A NAGYÉTKŰ BARÁT
A fejedelem gyakran megfordult itt kíséretével együtt. Mesélik, hogy Regécen lakott legkedvesebb udvari papja, egy ferences barát, akit különösképpen kedvelt Rákóczi, mert kitűnő, sőt kolosszális étvágya volt. A barátnak mindegy volt, mi kerül az asztalra, hús vagy tészta, mártással vagy anélkül, édes vagy savanyú étel, vad vagy szelíd állat húsa…Rákóczi egyszer megtréfálta. Francia szakácsával egy sing (a rőfnél valamivel rövidebb, régi hosszmérték, hozzávetőlegesen 62 cm) brassói posztót készíttetett el ételként a barátnak, s finom mártással leöntve tálaltatta… A pap jó étvággyal elfogyasztotta „szász pacal” néven. Sőt…két hét múlva elcsípte a szakácsot, és kérve-kérte, csináljon neki még egyszer szász pacalt, mert olyat még az öregapja sem evett…
(részlet: Illés György: Fel, fel vitézek c. könyvéből)
HOL VANNAK A KINCSEK?
Sűrű, csillagtalan sötét éjszaka borul Regéc várára. A várban minden csendes. Csak az egyik bástya apró ablakán szűrődik ki gyenge fénysugár. Bónis Ferenc várkapitány, Rákóczi hű embere most gyűjti össze az ősi Rákóczi-kincseket. A fejedelemnek hirtelen menekülnie kell szeretett várából, s meghagyta Bónisnak, a családi kincseket gyorsan szállíttassa utána Munkács várába, biztos helyre.
Sietős, lázas munka folyik, végre elkészülnek. Bónis és szolgája nesztelen léptekkel hozzák le a fejedelmi vagyont, s elhelyezik a várudvar sötét zugában. Még nagy munka vár rájuk. A vár titkos ajtaján ki kell jutniuk, az istállóban a két telivér paripa patkóit meg kell fordítaniuk, e ezáltal megtéveszteniük az üldöző ellenséget. Körülnéznek, sehol senki, csendes minden, csak a csillagok pislákolnak az égen.
– Gyerünk, gyerünk- biztatja szolgáját Bónis –, végezzünk gyorsan, s meneküljünk isten hírével!
Bónisék elindulnak, hogy elvégezzék utolsó tennivalóikat. De mi történik?
A kápolna mellett lévő őrtorony árnyékából előlép a vár kulcsárnője, óvatosan a kincsek felé közeledik, felemeli a kincsesládát, s a kápolna nyitott ajtajában eltűnik…A nála lévő kulccsal az alagút vasajtaját kinyitja, s annak egyik titkos zugában a kincset elrejti…
Tokaj felől harci zaj hallatszik, jönnek az üldözők, Bónis Ferenc, siess ha kedves az életed! A szabadságharc ügye elárulva, az ország jó része labancok kezén, nincs vesztegetni való időd! Az istállóban elkészültek, a lovakat felnyergelték, s Bónis hú szolgájával berohan a várudvarba, hogy a drágaságot elvigye. De a kincs nincs sehol, eltűnt . Kétségbeesett arccal néznek egymásra. Az egész várudvar üres, nincs ott senki, csak Regéc falu utcáiról hallatszik be a kutyák keserves vonítása, mintha valami veszedelmet éreznének. E pillanatban csendesen nyílik a kápolna ajtaja, s kilép a kulcsárnő.
– Megvan az áruló, a kincsrabló – suttog Bónis.
Már az országútról tisztán hallatszik a fegyvercsörgés, a lódobogás, mindjárt itt lesznek az üldözők…
– Hova tetted a fejedelem kincseit, áruló?- szól Bónis Ferenc, de feleletet nem kap.
– Ne legyen addig a sírban sem nyugalmad, míg azt valakinek át nem adhatod!- kiáltja bosszútól remegve Bónis, és kardjával szíven szúrja a kulcsárnőt. Majd felpattannak paripájukra, és elvágtatnak.
Az átok fogott. Azóta minden hetedik évben, sötét éjszakákon jól hallatszik a várban a kulcsárnő jajveszékelése. Jól hallatszik, ahogyan a kulcsait csörgetve rimánkodik. A falubeliek nem mernek ilyenkor a várba felmenni, mert – állítólag – a kulcsárnő kétségbeesett arccal, némán nyújtja kulcsait a vele véletlenül találkozónak.
Mindez csupán rege. Regécen mesélték. A valóság viszont az, hogy a várban őrzött fejedelmi kincsek eltűntek, és soha nem jutottak el Rákóczihoz. Időről időre „kincsásók” jelennek meg a regéci romok között, kitartóan túrják a földet, de nem találnak semmit. A legenda ellenben makacsul él, még a legkisebb regéci srácok is szívesen mesélik az arra vetődő turistáknak.
(részlet: Illés György: Fel, fel vitézek c. könyvéből)
Két nagyasszony 1685-ben a regéci várban őrzött ingóságai
Köztudott dolog, hogy a műemlékek effektív kutatásához szorosan hozzátartozik az adott épületre vonatkozó írott források felkutatása is. Ennek során sokszor előfordul, hogy a források között olyanok is felbukkannak, melyek egésze, vagy egyes részletei az adott műemlék védelméhez kevésbé, vagy egyáltalán nem járulhatnak hozzá, ám más szempontból érdekesek lehetnek.
Ilyen kétarcú történeti dokumentumok például az egyes épületekről készített korabeli leltárak, más szóval inventáriumok. Ezek közül talán a legérdekesebbek a leltárak felvétele óta teljesen, vagy részben elpusztult épületek, különösen a ma már többnyire romos várak inventáriumai, hiszen azok számos, mára már nyomtalanul eltűnt részletre világíthatnak rá, támaszt nyújtva a rekonstrukcióhoz, de akár történeti terek berendezésének megidézéséhez is.
Azonban az inventáriumok egyes részletei ilyen szempontból egyáltalán nem hasznosíthatóak, ám mégis számot tarthatnak érdeklődésre, hiszen a korabeli mindennapi élet apró rejtelmeibe engedhetnek bepillantást. Ilyen az alábbiakban közzétett leltár-részlet is, melyből megtudhatjuk, hogy két, a 17. század végén élt rangos nemesasszony ingóságainak mely részét tartották annyira értékesnek, hogy azokat egy vár kincstárában kellett őrizni?
A közölt szöveg nyilvánvalóan nem mutatja be a két személy összes ingó javait (hiányoznak például az ékszerek), hanem csak egy részüket, esetünkben történetesen a textilnemű értékeket.
A címben szereplő két nagyasszony egyikének, Ubrizsi Mihálynénak még a nevét sem árulja el a forrás, elég nehéz is volt kideríteni: Tompa Borbáláról van szó. Férje sem közismert személyiség, az Ung megyei eredetű, de Abaúj és Zemplén megyékben is birtokos Ubrizsi/Ubrisi/Ubrisy (II.) Mihály Ung vármegye országgyűlési követe, majd alispánja volt. Tevékenyen részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, de a bukás után a felelősségre vonást elkerülte. Később, Thököly Imre híveként annak udvarmestere és egyik ezeres kapitánya volt.
Tompa Borbála családja nem volt éppen nagy múltú: a nemességet csupán apja, a Borsod megyei Tompa István szerezte, 1665-ben.
A másik nagyasszony Thököly Imre nővére, Nádasdy Istvánné Thököly Mária volt, az ő családját aligha kell bemutatni. Második férje, Nádasdy István, a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt lefejezett Nádasdy Ferenc országbíró fia, korábban Vas vármegye főispánja, a leltár felvételének idején Thököly Imre egyik főkapitánya volt.
A dolog érdekessége, hogy az év őszén Thököly Mária és férje Munkácsra utazott Zrínyi Ilonához látogatóba. Mialatt itt tartózkodtak, Antonio Caraffa ostrom alá vette a várat, ahonnan Thököly Mária csak Caraffa engedélyével távozhatott. Thököly Mária az itt felsorolt javakat vagy Munkács felé menet hagyta Regécen, vagy oda menekítette ki Munkácsról.
Az 1685. november 3.-án leltárba vett ingóságokat a Rákóczi-árvák (t.i. a kis II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi Julianna) tulajdonát képező, ám de facto Thököly Imre birtokában levő Regéc várának fegyveres házában őrizték.
Simon Zoltán
Anno Domini 1685
Primo Néhay Méltóságos Rákóczy Ferencz fegyveres házában találtattak Rákóczy familia ingó javay.
Ubresi Mihályné egy fekete bőrös ládája, melyben vadnak.
Primo. Egy viola szin arany fonallal varrott gránát lóra való virágos czafrang.
Ittem egy virágos zöld kamuka szoknya, széless arany csipke az allyán úy.
Ittem egy veress kyrály szinü angliai posztó szoknya úy, széless ezüst csipke az allyán.
Ittem egy meczett fekete bársony palást, boitos selyemmel béllett, három rendel széles aranyas
csipke alatta.
Ittem egy veress bársony váll, két rendűen széles.
Ittem egy zöld bársony váll, három rendűen arany, ezüst csipke raita, ezüst kapcsokal.
Ittem egy veress angliai váll, két rendűen ezüst csipke raita.
Ittem egy karmasin szin tábit elő kötő, ezüst csipke körül raita.
Ittem egy zöld habos tafota elő kötő, keskeny arany csipkécske körülötte.
Ittem egy veress bársony kesztyű, a két végin ezüst csipke.
Ittem egy karmasin selyem Asszonyembernek való sinór ió ezüst fonallal gombozott.
Ittem egy pár veress karmasin csizma, szkofiummal varrot.
Ittem egy patyolat fejér elő ruha feiér csipke körülötte.
Ittem két darab vászon zöld selyemmel varrot vánkos héjra való.
Ittem egy darab pamuttal varrot lepedőben való.
Ittem egy bokor veress tafota ingh uy Aszonnak való.
Ittem egy bokor fekete selyemel varrot Aszonnak való inghúy.
Ittem egy fekete fátyol, aranyal varrot aranj csipkés fej kötő abban egy darab aranj csipke, két darab ezüst aranjas prém.
Ittem egy darab bársony (egy szó olvashatatlan: recz?, tecz?) szin, viselt.
Ittem egy kis skatulyácska, egynéhány fekete szalma gyöngy benne.
Ittem egy darab recze.
Ittem egy pár ingválra való fekete roit.
Ezen ládát portékástul fel nyitva
Petneházi Dávid adta kézhez.
Gróff Nádasdi Istvánné Aszonyom
Theököly Mária Aszony eő N(agysá)ga egy simplex kívül meczet tarka ládája, kiben vadnak következő portékák.
Primo. Egy megyszin meczet bársony szoknya tizenegy sorjával arany, ezüst prém raita.
Ittem egy vont arany narancs szin mente Aszonnak való, tizenkét igaz gyöngyből való gomb
gombházastúl raita, egy sorjával széles arany, ezüst reczés prémel prémezet, nustal béllett.
Ittem egy darab veress angliai posztó circiter hat singhnyi.
Ittem egy lepedő, aranyal, ezüstel selyemel való reczével.
Ittem egy pár vánkos hay olyan reczével, mint a fellyül írott lepedő.
Ittem egy lepedő reczés, ezüstel aranyal töltött.
Ittem egy lepedő virágos irás után selyemel aranyal varrot.
Ittem egy pár vánkos hay, ezen lepedőhöz hasonló.
Ittem egy lepedő, mind a két végin aranyal, ezüstel selyemmel varrott.
Ittem egy abrosz koczkásan széles recze benne.
Ittem egy lepedő, körül zöld selyemmel tűdzött.
Ittem egy lepedő veress selyemel körül tűdzött.
Ittem egy hoszú abrosz aranyal, ezüstel selyemel írás után varrot.
Ittem egy abrosz alá való hoszú kendő, fejér varrással körül varrot.
Ittem hat közönseges asztal keszkenő.
Ittem egy darab abrosznak való nyomtatott morvai vászon.
Ittem egy abrosznak való njomtatott morvai vászon.
Ittem egy sárga selyem lepedő reczés.
Ittem egy asztalra való török vászon kendő a két széle veress virágokal nyomtatott.
Ittem egy vánkos haj színes selyemel varrot.
Ittem egy törülköző kendő a két vége fejér varrással varrot.
Ittem egy vánkos haj a fele egészen recze.
Ittem egy fejér patyolat elő kötő, aranjal ezüstel két sorjával tizen négy virággal varrot.
Ittem egy simplex közönséges ingváll.
Ittem egy törülköző kendő, a két vége veress selyemel varrot.
Ittem egy főre való széles fejér fátyol.
Ittem egy elő kötőben való fejér fátyolon három sorjával gazdag szkófium varrás.
Ittem egy ingválnak való fejér patyolat.
Ittem egy darab narancs szin tábit circiter négy rőfnyi.
Ittem egy zöld bársonj sollya arany csipkével.
Ittem egy viselt narancs szin tábit váll, két sorjával ezüst csipke rajta.
Ittem egy feire való franczia forma fekete fátyol fekete csipkével.
Ittem egy casula, zöld és veress, s kék materiából álló stóllával, manipulussal együtt.
Ittem egy püspöki mosdató antipendium, viola szin tafota, ezüst virágokkal varrot.
Ittem egy pár zöld selyem, aranyal varrot strimfli.
Ittem egy darab viselt petymet béllés, mellyet
Thahi Christoph uram adot kézhez Balogh Mihály uram által.
Ittem ugyan Nádasdiné Aszonyom konyha ládája üress.
Ittem egy zöld láda Nádasdiné Aszonyomé üress.
Ittem egy pinczetokocska, külöm féle vizekkel hét palaczkocskával.
Eöt darab bőr kárpit falra, Regéczhez való.
Tíz réghi németh zászlók.
