| A vár feltárása A regéci vár régészeti kutatásának eredményei (2007. 06. 10.) A Zempléni-hegység nyugati hegyvonulatainak egyik jellegzetes, kettős csúcsán elhelyezkedő, hatalmas alapterületű, de korábban részleteiben kevéssé ismert regéci vár régészeti kutatását 1999 nyarán kezdtük meg, helyi kezdeményezésre. A helyszíni munkával párhuzamosan folyt a levéltári kutatás is (Czakó Balázs, Melegh Szabolcs, Sós István, Zsuga Zsolt illetve e sorok írója), melynek nyomán számos apró, de fontos történeti részlet vált ismertté. A régészeti feltárás eredményeiről csupán rövid jelentések láttak napvilágot. Itt az ideje, hogy az eltelt 8 esztendő kutatási eredményeit röviden összefoglaljuk. Az észak-déli tengelyű hegygerincen hosszan elnyúló erődítmény egyes, ma is jól elkülönülő részeit már a vár életében is megkülönböztették egymástól. A 17. századi inventáriumokban az északi sziklatömbön álló épületegyüttest Felsővárnak, a hasonló tengerszint feletti magasságú, a környezetből szintén magasan kiemelkedő déli sziklacsúcson levő épületcsoportot Alsóvárnak, míg a két csúcs között található épületszárnyakat Középső várnak nevezték. A régészeti feltárás az északi sziklatömb felől indult meg, s a feltárási terület az évek során egyre délebbre húzódott. A napjainkra már teljesen feltárt Felsővár alaprajzi elrendezése kezdetben teljesen ismeretlen volt, az épületmaradványok legnagyobb része vastag omladékréteg alatt rejtőzött. Lényegében egyetlen épület, a sziklacsúcs északi végén álló, téglalap alaprajzú torony több emelet magasságú falrészlete és az annak északkeleti sarkához csatlakozó kerek bástya csekély maradványai látszottak ki a földből. A Felsővár teljes feltárása 2003-ban fejeződött be, melynek során kirajzolódott az épületegyüttes alaprajza, és építéstörténete. A Felsővár legkorábbi elemének a hatalmas, téglány alaprajzú öregtorony és a hozzá csatlakozó várfal bizonyult. Az 1300 körül épített torony eredeti falaiból csak az alsó szint maradt meg, felső részét a 16. században visszabontották, majd újjáépítették. Mindenesetre a torony bizonyára kezdetben is többszintes építmény volt. Bejárata eredetileg az első emeleten nyílhatott, a déli falában ma található bejárat utólagos áttörés eredményeként jött létre. Az egymástól kezdetben is gerendafödémekkel elválasztott szinteken eredetileg egy-egy helyiség volt, a 16. században azonban már szintenként két-két szoba volt benne. A korai, földszinti falakat eredetileg nem törte át semmiféle nyílás. Az alsó szint járószintjét a sziklafelszínt borító vékony, földréteg alkotta. Mást a torony korai formájáról nem is lehetett kideríteni. A sziklatömb toronytól délre eső területét kőből falazott, a torony délkeleti sarkával kötésben álló, tehát azzal egykorú, íves vonalú várfallal vették körül. A később elbontott korai várfalnak csak keleti és déli szakaszai kerültek elő, a sziklatömb nyugati felén a terep olyannyira lepusztult, hogy a várfal nyomvonala ma már nem állapítható meg. A korai várfallal övezett területen más, az első építési periódushoz köthető építmény nem került elő, de nem zárható ki, hogy faépületek álltak itt. A korai erődítmény megközelítésének módja ismeretlen maradt. A területen húzott kutatóárkok legalján helyenként bronzkori kultúrrétegbe ütköztünk. A felette levő vékony középkori rétegekből csupán minimális mennyiségű 14. századi, hullámvonalas kerámiatöredék került elő. A Felsővár területén megfogható következő építési periódusban a korai várfalat visszabontották, s a területet ezúttal szabálytalan ötszög formában vették körül. A keleti oldalon egy háromosztatú, a délnyugati sarokban pedig egy egysejtes épületet emeltek. Ezeknek csak alsó szintje maradt fenn napjainkig, de feltehető, hogy eredetileg kétszintesek voltak. Ebben a periódusban már biztos, hogy dél felől jutottak fel a sziklatömbre, nyilván valamilyen falépcső segítségével, mely a két épületszárny közötti területen érkezett fel. Az átépítés ideje nehezen határozható meg. A délnyugati épületbe vezető ajtó élszedett kőkerete alkalmatlan pontosabb korhatározásra. Mindenesetre a jelek szerint Regéc is beletartozik azon várak sorába (Csesznek, Gesztes, Siklós, stb.), ahol a korai falakat szinte teljesen lebontva, azok helyén merőben eltérő alaprajzú új épületeket emeltek. Regécen ez a 15. század elején történhetett meg. Bizonyosan a 15. század folyamán kezdődött meg az északi sziklacsúcstól délre eső terület, a későbbi Középső vár kiépítése is, azonban ennek első fázisáról egyelőre meglehetősen keveset tudunk. A Felsővárnál jóval mélyebben fekvő területet kelet és nyugat felől határoló várfalaknak egyelőre csak északi szakaszai ismertek, azt még nem tudjuk, hogy az ekkor körbezárt terület délen hol ért véget? Annyi azonban bizonyos, hogy a Középső vár épületszárnyainak minden, ma álló, legalább valamilyen szinten megvizsgált fala utólag épült hozzá a hosszanti várfalakhoz. Az egyetlen, a nyugati várfallal kötésben álló rövid falszakasz kisebb részlete egy, a nyugti épületszárny északi helyiségét átvágó kutatóárokban került elő, 2006-ban. A falnak egyelőre még vastagsága sem ismert, nemhogy egyéb összefüggései. Még az is elképzelhető, hogy ez a nyúlfarknyi fal csak egy belső támpillér volt. A Középső vár első – eddig azonosított – jellegzetesen kváderezett sarkú épületegyüttese a Felsővár sziklatömbjéhez dél felől közvetlenül csatlakozik (11., 12. 20. helyiség). Közülük – a ma is magasan álló falak jelentette balesetveszély miatt – csupán a középső, L alaprajzú, keskeny helyiséget sikerült teljesen megtisztítanunk az omladéktól. Az eredetileg is kétemeletes épület falazatában helyenként másodlagos helyzetű gótikus kőfaragványok voltak felfedezhetőek (melyeket sajnos a legutóbbi állagmegóvás során eltűntettek). Az egyes szinteket gerendafödém választotta el egymástól, a földszint földes padlójú volt. Az L alaprajzú helyiség déli, szélesebb vége dél felé kiugrik. Ennek oldalfalaiban egy-egy, szegmensíves záradékú ülőfülke van. A széles, félköríves záradékú, vaskos kőkeretű kapu a déli oldalon nyílik. Ennek bal oldalán egykor lőrés volt, melynek külső száját a később itt felépített háromosztatú épület nyugati fala takarja. Szinte bizonyos, hogy az L alaprajzú helyiség déli vége eredetileg kaputoronyként funkcionált. Erre utalnak az ülőfülkék, a vaskos kapu és a kapu előterét védő lőrés is. Az is bizonyos, hogy az L alaprajzú épület északi szakaszában, az emeleti térből vezetett fel a falépcső a Felsővárba, ezt az útvonalat még a 17. század végén is használták. Az északi szakasz oldalfalaiban egy-egy, szegmensíves záradékú, késő gótikus tagozatú kőkeretes ajtó vezet a szomszédos helyiségekbe. Ezek közül a keleti földszinti tér ablaktalan helyiség volt, ez ma még feltáratlan. A nyugati, igen nagy alapterületű helyiség – melybe a vár 17. századi kápolnája lokalizálható – kezdetben talán csak udvar volt, lefedés nélkül. Nagy valószínűséggel e periódushoz köthető az, a nyugati várfalra merőleges, ahhoz utólag hozzáépített, összefüggéseiben azonban egyelőre nem ismert kőfal is, mely a nyugati palotaszárny egyik helyiségében (28. helyiség) húzott kutatóárokban került elő 2006-ban. Ebben az időszakban a Felsővárban is történtek változtatások. Beépült a nyugati várfal előtere is, így a Felsővár udvarát immár minden oldalról épületszárny határolta. Valószínűleg ekkor történt, hogy a keleti épületszárny déli földszinti helyiségében kutat ástak, melyhez az udvar felől sziklalépcső vezet le. A részben sziklával, részben falazattal határolt kút teljes feltárása még várat magára. A következő építési periódusban, a 16. század első felében a Középső vár keleti várfalának belső oldalához egy egyemeletes, földszintjén háromosztatú (14., 16. 17. helyiség), az emeleten két szobát tartalmazó épületet emeltek. A födémek itt is gerendásak voltak, a földszinti terek földpadlósak. A megmaradt földszinti nyílások körül jól láthatóak a kőkeretek és a vízszintes szemöldökpárkányok fészkei. Sajnos a kőkeretekből csupán egy-egy, teljesen lepusztult felületű szárkő-csonk maradt meg a két szélső földszinti tér ajtóiban. Az emelet északi harmadát elfoglaló kisebb szoba délkeleti sarkában kandalló állt, ennek konzolcsonkja, illetve a déli fal túloldalán volt cserépkályha fűtőnyílása ma is látható. Ugyanebben a periódusban keletkezett a nyugati épületszárny ma is álló legkorábbi egysége, a később a vár konyhájának helyet adó, négyzetes alaprajzú 15. helyiség, s a tőle északra található, ezideig alig kutatott ciszterna is. A konyha építésekor a nyugati szárny korábbi épületeit bizonyosan lebontották. A fent vázolt építkezés bizonyára a 16. század harmincas éveiben zajlott le, hiszen ez időponttól igazolható, hogy a vár urainak (a Serédyeknek) lakóhelyeként is szolgált. Nyilván e korszak zavaros politikai viszonyai tették szükségessé a vár katonai szempontból történő korszerűsítését is. Nagy valószínűséggel állítható, hogy ekkor bontották vissza és építették újjá a Felsővár öregtornyát, melyet az északnyugati sarkon ezúttal már egy háromszintes, kör alaprajzú bástyával erősítettek meg (a torony teljes újjáépítését igazolja, hogy a bástya falai a felső szinteken bekötnek a torony falaiba). A 17. századi inventáriumokban „Kerekded bástya” néven emlegetett bástya alsó szintjén a sárospataki Vörös torony hasonló helyzetű lőréseire hajazó háromágú lőrések nyíltak (ezek közül egy teljes épségben előkerült), feljebb ismeretlen méretűek és formájúak, de bizonyosan szélesebben (ezek közül az egyik felső szinti lőrés egyik kávája megvan). A torony egyes szintjein ekkor már két-két szoba kapott helyet, s ekkor vágták a földszint déli falába, illetve az északkeleti sarokba a ma is meglevő ajtókat. A torony déli fala elé vastag köpenyfal épült, ez bizonyára az emelet előtti folyosót tartotta. Még mindig a 16. századot írták, amikor sor került a következő építési hullámra. Ennek legmarkánsabb eleme a Középső vár keleti szárnyában, az előző periódusban emelt háromoszatú épület déli végéhez toldott újabb, szintén három egységből álló, egyemeletes palotaszárny volt, mely alatt hatalmas, egyetlen teret kitevő, dongaboltozatos pince húzódik. Ennek egyelőre csak északi, önállóan, kizárólag az udvar felől megközelíthető, négyzetes alaprajzú, négyzetes padlótéglákkal burkolt földszinti terét (25. helyiség) tárhattuk fel. A helyiségből ugyan nem sok maradt meg napjainkra, annyi azonban bizonyos, hogy nyugat felé legalább egy kőkeretes ablaka nézett, déli falába pedig almárium mélyedt. A 17. századi inventáriumok szerint a felette volt emeleti szoba boltozott volt. Az épületrész korát a 25. szobában, illetve a szoba előtti udvarszakaszon talált, nyilván az emeletről lezuhant kandallókonzol-töredék igazolja a legjobban. A töredéken kímatagos szegélyű tükörbe foglalt antiqua betűs DE… felirattöredék olvasható. Ugyanezen periódushoz köthető a Középső vár nyugati épületszárnyában található konyhához dél felől hozzáépített kicsiny, egykor dongaboltozattal fedett, földpadlós szoba (28. helyiség). Folytatódtak az erődítések is. Bizonyosan még a 16. század végén emelték a vár északnyugati felében álló, 1602-ben már említett, úgynevezett „Kútbástyát”. Az északnyugati sarkán lekerekített, nagy ágyúlőrésekkel ellátott bástya nyugati fala mentén kazamata húzódik. A kazamatafolyosó falsíkjai kifutottak a bástya külső falsíkjáig, azonban az aligha valószínű, hogy itt valaha is be lehetett volna menni a várba (jelenleg egy itt kialakított bejáraton keresztül juthatunk be az erősség területére, mivel a vár délnyugati végére lokalizálható eredeti bejárat egyelőre nem csak feltáratlan, de megközelíthetetlen is), itt inkább csak egy alacsony záradékú, a folyosón összegyűlő vizet a várfalon kívülre vezető nyílás lehetett. A kazamatafolyosó északi vége egy természetes barlanghoz vezet, melynek keleti végén egy egyelőre feltáratlan, kör alaprajzú, mély gödör (talán egy, a bástyának nevet adó kút) tátong. A bástya felső részén gyilokjáró húzódik, ekkortájt már ezen keresztül is fel lehetett jutni a Felsővárba. Mivel a feltárás még nem jutott el odáig, egyelőre nem tudjuk, hogy mikor épültek a vár egyéb védőművei: a keleti várfal tengelyében volt, ma már csak egy rövid falcsonkból ismert bástya, a tőle délre eső, a keleti várfal déli szakaszának külső oldalát végigkísérő falszoros és az annak déli végén emelkedő hatalmas bástya. A vár kiépítése a 17. században is folytatódott. Az inventáriumokból tudjuk, hogy a Középső vár nyugati, legalább egy, de inkább kétemeletes, alápincézett szárnyának legnagyobb részét Alaghy Menyhért († 1631) építtette, s ő ásatta azt, az égerfával bélelt, s emiatt megkeseredett vizű kutat is, mely nagy valószínűséggel a déli sziklatömb tövében látható mélyedéssel azonos. A nyugati szárny Alaghy-féle építményeiből még semmit sem tártunk fel. Ezek közül valószínűleg csak a Középső vár nyugati oldalán levő, a terepen most is kitapintható pincék fognak előkerülni. Valószínű, hogy még a 17. század első felében felépült a nyugati várfal északi szakaszának belső oldalához simuló, igen vastag köpenyfal, melynek lőrései az északnyugati („Kút”)-bástya déli előterét védik. A köpenyfal megépítésekor a várfal magasságát is megnövelték. Valamivel többet tudunk az 1644-től kezdődő Rákóczi-birtoklás során – bizonyára nem is egyszerre - emelt épületekről. Ezek legtöbbször gyenge kötőanyagú, vagy egyenesen sárba rakott, vékony falú, jellemzően fa nyíláskereteket használó építmények. Ide sorolhatóak a Felsővár nyugati és déli épületszárnyába húzott osztófalak, a Középső vár keleti épületszárnyában levő kicsiny 13. helyiséget leválasztó falacska, az északnyugati falszoros északnyugati sarkában levő, a 36. területet határoló, szinte teljesen elpusztult sárba rakott falak, valamint a nyugati palotaszárny udvari homlokzata elé utólag felépített, vékony falú, földszintes építmények (27., 30, 37. helyiségek) csekély maradványai. Azt tudjuk, hogy az ostromok során a vár helyenként súlyos sérüléseket szenvedett. A Felsővár keleti fala például teljes hosszában kidőlt, ezt – már I. Rákóczi György idejében – először palánkkal pótolták, de később szilárd anyagból újjáépítették, de az eredeti nyomvonaltól nyugatabbra. Sajnos egyelőre semmit sem tudunk a déli sziklatömbön volt Alsóvárról. Az itt állt – ma még csak a 17. századi leírásokból ismert többszintes épületek legjellegzetesebbike az úgynevezett „Csonka torony” volt. Ez bizonyára a déli szikla csúcsán helyezkedett el. Ott jelenleg egy kőboltozat felszíne látható. A lejjebb álló két, kelet-nyugati irányú rövidke falcsonk és egy tűszerű támpillér semmiféle következtetésre nem alkalmas sem a terület alaprajzi viszonyait, sem pedig az ott állt épületek korát illetően. A feltárás eredményeit jól kiegészítik a fennmaradt – döntően 17. századi írott források. Ezek egy része, a Melegh Szabolcs által feldolgozott inventáriumok az egykori helyiségek korabeli funkcióit világítja meg, más részük, mint a Sós István által használt iratok, az egykori mindennapi életről tanúskodnak. E tanulmány szempontjából most az inventáriumokból leszűrhető adatok a fontosabbak. Kiderül belőlük, hogy a 17. században a Felsővárban már szinte csak raktárak (Szalonnás ház, Káposztás pince, Lisztes ház, Fegyveres házak stb.) és más, gazdasági funkciót betöltő helyiségek (Sütőház) voltak. A torony első emeletén volt a Pattantyúsok háza és pitvara, a másodikon a Virrasztók háza és pitvara. A keleti palotaszárny földszintjén különböző Sáfárházak, Ecetesház, Sütőház, Pitvar, „Egyenes ház”, továbbá pincének tekintett ablak nélküli földszinti terek (pl. Háromszeres pince) voltak. Az emeleten lakószobák (Leányasszonyok háza, Virágos kék bolt) és ehhez a funkcióhoz kapcsolódó más helyiségek (Ebédlő palota, pitvarok) voltak. A Középső vár udvarát észak felől határoló 20. helyiségben a 17. század második felében kápolnát alakítottak ki. A nyugati szárny alsó szintjén különféle „boltok”, egy „alsó” Tárház, Szakácsok háza, Sáfárház, Konyha kaptak helyet. A lakóhelyiségek és tartozékaik itt is a felső szinteken voltak (Úr háza, Asszonyház, Leányasszonyok háza, Tárház, a régi Kápolna, Ebédlő palota, Könyvtár, valamint a bizonyára igen látványos Aranyos palota, stb.). A jelek szerint a nyugati palotaszárny volt a reprezentatívabb. A régészeti kutatás során előkerült leletanyag túlnyomó többségét 17. századi tárgyak alkotják, ezek zöme használati kerámia, de a keleti palotaszárny eddig feltárt helyiségeiből viszonylag sok a díszkerámia (habán edénytöredékek, porcelán-uánzatok, kívül-belül színes mázas korsók) is. Különleges leletnek számít a nagy mennyiségű török falicsempe (bokály). Az eddig nem túl nagy mennyiségű (ne feledjük, hogy a palotaszárnyak legnagyobb része még feltáratlan!) kályhacsempe zöme három csoportra bontható. A szórtan előkerült kék-sárga-zöld-fehér mázú, helyenként fautánzatú csempék (melyek párhuzama a pácini kastélyból ismert) a 17. század elejéről származnak (az egyik töredéken látható CMA monogram Comes Melchior Alaghy-ként oldható fel!). Rákóczi-kori a 18. helyiség omladékából előkerült, oda nyilván az emeletről lezuhant kék-fehér mázas, felső párkányán apró balluszterekkel díszített habán cserépkályha, melynek sárospataki párhuzamai ismertek. Szintén 17. századiak azok a mázatlan, végtelenített mustrát kiadó, szintén habán készítésű, de legalábbis eredetű csempék, melyek zömmel a Felsővár nyugati falán kívül, valamint a 25. helyiségből és környezetéből kerültek napvilágra, s melyeknek különböző változatai a 17. század végén az egész Felvidéket elárasztották. A fenti típusok mellett elvétve néhány 16. századi csempetöredék is előkerült. Az egyéb leletek közül kiemelendő egy felvonó szerkezet csigája és lánca, egy ágyúcső-darab, egy kardmarkolat-védő kosár, egy balta, egy kapa, több kés, számos, különféle kaliberű kő és vas ágyúgolyó, puskagolyók, valamint igen sok üveg „tüzes labda”. Az éremleletek zöme 17. századi lengyel veret. Simon Zoltán ______________________________________________ Regéc Várának 1999-ben megkezdett régészeti feltárása óta első ízben idén (2005) kellett kényszerpihenőt tartani a kutatások tekintetében. Sajnálatos módon az állagmegóvási munkálatok elmaradása nem tette lehetővé, hogy a nyárra tervezett feltárás folytatódjon, az ok természetesen az anyagiak hiányában keresendő. Regéc Önkormányzata erején felüli terheket kénytelen vállalni azért, hogy az oly nehezen elindított vár megmentési program ki ne fulladjon, még ha le is lassult. Regéc Várát minden évben egyre többen keresik fel, folyamatosan növekszik a látogatók száma, ezzel szemben a lehetséges támogatások rendre elkerülik ezt a műemléket. 2006-ra remélhetőleg rendeződik a kialakult helyzet és folytatódhat a régészeti kutatás, állagmegóvás és a remélt helyreállítás. ______________________________________________ Megkezdődött a vár 2004. évi régészeti kutatása Tavaly sikerült teljesen kitisztítanunk a "Középső vár" keleti szárnyának két földszinti terét, mely közül az egyik egykor a sáfár egyik szobája volt, a másik pedig annak pitvara. A pitvartól délre eső helyiséget akkor csak félig sikerült feltárnunk. Ez utóbbi szoba is a sáfáré volt valaha. Idén szeretnénk ezt a helyiséget teljesen feltárni, továbbá mindhárom teremben kutatóárkokkal megvizsgálni a korábbi viszonyokat. E területen sajnos különösebben érdekes leletekre nem számíthatunk (bár ne lenne igazam!). Ha minden a terv szerint halad majd, a "Középső vár" keleti szárnyának egyik önálló, három helyiségből álló egysége teljesen kitisztul, s az állagvédelem után akár látogathatóvá is válik. Új, izgalmas és fontos terület feltárását is elkezdjük az idén, de befejezni aligha lesz módunk. Ez a terület a "Középső várat" észak felől határoló sziklafal előtti igen nagy alapterületű és vastag omladékkal fedett rész, ahol a vár egyik kápolnájának helyét sejtjük. A kápolna - ahol Zrínyi Ilonának külön karzat állt a rendelkezésére - igen díszes és gazdagon felszerelt építmény volt. Szép volna, ha ebből mi is kézzel foghatnánk valamit! Kérem, mindenki szurkoljon nekünk, hogy legyen mit bemutatnunk a falunapon! Simon Zoltán régész ______________________________________________ Halad a régészeti feltárás a Várban. Az idén elsősorban a keleti Palotaszárny kutatása és kiásása, a keleti várfal külső síkjának meghatározása, illetve a bokályos szoba alatti pince feltárása szerepel a tervekben. A keleti oldal munkálataival párhuzamosan, az északi bástya melletti terület feltárása is elkezdődött. Simon Zoltán, a vár feltárását irányító régész elmondta, hogy az 1999-től folyamatosan kutatott északi torony és környezete (öregvár) feltárása befejeződött. Ezen a területen a jövőben a helyreállításé lehet a főszerep. 2003. július 18. A regéci vár feltárása 1999. július 5-én kétéves előkészítő munka után Regéc Önkormányzata, Kormos István polgármester fáradozásának köszönhetően, Simon Zoltán régész szakmai irányítása mellett megkezdődik a vár régészeti feltárása. A munkálatok fizikai részét középiskolás és egyetemista diákok, illetve közhasznú munkások végzik. A feltárási munkálatokkal párhuzamosan megindult a várat elektromos árammal ellátó hálózat kiépítése, és a személy, illetve az építőanyag szállításához szükséges, korábban gyalogos útszakasz kiszélesítése. 1999-ben a feltárások az Öregtorony és az eddig föld alatt rejtőzött Rondella területén kezdődtek meg. Az Öregtorony környékén néhány új, eddig nem ismert helyiség került elő. Itt egy nagyon szép, épen maradt és egy nagy részben elpusztult háromágú lőrésre bukkantak. Ekkor kezdődött el az Északi bástya feltárása is, aminek befejezésére már csak a következő évben, 2000-ben került sor. A mai műemlékállomány legdíszesebb darabjának tartják a szakemberek a bokályt. A bokály a 17. századból való, kézzel festett drága falcsempe. Közép-kelet Európában egyedül csak Sárospatakon, a Vöröstoronyban van ilyen bokályos szoba, ami 1642 körül készült. I. Rákóczi György megrendelésére. Ezért számít óriási szenzációnak, hogy a regéci várban is találtak ilyen bokályokat. Ez azt bizonyítja, hogy Regéc nem egy eldugott váracskának, hanem királyi lakhelynek számított. A feltárás során előkerültek még színes, mázas kályhacsempék, üvegpohárdarabok, különféle csontok, késnyél, ágyúgolyó, pénzérmék és csigafelvonó. A munkálatok ezzel azonban korántsem fejeződtek be, hiszen nagyon fontos a már kiásott falak konzerválása. Az állagmegóvási munkálatok az Öregtorony környékén kiásott falak megerősítésével és az Északi bástya leszakadt két sarkának részleges visszaépítésével kezdődött el. A nagyszabású munkálatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Megyei Önkormányzat és a Megyei Területfejlesztési Tanács támogatásával Regéc Önkormányzata végzi. A vár feltárásának és állagmegóvásának tervezett időtartama 10-15 év. A távlati tervek között szerepel az egész vár állagmegóvása, és egy múzeum kialakítása, ahol a vár leletanyagát, régi metszeteket és fényképeket tekinthetnek meg a látogatók. Mindezzel az idegenforgalom érdeklődése felkelthető és kielégíthető, amely kulcsa lehet e kicsiny falu fejlődésének. | ||
[ Vissza ide: Információk |
|  ] |
|
||||||||
|
||||||||
| ||||||||
