2006. május 12.
Lassan végére érünk a feltárás első hetének, s máris sok érdekességről adhatunk számot. Talán a leglátványosabb eredmény az volt, hogy sikerült azonosítanunk – és egyúttal teljesen megtisztítanunk az omladéktól – a vár egykori sütőházát.
A sütőház “Középső vár” a nyugati épületszárnyának északi végén került elő. Mint kiderült, négyzet alaprajzú helyiségről van szó, melynek ajtaja a várudvarról nyílott (ez is előkerült). A sütőházban két sütőkemence állt, ezeknek sajnos csak csekély maradványait sikerült feltárnunk, s valószínűleg egyelőre vissza is kell majd temetnünk a kemencék rendkívül gyenge, csupán sárba rakott falmaradványait. A sütőház nyugati fala teljesen – az egykori padlószintnél mélyebben – leomlott, ennek feltárására ma még nincs lehetőségünk, de helye pontosan kikövetkeztethető.
Folytattuk a várudvar tisztítását is, részben az északnyugati sarokban, részben pedig a keleti palotaszárny déli szakasza előtt. A törmelék eltávolítása egyrészt nagyobb területet biztosít a látogatóknak a kulturált, balesetmentes időtöltéshez, de természetesen újabb információkat is szerezhetünk az egyes épületrészekről, illetve az egykor itt zajló mindennapi életről. A keleti palotaszárny északi szakasza előtti udvarszakaszon két nap alatt 20 darab reneszánsz (16. századi) kőfaragvány-került elő. Ezek egy része az egyik földszinti helyiségbe vezető ajtó kőkeretének darabja (ezek egyszer remélhetőleg visszaépíthetőek lesznek), másik része egy díszes emeleti kandallóból származik. Ez utóbbiak közül kiemelkedő egy feliratos töredék, melyen a GE (esetleg DE) betűk olvashatóak. A felirat alighanem a kandallót építtető tulajdonos nevét tartalmazta. Ennek értelmében, ha …GE… a helyes olvasat, akkor alighanem GE(orgius Rákóczi de Felsővadász) /azaz I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem neve/ szerepelhetett a kövön, ha azonban a …DE… olvasat a helyes, úgy még a kérdés nyitott, hiszen lehet (Alaghy) DE (Bekény), (Esterházy) DE (Galánta), vagy (Rákóczi) DE (Felsővadász) is. Reméljük, hogy a kőnek olyan, további darabja is előkerül hamarosan, mely a kérdést végleg megoldja.
A mindennapi élet tárgyai közül továbbra is sok kályhacsempe-darab került elő, de a legkedvesebb lelet talán egy gyűszű. Ez éppen olyan formájú, mint a mai gyűszűk, csak az a különbség, hogy bronzból készült.
Kíváncsian várjuk a második hét eredményeit, s természetesen itt is be fogunk számolni róluk.
Simon Zoltán régész
2006. május.25.
Lassan elérjük a feltárás harmadik hetének végét is. Jó hír, hogy lesz negyedik hét is (ami eredetileg nem is volt betervezve)! Tovább haladtunk a keleti szárny helyiségeinek feltárásában, az eddig feltártaktól délre egy újabb – már alápincézett – szoba megtisztításán dolgozunk, mely, ha az eső nem jött volna közbe, be is fejeződött volna.
A szobában téglapadló maradványaira bukkantunk, a felette levő omladékból pedig számos, a 17. század 20-as éveiből származó cserépkályha -töredék került elő. Ezek alighanem az emeleten állt kályha ide lezuhant maradványai lehetnek. A kályhacsempék egy ebben a korban rendkívül népszerű, habán kályhások (neves, morva származású, protestáns hitű – ezért hazájukból elüldözött – fazekasmesterek) által készített darabok, melyek az egész Felvidéket elárasztották, Pozsonytól Erdélyig.
A korábban említett feliratos kandallókonzolhoz újabb töredékek illeszkedtek, így már egyértelműen olvasható a DE… felirattöredék. Valószínű, hogy nem név, hanem valamilyen vallásos, pl. DE/us/… kezdetű szöveg maradványával van dolgunk.
A fentieken kívül még több, reneszánsz tagozatú kőfaragvány is előkerült.
Simon Zoltán régész
2006. június 01.
Beszámoló a vár 2006. évi (tavaszi) feltárásnak eredményeiről
A címben szereplő “tavaszi” szó arra utal, hogy van remény arra, hogy nyáron folytatjuk a munkát, s ha ez a remény teljesül, úgy ez a beszámoló előzetesnek tekinthető, melyet augusztusban újabb követhet. Addig is, nézzük, mire is jutottunk?
Kissé késve, de megkezdődött – és szépen halad – a keleti palotaszárny északi részének magasan álló, de roppant balesetveszélyes falainak helyreállítása. Eredetileg a már helyreállított terület régészeti kutatása lett volna a feladat, azonban a késedelmes kezdés miatt erről egyelőre le kellett mondanunk. Helyette a palotaszárny déli egységének egy újabb – már alápincézett – helyiségét sikerült megtisztítani az omladéktól, ezzel lehetőség nyílik a helyreállítás továbbtervezésére.
A kb. 5×5 m alapterületű szobát vastag omladékréteg fedte, melyből egy, a 17. század második feléből származó, habánok (Sárospatakon megtelepedett morva eredetű, protestáns népcsoport, mely híres volt fazekasmunkáiról) által készített mázas cserépkályha számos töredéke került elő. Ugyancsak itt – és a szoba előtti udvarszakaszon – egy 16. századi kandalló közel 30 faragványtöredéke is napvilágra került. A kandallót egykor felirat is díszítette, ebből azonban egyelőre csak egy kisebb darabot (rajta DE felirattöredékkel) találtunk meg (megtekinthető az Önkormányzatnál).
A szobát téglapadlóval burkolták, melyből elég nagy darab feltárható volt (ezt, a gyors pusztulás elkerülése végett vissza kellett temetnünk). Előkerült a szoba udvarra nyíló ajtaja a küszöbbel és a reneszánsz ajtókeret néhány töredékével együtt. A szobában talált egyéb leletek közül kiemelkedik egy vascsiga a hozzá tartozó kampóval együtt (a csiga meglehetősen ritka leletnek számít). A szoba alatti dongaboltozatos pince – mely tovább húzódik dél felé, s boltozata be van szakadva – feltárását természetesen még nem kezdhettük el, hiszen az már komolyabb előkészületeket kíván.
A feltárás másik helyszíne a nyugati palotaszárny északi vége, illetve az előtte levő udvarszakasz volt. E területről eddig semmiféle információnk nem volt. Itt most egy egész helyiséget sikerült feltárnunk. Ez a helyiség egykor a vár (egyik) konyhája volt, benne megtaláltuk egy hatalmas kemence – sajnos elég csekély – maradványait. A konyha nyugati fala, mely egykor egyúttal a vár külső fala is volt, sajnos teljesen elpusztult, az egykori járószintnél mélyebben kidőlt, ezért egyelőre nem is tárható fel.
A konyha előtti udvar tisztítása során a nyugati palotaszárny további helyiségeinek udvari falai kerültek napvilágra. Ezek jelentősen kibővítették ismereteinket az alaprajzról, de teljes feltárásuk a jövő feladata lesz.
Említésre méltó még két ritkaságszámba menő lelet: egy bronzcsipesz és egy gyűszű. Ez utóbbi pontosan úgy néz ki, mint a mai gyűszűk.
Simon Zoltán régész
2006. augusztus 09.
Megkezdődtek az idei második ütemű feltárási munkák a várban
A címben foglaltaknál sokkal többet egyelőre nem is mondhatunk róla, hiszen az első napot elmosta az eső (ilyen a mi szerencsénk…). Kedden azonban már teljes energiánkat a munkának szentelhettük (hála – többek között – a kispesti Deák Ferenc gimnázium diákjainak). Elsődleges célunk a keleti palotaszárny északi végének a tavaszi állagvédelem előtt szinte megközelíthetetlen helyiségeinek megtisztítása az omladéktól – mely lehetőséget nyújt a helyreállítás folytatásához. Emellett folytatjuk az udvar letisztítását is, hogy a látogatók még kulturáltabb körülmények között járhassák be a területet. Végül, de nem utolsósorban, folytatjuk a nyugati palotaszárny északi helyiségeinek feltárását is. Az eddig eltelt egy nap alatt különösebben látványos leletről még nem számolhatunk be, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ami késik, nem múlik, most is lesznek látványos leleteink.
Simon Zoltán régész
2006. augusztus.27.
Befejeződött a 2006. évi régészeti kutatás
Előző híradásomban beszámoltam arról, hogy augusztusban három hétig ismét régészeti feltárás folyik a várban. Ezt a három hetes turnust fejeztük be a mai napon. Örömmel jelenthetjük, hogy a kitűzött célokat teljesítettük, sőt, némileg tovább is léptünk azoknál.
A keleti palotaszárny északi végén elhelyezkedő hosszú, keskeny – korábban roppant balesetveszélyes, azonban a tavasz folyamán megerősített falakkal határolt – teret teljesen megtisztítottuk az omladéktól, így a látogatók a vár újabb, igazán látványos helyiségét járhatják be biztonsággal.
Dicsekvés nélkül állítható, hogy a munka sziszifuszi erőket igényelt, ugyanis a területről több elképesztő mennyiségű – 90 %-ban lelet nélküli – omladékot kellett eltávolítani.
A munka dandárját – a helyiek elengedhetetlenül fontos vezetése mellett – önkéntes diákok végezték el, hősies kitartással, lelkesedéssel és szorgalommal, még akkor is, amikor be kellett érniük napi néhány, kevésbé látványos és érdekes cseréptöredékkel.
Mégis, valamennyien szép emlékekkel búcsúztak, ígérve, hogy reszkessünk, jövőre visszajönnek!
Köszönet illeti tehát a kispesti Deák Ferenc, a budapesti Szerb Antal, Petőfi Sándor, Németh László gimnáziumok diákjait, a régészhallgatókat, valamint azokat az “öreg” diákokat, akik már nem középiskolások, s nem is készülnek régésznek, mégis eljöttek segíteni.
Természetesen a magam részéről, s az ő nevükben is köszönöm az Önkormányzatnak, s minden regécinek, hogy ezt lehetővé tette, s tőle telhetően maximálisan segítette is.
Az utolsó héten az omladék alatti pusztulási rétegből már szép számmal kerültek elő leletek is: egy gyönyörű, kék-fehér mázas csempékből álló cserépkályha csaknem minden darabja, gótikus és reneszánsz kőfaragványok, ágyú- és puskagolyók, konyhai és díszedények töredékei, cseréppipák, szerszámok…
A másik terület, ahol jelentősen előreléptünk, az a nyugati épületszárny volt, amelyből eddig vajmi keveset láthattunk, mivel sokkal inkább elpusztult, mint a keleti.
A tavasszal feltárt konyha után most két újabb helyiség került teljes, egy pedig részleges feltárásra.
Ezekben ugyan nem sok lelet volt (felettük nem voltak lakóhelyiségek), de most már jobban áttekinthetővé vált a vár nyugati oldalának alaprajzi elrendezése és kiépülésének időrendje is.
Fontos eredmény volt az is, hogy a már feltárt helyiségekben húzott kutatóárkokban olyan korábbi épületek alapfalai kerültek elő, melyeket a ma is álló falak építésekor (már az 1500-as években) lebontottak.
Ezekről – ellentétben a ma is álló épületrészekkel – nem állnak rendelkezésre írott források, így napvilágra kerülésük nagyon fontos információ volt.
A várudvar rendezésében is nagyot léptünk előre: a korábbinál valamivel nagyobb terület járható be a bokatörés kockázata nélkül.
Örömmel láttuk, hogy a látogatók már birtokba is vették az újonnan feltárt területeket.
Simon Zoltán régész
