoltán, a vár
feltárását irányító régész elmondta, hogy az 1999-től folyamatosan
kutatott északi torony és környezete (öregvár) feltárása befejeződött.
Ezen a területen a jövőben a helyreállításé lehet a főszerep.



2003. július 18.








A regéci vár feltárása




1999. július 5-én kétéves előkészítő munka után Regéc Önkormányzata,
Kormos István polgármester fáradozásának köszönhetően, Simon Zoltán
régész szakmai irányítása mellett megkezdődik a vár régészeti
feltárása. A munkálatok fizikai részét középiskolás és egyetemista
diákok, illetve közhasznú munkások végzik.



A feltárási munkálatokkal párhuzamosan megindult a várat elektromos
árammal ellátó hálózat kiépítése, és a személy, illetve az építőanyag
szállításához szükséges, korábban gyalogos útszakasz kiszélesítése.



1999-ben a feltárások az Öregtorony és az eddig föld alatt rejtőzött
Rondella területén kezdődtek meg. Az Öregtorony környékén néhány új,
eddig nem ismert helyiség került elő. Itt egy nagyon szép, épen maradt
és egy nagy részben elpusztult háromágú lőrésre bukkantak. Ekkor
kezdődött el az Északi bástya feltárása is, aminek befejezésére már
csak a következő évben, 2000-ben került sor.








 



A mai műemlékállomány legdíszesebb darabjának tartják a szakemberek a
bokályt.








A bokály a 17. századból való, kézzel festett drága falcsempe.
Közép-kelet Európában egyedül csak Sárospatakon, a Vöröstoronyban van
ilyen bokályos szoba, ami 1642 körül készült. I. Rákóczi György
megrendelésére. Ezért számít óriási szenzációnak, hogy a regéci várban
is találtak ilyen bokályokat. Ez azt bizonyítja, hogy Regéc nem egy
eldugott váracskának, hanem királyi lakhelynek számított.






A feltárás során előkerültek még színes, mázas kályhacsempék,
üvegpohárdarabok, különféle csontok, késnyél, ágyúgolyó, pénzérmék és
csigafelvonó.



A munkálatok ezzel azonban korántsem fejeződtek be, hiszen nagyon
fontos a már kiásott falak konzerválása. Az állagmegóvási munkálatok az
Öregtorony környékén kiásott falak megerősítésével és az Északi bástya
leszakadt két sarkának részleges visszaépítésével kezdődött el. A
nagyszabású munkálatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a
Megyei Önkormányzat és a Megyei Területfejlesztési Tanács támogatásával
Regéc Önkormányzata végzi.








A vár feltárásának és állagmegóvásának tervezett időtartama 10-15 év. A
távlati tervek között szerepel az egész vár állagmegóvása, és egy
múzeum kialakítása, ahol a vár leletanyagát, régi metszeteket és
fényképeket tekinthetnek meg a látogatók.



Mindezzel az idegenforgalom érdeklődése felkelthető és kielégíthető,
amely kulcsa lehet e kicsiny falu fejlődésének.


[ Vissza ide: Információk | | Nyomtatóbarát verzió]