2008. július 16.
Folytatódik a régészeti feltárás
Július 21-én, hétfőn kezdetét veszi a 2008. évre tervezett régészeti feltárás Regéc Várában.
Az idei kutatás három hétig tart majd, ebből az induló hét júliusban, míg a második és harmadik hét augusztus 4-től indul.
A közbenső egy hét feltárási szünet leginkább a közelgő Falunap előkészületi feladatai miatt szükséges.
Most is, akárcsak az elmúlt nyolc év során, nagyobb számban középiskolás és egyetemista diákok működnek közre a műemlék kutatási munkálataiban. Természetesen Regéc Önkormányzatának dolgozói szintén ott lesznek a feltáráson, illetve régész hallgatók és más önkéntes segítők szintén részt vesznek a munkálatokban.
A régészeti feltárást -természetesen- továbbra is Simon Zoltán régész irányítja, aki szakmája mellett szívügyének is tekinti a vár sorsát.
A régész úr vállalta, hogy a tavalyi évben elkezdett napló szerű írásaival naponta beszámol honlapunk látogatóinak a feltárás fejleményeiről, eredményeiről.
Ezáltal a téma kedvelői folyamatosan figyelemmel kísérhetik a feltárás menetét Regéc honlapján, de a helyszínen is szívesen látunk minden kedves érdeklődőt.
2008. július 20.
Tisztelettel köszöntöm olvasóinkat, s örömmel jelentem, ismét feltárás folyik a regéci várban!
Következzék hát az első nap krónikája!
Négy helyen kezdtük el a munkát – hála Melegh Szabolcs számos tanítványának és barátjának, no meg persze a régi, jól bevált brigádnak, Bahamának, Karcsinak és Zsoltnak, akiket ismét erősít egy „idegenlégiós”, Kosdi Attila, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető felügyelője. Köszönet mindannyiuknak!
Az egyik munkaterület a keleti palotaszárny déli vége előtti udvarszakasz, ahol jelentős mértékben előrehaladtunk a vastag omladékréteg eltávolításával. Innen elég sok, döntően 17. századi kerámia- és kályhacsempe-töredék, valamint egy reneszánsz könyöklőpárkány darabja került elő.
Elkezdtük a nyugati épületszárny ma is álló boltozatú helyiségének megtisztítását az omladéktól. Kiderült, hogy itt nem egy, hanem két, kisebb alapterületű helyiség állt. Holnap erről már többet meg fogunk tudni. Leletanyag itt alig volt.
Az udvar megtisztítását a nyugati szárny előtt is folytattuk. Sok lelet itt sem volt, de a mi késik, nem múlik.
A negyedik hely a nyugati szárny északi pincéjében volt, de itt egyelőre alig haladtunk előre, a sok kő és tuskó miatt. Itt egyáltalán nem volt leletanyag.
Simon Zoltán régész
2008. július 21.
Na, ennyit az előzetes hírek és remények értékéről… . A keleti szárny előtt tegnap megtalált „könyöklőpárkányról” alaposabb tisztítás után kiderült, hogy szemöldökpárkány volt az istenadta. Persze ez sem rossz, most már van némi információnk arra nézve, hogy hogyan is néztek ki a palota ablakai.
A területen egyébként ma is jól haladtunk, s egy szárkőtöredék is előkerült. Ez egy jellegzetes tagozatú kő, mely a 16. század végére utal, így az egész épületrészt jól korhoz köti. A boltozatos térről is kiderült, hogy mégsem két helyiségből áll, hanem csak két boltszakaszból, köztük hevederívvel.
Ez azért fontos információ volt, mert világossá vált, hogy hol volt az a lépcső, amely az egykori emeletre vitt. Kár, hogy oda már soha sem mehetünk fel, mert teljesen elpusztult… Sajnos, különösebben érdekes leletről ma sem számolhatunk be (de ami késik, nem múlik…). A keleti szárny előtti udvaron ismét sok kályhacsempe-töredék (más nem is nagyon) került elő, másutt
szinte semmi, csak kő, meg por. De azért egyre nagyobb rész lesz látogatható biztonságosan a várban. És ez már megéri…
2008. augusztus 10.
Az első hét ásatásáról
A harmadik nap
Ez, és az ezt követő két nap leírásával adós maradtam, elnézést kérek érte mindenkitől. Most bepótolom, s a továbbiakban igyekszem tartani magamat a napi eseményekhez. A harmadik nappal van a legkönnyebb dolgom, ugyanis eső miatt egyáltalán nem dolgozhattunk.
A negyedik nap
Ezen a napon ismét jó időnk volt, így folyamatosan haladhattunk előre. Az udvaron továbbra is viszonylag sok leletet találtunk, de semmi különös: csak. használati kerámia és 17. századi kályhacsempe-töredékek. A nyugati szárnyban továbbra is jobbára csak kő és por volt.
Az ötödik nap
Ma elértük a keleti szárny most kutatott épületrészének északról számított második nyílását, melyről kiderült, hogy ajtó. Küszöbe a jelek szerint megvan, szárkövei azonban hiányoznak. Előtte – úgy, mint északi szomszédjánál – fellépőt alakítottak ki. A leletanyag megegyezik az eddigiekkel. Feltűnő a sok kályhacsempe-töredék, mely természetes úton aligha kerülhetett erre a helyre. Kósza hírek szerint a várban az ötvenes-hatvanas években volt némi kalóz-kutatás, talán ekkor került ez, az igazándiból a palotaszárnyak belső tereiből várt leletanyag az udvarra?
A nyugati szárnyban tovább küzdünk az omladékkal a boltozott tér alatt. Elértük a nyugati várfal belső síkját, de a terem járószintjét még nem. Lelet alig van, ami van, azt említeni sem érdemes.
A hatodik nap
Egy hét szünet után ismét nekiduráltuk magunkat. A szokásos brigád némi erősítést kapott, s a két héttel ezelőtti diákok helyét is egyetemi hallgatók foglalták el (egyikük már az első héten is itt volt). Külön köszönet illeti Haász Gabriellát, a keszthelyi Balaton Múzeum (!!!!) régészét, aki szintén eljött segíteni. (Isten tartsa meg jó szokását…) Regéc régi barátja, Zsuga Zsolt is ismét itt van. Ennek köszönhetően nem csupán az udvaron (1db reneszánsz kőfaragvány, némi kora-újkori leletanyag) és a nyugati szárny boltozott terében (4 db reneszánsz kőfaragvány!!!, egy csizmapatkó, kevés egyéb lelet) haladtunk előre, hanem kutatóárkot nyithattunk a konyhától délre eső helyiség (egykor korcsma) előtt is, hogy megvizsgáljuk, elért-e eddig a két évvel ezelőtt a korcsma területén megtalált korábbi fal? A fal egyelőre nem került elő, de a rétegre való bontás során fontos információkat szereztünk a különböző épületrészek koráról. Kíváncsian várjuk a holnapi napot!
A hetedik nap
További erősítés érkezett, ma jobban is haladtunk, mint tegnap. Az udvaron, a keleti szárny előtt elértük a földszinti helyiségbe vezető ajtót. Szárkövei hiányoznak, csupán küszöbe maradt meg. Előtte fellépő került elő. Az ajtótól délre furcsa, sárga homokdomb mutatkozik, mely bizonyosan nem származhat az omladékból. Egyelőre nem szedjük szét, hiszen nem tudjuk, hogy mikor és miért került ide? Ma itt nagyon kevés lelet került elő, némi kora újkori használati kerámia és néhány kályhacsempe-töredék, valamint egy tokhornyos kőfaragvány.
A nyugati szárny boltozott termében elértük a padlószintet, de még mindig nem ürült ki a helyiség. Itt is csak minimális mennyiségű lelet volt.
A korcsma előtti kutatóárokban megtaláltuk a keresett fal keleti végét, mely déli irányba fordul. Ugyanitt egy hatalmas, gótikus kőkonzol került napvilágra. A konzol a feltöltésben hever, de kiemelni nem tudtuk.
Egy új kutatóárkot is nyitottunk, a keleti szárnyban, az egykori kaputorony előtt. Sajnos nagyon magasan jelentkezett a szikla felszíne, azonban egy, a sziklába vágott gödör sarkára is rábukkantunk. Ez tartogatta a mai nap legnagyobb meglepetését, ugyanis a gödörben összedobált embercsontok voltak… Vajon miféle tragédia történt itt egykor? Holnap rá szeretnénk bontani a teljes gödörre, talán többet is meg fogunk tudni.
A nyolcadik nap
A keleti palotaszárny előtti udvaron elértük a helyiség déli ablakát, sőt, túl is haladtunk rajta. A „homokdomb” alighanem a szikla természetes málladéka, alatta bizonyára a szikla húzódik, így továbbra sem bontottuk meg. A felette levő omladékból ismét csak szegényes leletanyag került elő.
A nyugati szárny boltozott helyiségéből tovább hordtuk ki az omladékot, de a pince alja sehogyan sem akar előkerülni… Mindenütt csak kő és por… Itt is kevés lelet volt, de kiemelendő közülük egy reneszánsz párkánytöredék és egy véső.
A korcsma előtti árokban tovább mélyítettünk, de a szűk hely miatt csak nagyon lassan lehet előrehaladni. Némi 16. századi cseréptöredék azért előkerült.
A keleti szárnyban húzott kutatóárkot kitisztítottuk, dokumentáltuk, majd rábontottunk a sírra. Befejezni majd csak holnap tudjuk. A betöltésből előkerült leletek alapján úgy tűnik, hogy valakit egyszerűen hamarjában elkapartak itt, s nem korábban a 17. századnál.
A kilencedik nap
A keleti szárny előtt elértük a legdélebbi nyílást is. Ennek ajtónak kellene lennie, de ez ma még nem igazolódott. Itt továbbra is szegényes leletanyag volt, jószerével néhány kályhacsempe-töredék és szeg. Annál több lelet került elő a keleti szárny boltozatos terében, ahol végre elértük a törmelék alját ( a boltozat legmagasabb pontja alatt kb. 4 m-rel!!!) . Ez a tény általában a leletek mennyiségi növekedését is jelenti, ez itt is így volt. Több kályhacsempe-töredék, „tüzes labdák”darabjai, egy konzol, egy nagy vas ágyúgolyó, egy csoroszlya (jó nagy, nehézekéhez tartozhatott) egy horog és számos, azonosíthatatlanul összerozsdásodott vastárgy került elő, a szokásos használati kerámia-töredékek mellett. A helyiség kitisztítása komoly feladat elé állít bennünket, hiszen nem gondoltuk volna, hogy ekkora…
A korcsma előtti árokban elértük a természetes sziklafelszínt. Az árkot dokumentálás után visszatemettük.
Gondolom, mindenkit a sír érdekel legjobban. Kiderült, hogy két csontváz is van benne, az egyiket a másik eltemetésekor egyszerűen félredobták. Mindkét koponya megvan de csak az egyik (a korábbi) ép. A két temetés csak néhány évvel követhette egymást, a második halott eltemetésekor még körülbelül emlékezhettek a korábbi sír helyére, de akkorra a korábban eltemetett egyénből már csak a csontok voltak meg. A két áldozat bizonyosan nem természetes halállal halt meg, mert ebben az esetben nyilván a falu temetőjében hantolták volna el őket. A sírgödör tájolása sem a szokványos kelet-nyugati. Mivel a sírgödör beásása minden réteget – a 17. századi kivételével – vág, így továbbra is az a véleményünk, hogy a temetésekre csak a 17. században került sor. Horror Regécen?
A tizedik nap
Teljesen feltártuk a két sírt. Igazán látványosak voltak, a turisták imádták… Az előző napi megfigyelések helytállóak. A két egyén halálának körülményei bizonyosan nem szokványosak voltak. Még ha nem is vitték volna le őket a falu temetőjébe, legalább az udvaron kellett volna elhantolni őket. Ezzel szemben a palotaszárny egyik sötét, földszinti helyiségében lettek eltemetve, ez titkolódzásra utal. Alighanem valami bűntény történt, de hogy mi, azt talán sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre a csontokat elküldjük Miskolcra, antropológiai vizsgálatra.A tizenegyedik nap
Mától – az önkormányzat emberei és a régészhallgatók mellett – ráckevei diákok dolgoznak. Ennek köszönhetően elkezdhettük a nyugati szárny északi, nagy pincéjének feltárását (befejezésére idén nincs esély), valamint a szárny előtti udvarszakasz megtisztítását is. E két helyen kevés és jellegtelen leletanyag került elő. Elkezdtük a nyugati szárny lépcsőházának kitisztítását is. Itt egyelőre nem volt lelet, de az alaprajz egyre tisztább. A keleti szárny előtt ma csak rendet raktunk, lelet itt is alig volt.
Jól halad viszont a nyugati szárny boltozatos pincéjének kitakarítása. Egyre nagyobb felületen tárul fel az egykori járószint. A leletanyag továbbra sem rossz: sok szeg mellett több szép, többszínű kályhacsempe-töredék, valamint két kisebb vas ágyúgolyó került elő. A reneszánsz ajtókeretnek egy újabb töredéke is napvilágot látott.
A tizenkettedik nap
Folytattuk a munkát a nyugati szárny északi nagy pincéjében. Csak kő, por és gyökerek. A pince hatalmas, csaknem 100 négyzetméter alapterületű, belmagassága valószínűleg 4 m körül lesz. Gerendás mennyezete volt. A boltozatos pincében is haladtunk kelet felé. Sok szeg, egy újabb vas ágyúgolyó, vassulyom, számszeríj nyílhegyek, néhány vegyes mázas kályhacsempe, több, döntően mázas kerámia került elő.
A lépcsőházban lassacskán haladunk dél felé, nincs említésre méltó leletanyag. A lépcsőház előtti udvarszakaszon is folyik a munka, de itt csak kevés lelet volt (döntően használati kerámiák.
Elkezdtük a keleti szárny északi vége előtt az udvaron található, de az utóbbi években teljesen eltömődött titokzatos, boltozott pincécske kitisztítását. Körülbelül 3×4 m-es, dongaboltozatú térről van szó, melybe a jelek szerint csak felülről, a boltozatba vágott lyukon át lehetett leereszkedni. Talán tömlöc volt. Egyelőre csak kövek és a turisták mérhetetlen mennyiségű szemete került belőle elő. A szemétmennyiség elkeserítő és undorító. Kár, hogy nem látják azok, akik idedobálták.
A tizenharmadik nap
A nyugati szárny északi nagy pincéjében egy vipera látogatása volt az egyetlen fontosabb esemény. Lelet semmi. A boltozatos pince lassan-lassan kiürül. Néhány hős diák Mészáros tanár úrral egyetemben túlórát is vállalt. Külön köszönet illeti őket érte. Szép reneszánsz faragványokat találtunk (az emeletről idezuhant ajtónak alighanem minden darabja meglesz). Előkerült az emeleti kandalló másik konzolköve is. Mellettük ismét sok szeg, puskagolyók, nyílhegyek, különféle – a felismerhetetlenségig összerozsdásodott – vaseszközök és egy puskavessző is napvilágra került.
A lépcsőházban lelet nem volt, csak tuskók és kövek. Az azonban kiderült, hogy a nyugati szárny déli nagy pincéje nem egykorú a boltozatos pincével és az északi nagy pincével, hanem később épült azoknál. Az udvaron is tovább haladtunk dél felé. Viszonylag sok, de kevert leletanyag van, köztük két kisebb reneszánsz kőtöredék.
A boltozott pincécskében még mindig igen sok szemét van, de ma már két bokálytöredéket is találtunk. A pince legalább 4 m mély lesz, ajtaja viszont sehol sem mutatkozik. Lehet, hogy tényleg tömlöc volt? A tömlöc(?)höz kapcsolódóan új kutatóárkot nyitottunk, de sok eredménye nem volt, mert szinte azonnal a sziklafelszínbe ütköztünk. Felette jóformán rétegek sincsenek, ennek megfelelően csak csekély mennyiségű, kevert leletanyagot gyűjtöttünk
A tizennegyedik nap
Folytattuk a – reménytelen – munkát a nyugati szárny északi, nagy pincéjében. Lelet semmi, viszont hosszabb szakaszon napvilágra került a nyugati várfal belső síkja. Számításaink szerint a pincében kb. 300 köbméter törmelék van még…
A boltozatos pince ma már csaknem teljesen kiürült. Újabb reneszánsz faragványokat találtunk, némelyiken vörös festés nyomai vannak. A mai ízlés szerint igen rikító színük lehetett az ajtókereteknek. Ismét sok szög, puska- és ágyúgolyók, nyílhegyek, vasabroncs és néhány szép kályhacsempe-töredék is napvilágra került.
Elértük a lépcsőház déli végét. Az utolsó métereken végre néhány lelet is volt, köztük egy vaskampó és egy habán, színes mázas kályhacsempe.
Az udvaron is majdnem elértük a kitűzött célt, már csak kevés munka van itt hátra. A tegnapinál kevesebb, kevert leletanyagot találtunk. Holnap – ha lesz rá idő – egy kicsit előre is tudunk majd dolgozni.
A boltozott pincécskében valamivel kevesebb a szemét, s néhány újabb bokály is előjött, de a kő továbbra is rengeteg. Az most már biztos, hogy ide csak a boltozat tetején levő lyukon át lehetett eredetileg is lejutni, ajtó ugyanis sehol sem mutatkozik. A szűk boltozati nyíláson át viszont igen nehézkes a tisztítás. A pincécske feneke még messze lehet. Ezt biztosan nem fogjuk tudni idén befejezni.
A tizenötödik nap
A mai napon befejeztük a regéci vár ez évi feltárását. Különösebb szenzáció – sajnos – idén nem volt. Azért szépen haladtunk előre. A nyugati szárny északi, nagy pincéjének végül mind a négy fala előkerült, így legalább az alaprajza felvehető volt. A benne levő omladék rémisztően sok, számításaink szerint kb. 300 köbméter… El leszünk vele egy darabig….
A boltozott pince az utolsó pillanatban teljesen kiürült. Igen impozáns tér lett belőle, belmagassága kb. 4 m! Az utolsó napon is ágyúgolyók (2 db) puskagolyók, nyílhegyek, mellettük kevés kerámia és kályhacsempe került elő. Újabb kőfaragványok is napvilágra kerültek, legalább két ajtó darabjairól van szó.
Az udvaron elértük a kitűzött határvonalat, itt nincs változás a leletek mennyiségében és korában.
A tömlöc (?) mélyítését csak abbahagyni lehetett, az alját nem értük el. Majd legközelebb. A modern szemét lassacskán elfogy, de egyéb lelet egyelőre kevés van: néhány bokálytöredék mellett kiemelkedő egy késő gótikus nyíláskeret elem.
Ismét szeretném megköszönni a munkát és a támogatást mindazoknak, akik erejüket megfeszítve dolgoztak a sikerért. Elsőként a regécieknek: Kormos Istvánnak, Bakos Ferencnek, Ferencz Katinak, Krisztinek, “Bahamának”, Steiner Karcsinak, Nagy Zsoltinak, Kormos Gergőnek, Magyar Leventének, Gyurinak, “Bendegúznak”, továbbá Melegh Szabolcsnak és tanítványainak, Zsuga Zsoltnak, az egyetemi hallgatóknak: Kiss Laurának, Papp Lászlónak, Szabó Attila Győzőnek és Soltész Ádámnak, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanárainak és diákjainak, végül Haász Gabriellának, a keszthelyi Balaton Múzeum régészének. Talán nem is sejtik, mekkora munkát végeztek… Köszönet érte!
Remélem, a munkát jövőre is folytatni tudjuk majd, mindannyiunk közös örömére!
