Régészeti napló 2009

2009. július 15.

Tíz éve kezdődött meg a feltárás a Rákócziak egykori sasfészkében

Regéc Várában tíz éve kezdődtek meg a műemlék régészeti feltárását szolgáló munkálatok.
Regéc Község Önkormányzata 1998-ban kezdeményezte a vár feltárását, majd egy év előkészítést követően 1999. júliusában megkezdődött a műemlék régészeti kutatása.
Ekkor „gyorsan” villanyt vezetett és utat épített a vár megmentésének érdekében a 120 lelkes kisközség. Az ásatás idén is folytatódik.

2009. július 20.

Megkezdődött a 2009. évi ásatás

Harmadik esztendeje tudósítjuk az érdeklődőket a regéci vár aktuális feltárási eredményeiről, s e tudósítások szoktak így kezdődni: „Az első nap”. Ma tehát újra eljött az első nap, megkezdődött a regéci vár 11. ásatási szezonja, lássuk hát a krónikáját! Először is egy fontos változásról szeretnénk beszámolni: a kutatást eddig irányító Simon Zoltánnak (e sorok írójának) – új beosztása miatt – le kellett mondania munkák további irányításáról, az elkövetkezendőkben már csak konzulensi minőségben kapcsolódik a vár feltárásához. Az új ásatásvezető Giber Mihály az ELTE Régészettudományi Intézetének doktorandusza.

Biztosak lehetünk benne, hogy az irányítás kitűnő kezekbe került, kérjük fogadják őt szeretettel!
Az év újdonsága az is, hogy már az első héten számos régészhallgató (Budapestről és Szegedről) kapcsolódott a munkába. Egyikük-másikuk diplomamunkáját is a regéci vár egyik-másik leletanyag-csoportjának feldolgozásával fogja elkészíteni. Külön színfolt köztünk egy német régészhallgató is, aki nagy lelkesedéssel látott munkához egy – meglehetősen reménytelen kilátású – kutatóárok kiásásában. A szóban forgó kutatóárok a Felsővár területének egyetlen, kutatóárkokkal még nem vizsgált helyiségében, a nyugati oldal északi szobájában került kijelölésre. Sok reményt eleve nem fűztünk hozzá, szinte biztos volt, hogy közvetlenül a felszín alatt elő fog kerülni a szikla (így is történt). Mégis, ez volt az utolsó esély arra, hogy a Felsővár nyugati várfalának (különösen a korai várfalnak) nyomvonalát meghatározzuk. Egyelőre falnak semmi nyoma, de, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Még van némi esélyünk. (A szóban forgó várfal a nyugati oldalon szinte végig nyomtalanul elpusztult).
Ugyancsak a Felsővár területén vizsgáltunk meg egy kényes pontot: azt, ahol a „Középső vár” emeleti helyiségéből felérkezett a lépcső a Felsővárba. Ajtót kerestünk, s a várt helyen meg is találtuk, még ha meglehetősen csekély maradványait is. Ez fontos eredmény volt.
A „Középső vár” területén két kutatóárkot is nyitottunk: az egyiket a konyha északnyugati sarkában, ahol három legyet is szeretnénk agyoncsapni: A nyugati várfal, a konyha északi fala és a kemence alatt korábban részben megtalált fal viszonyát szeretnénk tisztázni. Hát, talán holnap már várható lesz valamilyen eredmény. A másik árok a nyugati szárny két kicsiny helyisége között látható gödör mibenlétét hivatott tisztázni. Itt egyelőre egy nagy rakás kövön és modern szeméten kívül alig találtunk valamit. No, de ilyenek az első napok.
Hogy valami pozitívumról is beszámoljak: tovább haladunk dél felé az udvar tisztításával. Lényegében már az udvar déli végén látható magas törmelékhalom szélénél járunk. Itt meglehetős mennyiségű lelet: többnyire 17. századi kályhacsempék kerültek elő.

Simon Zoltán régész

2009. július 21.

Folytatódik a regéci vár régészeti kutatása. A „Felsővárban” nyitott kutatóárokban még mindig nem került elő a várfal – a remény fogy, de még mindig nem halt meg! Folytatjuk.
A „Középső vár” konyhájában nyitott kutatóárokban előrehaladtunk, de még csak most értük el a régészetileg értéklehető rétegek tetejét. Holnap már többet fogunk tudni. A nyugati szárny előtti gödör feltárása is folytatódott, innen – irgalmatlanul sok kő mellett – csak néhány kályhacsempe, egy bokály és egy apró reneszánsz kőfaragvány került elő. Mindamellett a gödör körvonalai kezdenek kirajzolódni. Hogy mindez mi volt – remélem, hamarosan megtudjuk.
Nyitottunk egy új árkot is abban a szobában, ahol tavaly a csontvázak előkerültek. Hátha – remélem, nem – további csontvázak is előkerülnek. Itt még nincs eredmény.
Az udvaron tovább haladtunk dél felé. Annyi kiderült, hogy a tavaly oly sok bonyodalmat okozó homokréteg a keleti szárny déli vége előtt, semmiképpen sem lehet természetes. Talán építeni akartak valamit, közvetlenül a vár pusztulása előtt (ehhez kellett volna a homok), de végül arra már nem került sor, a homok viszont ottmaradt.
Remélem, holnap izgalmasabb eseményekről tudósíthatom a Kedves Olvasót!

Simon Zoltán régész

2009. július 22.

Gyászos egy nap volt a mai, jóformán semmit sem találtunk. A „Felsővári” árokban – annak ellenére, hogy vagy másfél métert mélyítettünk – nem találtuk meg a nyugati várfalat, az alighanem végképp kidőlt. Az árokban a pusztulás után lecsúszott talajrétegből csak némi kevert leletanyagot gyűjthettünk. A reményt mégsem adnánk fel teljesen, az árok alján lévő köves, habarcsos felület talán mégis a nyugati fal része lehetett. Biztosat akkor mondhatnánk, ha a kutatóárok bővítésére lehetőségünk lenne.
A „Középső várban” valamivel több szerencsénk volt – viszonylag. A konyhai árokban előkerült a teljesen lepusztult nyugati várfal belső síkja, más azonban még nem. Itt is nagyon kevés lelet volt. A csontvázas szobában nyitott árkunkban rétegenként haladunk lefelé, itt sincs sok eredmény – egyelőre. Az valószínű, hogy újabb holttestek nem fognak előkerülni.
A nyugati szárny előtti gödröt átvágó árkunkból nem került elő semmi, csak kő. (Kőbánya-alsó). Őszintén sajnálom azokat az egyetemistákat, akik, balsorsuk miatt, éppen ezt a területet fogták ki. De kétségen kívül hősiesen harcolnak.
Az udvaron ugyan tovább haladtunk dél felé, de ebben sem volt sok köszönet. Most már egészen biztos, hogy a homokréteg nem természetes, hiszen alatta omladék van. Ebből újkori kerámia és egy ablakkeret egy része került elő.

Simon Zoltán – Giber Mihály

2009. július 23.

Mai nap folyamán befejeztük a Felsővárban nyitott árok kutatását, amiben a nyugati várfalat kerestük. Rajzolás és fotózás után visszatemettük az árkot. Az viszont sajnos még mindig bizonytalan, hogy a keresett várfal pontosan hol húzódott.
A Középső várban a csontvázas szobában végighúzódó kutatóárokban csaknem mindenütt elértük a sziklafelszínt. Újabb holttest valóban nem került elő.

A Középső vár déli részén tovább haladtunk az omladék bontásával, amiről megfigyeltük, hogy a köves réteg nyugat felől lejt kelet felé. A helyszín méltán megkaphatná a Kőbánya-felső elnevezést is. Ami említésre méltó, hogy faragott kövek is előkerültek, köztük egy reneszánsz ablakkeret töredéke is. A várva várt újabb, az udvart dél felől határoló épület egyelőre nem mutatkozik, pedig nagyon várjuk felbukkanását.
A konyhában lassan ugyan, de tovább haladtunk, bár a tegnapihoz képest sok újdonság nincs. A nyugati várfal viszont szépen látszik az árok teljes hosszában.
A leletanyag az előző napinak megfelelően elég szerény volt.
Az építészek ma is derekasan kivették a részüket a vár kutatásából, a várról készült korábbi felmérések kiegészítésével tettek hasznos szolgálatot.
Az egész társaság dicséretre méltó helytállásról tett tanúbizonyságot ezen a mai kutya meleg napon.

Giber Mihály

2009. július 24.

Késve bár, de törve nem, következik az ásatás ötödik napjának krónikája:
Tekintettel arra, hogy pénteki napról van szó, amikor a társaság jelentős része hazautazott (beleértve az ásatás vezetőit is), ill. rettentő hőség is volt, ezért a munka aznap fél egy tájban befejeződött. Ennek megfelelően beszámolónk is rövid lesz.
Bahama és társai közreműködésével a Középső vár vár udvarának déli részén tovább haladtunk az omladék bontásával. Jelentősebb tárgyi leletek ugyan csak kevésbé, kőfaragványok viszont annál nagyobb számban kerültek elő e helyütt.
A csontvázas helyiségben nyitott árkunkban teljes hosszában előkerült a sziklafelszín, sőt a helyiség különböző korú járószintjeivel kapcsolatban is nyertünk információkat. A hétvége közeledtével – gondolván a turisták testi épségére – az árkot rajzolás és fotózás után visszatemettük.
A fentieken kívül még a konyhában nyitott kutatóárkunkban folyt munka, itt azonban a várt falak (pl. konyha északi fala) továbbra sem kerültek elő.
E helyütt szeretnénk megköszönni az ásatás első hetében valamennyi résztvevő eddigi munkáját az ásatáson: a regéci munkások, a budapesti, a szegedi, a pécsi és heidelbergi egyetem diákjainak, a németországi tanárnő és az építészek közreműködését.

Giber Mihály

2009. július 26.

Megérkeztek a ráckevei diákok (Ady Endre gimnázium) és kissé felgyorsultak az események. A diákoknak hála, frontálisan bonthattuk a „Középső vár” udvarának déli végén található törmelékhalmot. A várakozáson felül teljesítettek a diákok (és tanáraik): igen jelentős előrehaladás történt. Számos apró reneszánsz faragványtöredék, szegek, edénydarab került elő, de közülük is a legfontosabb több virágmintás padlótégla töredéke volt, melyekből már eddig is kerültek elő töredékek, de csak egy-egy. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy végre előkerült a keleti szárny déli vége alatt húzódó pince (jórészt eltömődött) bejárata.
Megérkezett Regéc régi barátja, Zsuga Zsolt is, kis csapatával együtt. Szegények, eddig nem sok sót ettek, kifogták Kőbánya-alsót (ahol lelet szinte semmi nem volt), illetve elkezdték egy, a „kápolna” előtt levő gödör (?) kitisztítását. Némi leletanyaguk volt ugyan, de 3 irgalmatlan kőtömböt kellett ennek érdekében kiemelniük. A konyhai árokban bővítést és „profiltisztítást” (ez nem modern értelemben értendő!) hajtottunk végre. Eredménye (más, kevésbé látványos leletek mellett) egy szép sarkantyú volt.
A „Középső vár” északi felében levő akna (Tömlöc?) korhatározásának érdekében meghosszabbítottuk a tavalyi 19. számú árkunkat. A helyzet bonyolult, holnap okosabbak leszünk (vagy nem).

Simon Zoltán régész

2009. július 27.

Szédületes tempóban haladunk előre a Középső vár udvarának déli részén az omladék bontásával. Leletanyag is elég szép számmal került elő, de ami kiemelendő, hogy sok reneszánsz faragvány is napvilágra került. A rendkívüli tempó Bahamának, ill. a ráckevei diákoknak és tanáraiknak köszönhető.

Zsuga Zsolt és csapata tovább folytatta hősies küzdelmét a Középső vár két nagy gödrének omladékával. Elég szerencsétlen módon az előkerült leletanyag nagysága nincs arányban a megmozgatott kövek mennyiségével.
A budapesti és a szegedi egyetemisták is folytatták munkájukat a számukra kiosztott két kutatóárokban.
A konyha területén nyitott árokban újból előkerült a már a 2006-os ásatások során megismert, a nyugati falhoz csatlakozó falmaradvány, melyről kiderült, hogy a nyugati várfal belső oldalán egykor állt támpillér volt. Az árokban mintaszerűen követhető a konyha területén a rétegviszonyok változása és ezen keresztül az egyes építési periódusok.
Az udvarban a Tömlöc (?) mellett nyitott árkunkban megtaláltuk egy korábbi épület falának rövid szakaszát is, ill. előkerült a Tömlöc (?) boltozatának tetejének egy kis része és a mellette lévő omladékos betöltés.
A két kutatóárok azt igazolja, hogy a vár 17. század előtti építéstörténetével kapcsolatban még számos részlet vár felfedezésre.

Giber Mihály

2009. július 28.

Az idő kegyes hozzánk, tovább folyik a munka. A konyhában kitűzött árkot végre sikerült befejeznünk, holnap már csak be kell temetni. Itt új információ nem volt. Az udvar északi felében levő gödör lassan kezd formát ölteni: lényegében téglalap formájú és tele van dobálva jó nagy kövekkel. Azt sajnos még mindig nem tudjuk, hogy mire szolgált, ugyanis nyugati végét és alját egyelőre nem értük el. A másik gödör funkciója és pontos méretei továbbra is kérdésesek. Ebben is csupán bedobált köveket, illetve egy jó vastag őskori edénydarabot találtunk. Azt már régóta tudjuk, hogy a bronzkor embere megtelepedett a hegyen, de ez a gödör bizonyosan nem abból a korszakból származik, a szóban forgó cserépdarab a betöltődéssel keveredhetett ide. Holnap egészen bizonyosan okosabbak leszünk…

Befejeztük a Tömlöcre (?) merőlegesen kitűzött árkunkat is, itt már csak a dokumentálás van hátra. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy amit tömlöcnek tartunk, az inkább jégverem lehetett.
Az udvar déli végén tovább nyomulunk dél felé, már közel járunk a keleti palotaszárny végéhez. Az udvart dél felől lezáró domb rettentően sok kisebb-nagyobb követ tartalmaz, de rejtély, hogy ez az irgalmatlan tömegű omladék honnan került ide, ugyanis magában a dombban eddig semmiféle építményt nem találtunk, pedig már csaknem félbevágtuk. Az említett omladékból viszonylag sok kályhacsempe, több mázas padlótégla (ezek nagyon szépek, több színben pompáznak, indák és virágok díszítik őket) és ismét sok reneszánsz kőfaragvány került elő. Ez utóbbiak közül kiemelkedő jelentőségű egy virágdíszes kandalló-elem töredéke, melyen a ..63-as szám olvasható. Ez nyilván egy évszám töredéke, s ez az évszám a kő egyéb díszítményei alapján aligha lehet más, mint 1563.

Simon Zoltán régész

2009. július 29.

Ma leginkább a Középső vár udvarának déli részén lévő omladékban haladtunk előre. Elértük az omladékdomb gerincét és a keleti palotaszárny legdélebbi földszinti ajtajának vonalát. Mindezt Bahamának, a ráckevei diákoknak és tanáraiknak köszönhetjük, akik a szédületes tempót diktálják. Az omladékból az előző napokban megszokottnak tekinthetően sok reneszánsz kőfaragvány került elő, köztük egy feliratos kő is. Sajnos az „…EC OCIA…” feliratú töredéknek több darabja nem került elő, így nem tudjuk megmondani, mit jelenthetett a szöveg. Ami bizonyos, hogy ez is – hasonlóan az évszámos töredékhez – egy kandallóhoz tartozhatott. Reménykedjünk, hátha a következőkben előkerül a felirat többi része is! A feliratos kő profilja egyébként nem egyezik a tegnap előkerült évszámos kő profiljával, de ezek alapján annyi legalább tudható, hogy két 16. századi reneszánsz kandalló töredékei is ismertté váltak az elmúlt két napban.
A Középső vár udvarának északi részén, ill. a középütt ásott kutatóárkokban (utóbbit Kőbánya-alsóként emlegettük korábban) sajnos csak omladékos betöltés kitermeléséről számolhatunk be. A leletanyag is szegényesebb volt. A Tömlöc (?) mellett húzott kutatóárkunkat és a konyhában lévő kutatóárkot dokumentálás (fotózás és rajzolás) után elkezdtük visszatemetni.
Hát röviden ennyi. Ma is megköszönnénk a résztvevő erők munkáját a vár ásatásán a rendkívüli hőségben – ami a jelek szerint mindig csütörtökön köszönt ránk.

Giber Mihály

2009. július 30.

Eltelt az idei munka kétharmada, s elmondhatjuk, hogy sokkal jobban állunk, mint gondoltuk volna. Az udvar északi felében levő gödörben egyelőre nem lettünk okosabbak, sem alja, sem nyugati vége nem került még elő. Lelet is alig-alig került elő belőle, kő viszont annál több. A másik, a nyugati palotaszárny két kicsiny udvari helyisége között levő gödörben azonban pozitív fordulat következett be: az északi oldalon egy kelet-nyugati irányú falon nyugvó dongaboltozat maradványai rajzolódnak ki. Ezek szerint a gödör egy eddig ismeretlen kisebb, beomlott boltozatú pincécske helyén jött létre. A pince északi és keleti fala eddig még nem került elő. Teljes feltárására aligha lesz módunk idén, de pontos kiterjedését jó volna tisztázni. Nagyon valószínű, hogy a most megtalált pincécske volt valójában a vár tömlöce, az az akna pedig, melyet eddig annak tartottunk, csupán egy jégverem lehetett.

Az udvar déli részén tovább nyomultunk előre – már csaknem elértük a keleti palotaszárny déli végét. Továbbra is rengeteg a kő, de mellette szép számú lelet: virágos padlótéglák, kályhacsempék, szegek, edénytöredékek és továbbra is igen sok kőfaragvány is előkerült. Ez utóbbiak között ma ismét volt egy feliratos töredék, melynek tagozata megegyezik a tegnapival, de a két kő – sajnos – nem illik össze. A felirat természetesen itt is csak töredék, mindössze 3 betű: …VS N… Abban bízunk, hogy ahol két feliratos (és egy évszámos) töredék előkerült, ott több is elő fog jönni, s talán illeszkedni is fognak egymáshoz.
Ma elbúcsúzunk a ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjainak első csoportjától, akik – túlzás nélkül – emberfeletti teljesítményt nyújtottak, hihetetlen mennyiségű törmeléket hordtak el a várudvarról, természetesen ügyelve arra, hogy egyetlen, mégoly aprócska lelet se vesszen kárba. Munkájukat nem is lehet eléggé megköszönni, reméljük, jövőre is eljönnek Regécre. Szerencsére holnap érkezik a második csoport… Ugyancsak ma búcsúztunk el Zsuga Zsolttól és csapatától is, akik heroikus – ám kissé kilátástalan – küzdelmet folytattak a két gödörrel, sajnos kevés sikerélménnyel, hiszen leletük alig volt. Reméljük azonban, hogy nem veszítették el végképp a kedvüket, s jövőre velük is találkozhatunk. (Zsoltot ismerve erre akár mérget is vehetnénk.) Az egyetemisták többsége is ma dolgozott utoljára – vasárnap új emberek jönnek. Köszönjük az ő munkájukat is, különösen a leletrendezésben-dokumentálásban alkottak nagyot, s ez roppant fontos előrelépés volt.
Kellemes hétvégét kívánok a Tisztelt Olvasóknak! Hétfőn újra találkozunk.

Simon Zoltán régész

2009. július 31.

Ma ismét jelentős előrehaladásról számolhatunk be, mely köszönhető a vár feltárásán munkálkodók nagy számának. Ezen a héten Bahama kiemelkedő munkája mellett a ráckevei középiskolások, a pesti és a szegedi egyetemisták, ill. Melegh Szabolcs és csapata részvételére építhetünk.
A Középső vár déli részén lévő omladék eltávolítása nagy ütemben folytatódott, olyannyira, hogy elértük a keleti palotaszárny déli végét is, ill. a törmelékdomb gerincét is átvágtuk. A korábbiakkal ellentétben ma csak egyetlen faragott kő került elő.
A másik jelentős eredmény, hogy a korábban Kőbánya-alsónak nevezett terepen, ahol nagy mennyiségű omladék volt és mind ezidáig nem tudtuk mi lehet, kiderült, hogy a vár egy újabb pincéjével van dolgunk. A boltozat íve már szépen látszik a pince mindkét oldalán.
A mai harmadik kutatási helyszín az udvar északi végén lévő gödör volt. Erről azonban a nagy mennyiségű omladék kitermelése után csak azt állapíthattuk meg, hogy gödör, amit a jelek szerint valamikor a 17. században, mindenképpen a vár életének utolsó korszakában ástak – ismeretlen céllal – és aztán nagy mennyiségű kővel, törmelékkel betöltötték.

Giber Mihály

2009. augusztus 01

Lassan gondolnunk kell a kutatás lezárására, új helyszíneket nem nyitunk, a meglevőeket pedig igyekszünk kulturált állapotban lezárni. Ennek megfelelően az udvar északi részén volt – még Zsuga Zsolt csapata által megkezdett – gödör kutatását befejeztük. Sajnos nem lettünk okosabbak. A gödör nyugati végét ugyan elértük, alját azonban – az egyre veszedelmesebb viszonyok miatt – nem kereshettük tovább. Végül csak annyi derült ki a gödörről, hogy valamikor a 17. század végén ásták, ismeretlen céllal, teljességgel szabálytalan formában. Betöltésében csak minimális leletanyag volt, annál több kő. Elkezdtük a gödör visszatöltését.
Annál jobban alakult a helyzet a „Kőbánya-alsó” néven lehíresült területünkön, a Középső vár nyugati palotaszárnyának dereka előtti gödörben. Már tegnap utaltunk rá, hogy itt egy boltozatos tér – alighanem a tömlöc – maradványaira bukkantunk. A dongaboltozatos pince kelet-nyugati hossza közel 5 m-es, szélessége 3,5 m. Ezt a pincét idén már bizonyosan nem fogjuk kitisztítani, legfeljebb alaprajzi elrendezésének tisztázása lehet a célunk. Váratlan leletként egy gótikus, mérműves ablak töredéke került itt napvilágra.
Az udvar déli végén (Kőbánya-felső) túlhaladtuk a keleti palotaszárny déli végét. Az udvart fedő omladék innen kezdve a legtöbb helyen vékonyabb lesz, mint eddig. Viszonylag kevés leletet – köztük egy kútkáva-darabot – találtunk.

Simon Zoltán régész

2009. augusztus 02.

Na, ez a nap számához méltóan elég szerencsétlen volt. Esőre ébredtünk, de 10 óra körül elállt a víz, így nekivágtunk a hegynek. Alighogy felértünk, újra rákezdett. Ennek ellenére a diákok és Bahama hősiesen nekiláttak a munkának, de sok sót nem ehettünk ezen a napon. A kitartó eső hamarosan mindenkit eláztatott, a terep is sáros lett, így délben úgy döntöttünk, hogy feladjuk a kilátástalan küzdelmet. Mondanom sem kell, hogy amint leértünk a faluba, végérvényesen elállt az eső is… Hát, így megy ez. Délután azért jó néhány faragott követ lerajzoltunk, úgyis el vagyunk vele maradva.

Simon Zoltán régész

2009. augusztus 03.

Ma már nagyobb szerencsénk volt, záport csak a munkaidő végén kaptunk a nyakunkba. Így egész nap nyomulhattunk előre a várudvar déli részén, az egyre vékonyabb – ám cseppet sem kevésbé köves – omladékban. Ma szép számú kályhacsempe (új, eddig ismeretlen típusok is), edénytöredék, mázas padlótégla és ismét sok kőfaragvány került elő. Fal azonban sehol sincs. Egyre erősebb a gyanúnk, hogy ez a vastag törmelékréteg nem természetes úton került ide, hanem valakik, valamikor összehordták. Hogy mi célból? Hát, azt még nem tudjuk…

A nyugati szárny előtt újonnan (részben) feltárt pincében (azaz a tömlöcben) befejeztük, pontosabban felfüggesztettük a kutatást, hiszen az alját idén úgysem érhetjük el. Pontos méretei már felhordhatóak az alaprajzra, az eddig előkerült részleteket dokumentáltuk.
Még egy utolsó kicsi árkot nyitottunk az udvar északi végét átvágó kutatóárkunk nyugati végénél, ahol előzőleg egy korábbi, észak-déli irányú, utóbb lebontott kőfal alapozását figyeltük meg. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy a szóban forgó kőfal folytatódik-e észak felé, vagy elfordul valamerre? Folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a következő idényben ennek a falnak is utána kell majd járnunk. Ez a nyugati palotaszárny egyre bonyolultabb… No, de sebaj, legalább lesz egy újabb, megoldandó feladatunk a következő idényre is (nem mintha szűkében lennénk a feladatoknak).

Simon Zoltán régész

2009. augusztus 04.

Elérkeztünk az idei feltárás végéhez. Munka a mai napon igazából már csak a Középső vár udvarának déli részén lévő törmelékdombnál folyt. Még ma is sok lelet (pl. kályhacsempék nagy számban) került elő.
Az idei ásatás három hete alatt a munka javarészt a Középső várban folyt. Elsősorban a ma is említett törmelékdomb elhordásával sikerült a várudvar újabb jelentős részét megszabadítani az omladéktól.

Másik jelentős eredmény, hogy napvilágra került a vár egyik mostanáig ismeretlen pincéje, pontosabban annak boltozata. A pince teljes feltárása a későbbiekben fog bekövetkezni. A pincétől nem messze egy másik, korábban szintén nem ismert épület falának egy kis részletét ismertük meg. E helyütt is újabb kutatásra lesz szükség. Egyéb, korábban felmerült kérdésekre is sikerült választ kapnunk (pl. a konyha területén volt pillér alaprajzát is sikerült tisztázni).
Pető Zsuzsi vezetésével és szervezésével sikerült az elmúlt 10 évben előkerült leletanyag nagy részét is feldolgozni, amiért őt és segítőit külön köszönet illeti.
Itt szeretnénk megköszönni a helyiek, elsősorban Kormos István polgármester úr, Bakos Ferenc falugondnok úr mindenre kiterjedő segítségét, Ferencz Kati és Juhász Mariann finom főztjeit, akik mindemellett anyáink helyett anyáink, nővéreink helyett nővéreink, húgaink helyett húgaink voltak.
Köszönjük a helyi munkások (Steiner Karcsi, Nagy Zsolti, Magyar Levi, Márkus Laci, de különösképpen BAHAMA) segítségét. Nem feledkezhetünk el a budapesti, szegedi, pécsi, heidelbergi régészhallgatók, Mehrl Nándor, Kelemen Bálint építészek, Zsuga Zsolt, ill. Melegh Szabolcs és csapataik, de különösen a ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjai és tanáraik lehetetlent nem ismerő munkájáról. Ők azok, akik nélkül ez a három hét meg sem történhetett volna.
Reméljük jövőre ismét találkozhatunk a Tisztelt Érdeklődőkkel.

Simon Zoltán – Giber Mihály