Regéc

Regéc nevét, ami szláv eredetű és szarv, földnyelv a jelentése 1298-ban említik először, megemlékezve arról, hogy a Baksa nembeli Simon fia György Regéc alatt ütközött meg 1285-ben egy, az úgynevezett második tatárjárás során az országra tört tatárok egyik seregével, azonban valószínű, hogy a csata csak a Regéc nevű hegy alatt zajlott, mert a vár akkor még nem állt. Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a XIII.-XIV. század fordulója körül.

Regéc története évszázadokon át összefonódott a vár és a hozzá tartozó uradalom történetével. A regéci uradalom központja a Regéczi vár volt. A regéci birtok pontos határának megállapítására csak igen kevés adatunk van. Makkos-Hotyka felé a határ a következő volt: a Pap-hegy tetejéről ered egy patak, az ún. Völgy-patak, amely lejjebb a Hotyka-patakba szakad és ez képezi a választóvonalat a Sárospataki uradalom felé. Északon Gönc határáig terjedt a birtok, innen a Hernád-völggyel párhuzamosan haladt, majd Golop-Ond-Mád mellett a Bodrogig terjedt. A keleti határ Erdő-Bénye Tolcsva – Makkoshotyka. Az említett községek határa az 1990. évi statisztikai évkönyv szerint, mint egy 64 ezer katasztrális hold volt. Az uradalomhoz tartozó községek: Tállya, Rátka, Szántó, Marczinfalva, Fóny, Horváti, Regéczke, Mogyoróska, Komlóska, Felső-Novaj, Legyes-Bénye, Telkibánya és Vilmány.

Regéc az oklevelek tanúsága szerint 800 éves. Az egy utcás kisközség máig megőrizte eredeti formáját, az erdőtelkes sorfalu jellemző vonásait. Lakossága évszázadok óta főként állattenyésztéssel és erdőgazdasággal foglalkozott. A falu életében a mezőgazdaság az egyik legfontosabb tevékenység volt, de csak önellátás szintjén. Főleg búzát, rozst, zabot termeltek, amelyek tárolására fából és zsúpszalmából készült csűröket építettek. A hagyományos, háromosztású parasztházak a népi építészet emlékeiként ma már csak néhány portán láthatóak. Korábban ezek fából vagy vert patics falból készültek, zsúpszalma tetővel. Az 1930-40-es években a falukép megváltozik: megjelennek az első kőházak cseréppel, palával vagy bádoggal fedve. Ebben az időben a község 64 házában 335 magyar ember lakik. Ebből 201 római katolikus, 133 görög katolikus és 2 református. Az 1930-as évekig Regécre földutak és erdei utak vezettek. A ma is használt korszerű burkolatú utat csak 1976-ban építették. Egykoron a pezsgő közösségi élet eredményezte a fonók, bálok szervezését és a Regéci Önkéntes Tűzoltó Egyesület működését.

A falu életében jelentős szerepet játszik az idegenforgalom, a festői táj, a környezet gyógyhatású klímája, a csend és a nyugalom, egyre több látogatót vonz. A Regéci Önkormányzat és a falu lelkes lakói sokat tesznek a falu fejlesztése és szépítése érdekében. Ennek eredménye az 1998-ban Nemes Sándor fafaragó művész által faragott Zrínyi Ilona és az ifjú II. Rákóczi Ferenc szobor, a fából készült buszmegálló és a nagy híd környékének felújítása. Az Önkormányzat által szervezett kirándulások, bálok és különféle programok színesítik az itt élők életét.