2010. július 17.
Ismét régészeti kutatás Regéc Várában
Az idén már 12. éve, hogy régészeti feltárás zajlik az egykori Rákóczi sasfészek, Regéc Várában.
Az első év 1999 volt, mikor is az Északi torony falai között és alatt, háromszáz év szunnyadás után ismét munkák folytak az egykor dicső és nagy hírű várban. Regéc önkormányzatának kezdeményezésére, és az azóta is tartó szervezése mellett kezdetét vehette a műemlék feltárása. A nyaranta zajló kutatásokat minden éven régésztáborba érkező diákok, fiatalok, önkéntes segítők és az önkormányzat dolgozói támasztják alá fizikai erővel. Az eltelt tizenegy év alatt több mint ezer ember dolgozott azon, hogy ez a romos állapotában is igen jelentőségteljes vár fennmaradjon, visszanyerjen minél többet régi állapotából. Az első tíz évben Simon Zoltán régész úr vezette a kutatásokat, aki 2009-től a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa lett, így azóta mint szakmai konzulens dolgozik együtt a feltárásokon Giber Mihály vezető régésszel.
A régészeti ásatásokat Regéc Község Önkormányzata finanszírozza a várbelépőből származó bevételből, ami sajnos ahhoz már nem elegendő, hogy komolyabb állagmegóvást, esetleg helyreállítást is meg lehessen valósítani belőle. Ahhoz egyéb külső forrásokra, támogatásokra lenne szükség, de ezek egyenlőre elkerülik Regéc Várát.
Az idei régészeti feltárás július 19-én veszi kezdetét és három hétig tart. A háromhetes kutatásban szakemberek, diákok, az önkormányzat minden dolgozója, egyéb segítők, összesen mintegy száz fő működik közre. A kutatás fő csapásiránya a várudvar, aminek feltárása már a harmadik éve tart. Bevett gyakorlat, hogy a kutatás menetéről honlapunk pontos információt szolgáltat, köszönhető a régészeinknek. A napi rendszerességgel jelentkező beszámolók idén is olvashatóak lesznek az oldalon, de aki ellátogat Regéc Várába, az élőben lehet részese ennek az izgalmas élménynek.
2010. július 19.
Régi olvasóink e címből már tudják: megkezdődött a regéci vár régészeti kutatásának 12. évadja! Szokásunkhoz híven ezúttal is igyekszünk naponta beszámolni az eredményekről, hiszen jól tudjuk, sokakat érdekel a dolog.
Az első nap – szerencsére – egybeesett a kánikulát követő első enyhébb időjárású nappal, így nem szembesültünk azonnal a nehéz fizikai munkát még nehezebbé tevő hőséggel (lesz még benne részünk úgyis).
A résztvevők: gyömrői diákok, budapesti és szegedi régészhallgatók és a már jól ismert regéci brigád. Fő célkitűzésünk hasonló a tavalyihoz: a „Középső vár” udvarának minél nagyobb részét megtisztítani az omladéktól, egyúttal kiszabadítani a keleti palotaszárny udvari falait, hogy ha végre eljönne a csoda (állagmegóvás), annak az omladék ne legyen akadálya. Másodlagos célunk a már korábban feltárt területeken levő mindmáig lezáratlan kérdések tisztázása kutatóárkokkal. Ennek megfelelően két fő helyszínen folyt a munka: 1. az udvar déli végén tovább bontottuk a már szerencsére többnyire vékonyodó, de még így is tekintélyes omladékhalmot. Itt már egy kisebb szakaszon befordultunk a keleti palotaszárny déli fala elé is. Itt meglehetősen gazdag leletanyagunk volt: 3 db reneszánsz kőfaragvány, 17. századi zöld-, sárga- és vegyesmázas kályhacsempék, több színes mázas, virágmintás padlótégla-darab, edénytöredékek, pipatöredék, szegek, állatcsontok.
2010. július 20.
A Középső vár udvarán tovább haladtunk dél felé, ott, ahol a legvékonyabb az omladékréteg. Nem sok lelet került elő, néhány kisebb mázas padlócsempe, szegek, háztartási kerámia. A keleti palotaszárny déli végén befordulva megláttuk (azt, hogy el is értük, még nem mondható…) a szárnyhoz alighanem utólag hozzátoldott dongaboltozatos pincécske udvari fakát, mely jóval hátrébb van, mint a palotaszárny fala. Előtte az utolsó járószintet jellegzetes égésréteg fedi, melyből több szeg is előkerült. Ez a tény is igazolja a korabeli leltárak szövegét, mely szerint a keleti palotaszárny déli végén falépcső vezetett az emeleti termekbe. Itt egyébként a szegek mellet egy szép, virágos padlótégla-töredék, néhány kályhacsempe és használati kerámia került elő. Nem volt túl gazdag a mai termés…
Az északnyugati falszorosban húzott kutatóárokban egyértelműen előkerült a „csatornás kút” aknájának belső síkja, ezt követően csak a külső sík és a nyugati várfal köpenyezése közötti területen folytattuk a mélyítést. Igen sok, de apró, zömében 16. századi kerámia került elő, de köztük elvétve voltak korábbi (14-15. századi) darabok is.
A tavaly előkerült pince északi oldalánál ásott kutatóárkunkban tegnap talált falról kiderült, hogy mégis jól nevelt. Történt ugyanis, hogy egyszerűen csak tisztességesen meg kellett tisztítani és látszott, hogy egy elég komolyan megépített falról van szó, mely nem fordul el, hanem – igaz kissé tört irányban – de észak felől halad dél felé. A fal tehát a tavaly megtalált és idén keresett fal folytatása. A pincével való összefüggését még nem látjuk, akárcsak annak a 17. század második felében épült helyiség falának sem, mely ráépült a tavaly és idén megtalált falra.
Ennek a falnak a folytatását megtaláltuk az említett 17. századi helyiségtől északra is. Itt a tegnapi kutatóárkunkat kibővítettük a helyiség északi faláig. Előkerült a fal és annak nyugati irányú elfordulása. Előkerült azonban egy habarcsos felület is, azonban sem ennek, sem a fal nyugati irányú befordulásától nyugatra talált nagy köves felületnek falhoz való viszonyát nem ismerjük. Majd talán holnap okosabbak leszünk. Ellenben pénzeket találtunk, ezúttal kettőt, melyet Havasy Orsinak köszönhetünk. Egy jégkrémet megért az egyik, a másikért majd bort is adunk.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. július 21.
Már a harmadik… vagy még csak? Jelentjük, elértük a keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pince száját! (Na, jó, még csak a felét). Most már bizonyos, hogy a pince utólag épült hozzá a palotaszárnyhoz és ajtaja tulajdonképpen nem is volt, a bejárati nyílás azonos a boltozat szélességével, lényegében egy, az udvar felől teljesen nyitott – nem a szint alá mélyedő – boltozott térrel van dolgunk, tehát mai értelemben nem is pince, de hát a korabeli várleltárak annak nevezik… Holnap meglesz a nyílás másik fele is, aztán meglátjuk, belemenjünk-e? (ez a boltozat állapotától függ elsősorban. Megint jó sok szeg, néhány kályhacsempe, konyhai edénytöredékek, valamint 3 db reneszánsz kőfaragvány került elő a pince előteréből. Ez utóbbiak között van egy igen blikkfangos faragvány, mely alighanem egy kandallóhoz tartozott valaha. Felrajzolása több, mint két órát vett igénybe.
Az előző napokban nyitott árkainkban lassan, de biztosan haladtunk előre, bár néhány esetben továbbra sem látszik tisztán, hogy mivel is állunk szemben. Ez főleg a várudvar északi részén nyitott árkunkra igaz.
A tavaly talált pince északi oldalán lévő igen kis méretű kutatóárkunkban sem tudtuk tisztázni egyelőre az előkerült falak és a pince közti viszonyokat, ellenben szépen rajzolódnak ki a rétegek a metszetfalakon.
A nyugati várfal mögötti falszorosban, ahol a jelenleg meglévő híd helyén egykor boltozott ciszterna volt, sikerült két, a ciszterna építése előtti járószintet azonosítanunk. Az itteni kutatásból igen sok leletanyag került elő, kerámiatöredékek, mázas és mázatlan kályhacsempedarabok, morvaországi középkori import díszpohár egy darabja, állatcsontok. A leletek alapján itt már mindenképpen középkori rétegekkel, járószintekkel van dolgunk.
Pénzleletünk a mai napon sehol sem volt.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. július 22.
Ma néhány dolog legalább tisztázódott – még ha egyik-másik nem is éppen úgy, ahogy gondoltuk volna… A keleti palotaszárny déli végéhez csatlakozó pincécske bejáratának másik fele is előkerült, de az is kiderült, hogy az eredetileg teljesen nyitott ívet utóbb félig elfalazták. Hogy miért? Azt még nem tudjuk. A pince boltozata egészségesnek tűnik, alighanem meg fogjuk kockáztatni a teljes kitisztítását. Ma egyébként a korábbiakhoz képest jóval több lelet került innen elő, ezek zöme 17. századi kályhacsempe. Az omladék továbbra is reménytelenül vastag…
Az északnyugati falszorosban rábontottunk a „csatornás kút” északi és déli falára is, így ma már pontos kiterjedése is ismert. Legalább 20 négyzetméternyi alapterületű volt, de a mélysége egyelőre nem ismert. Ha csak 3 m mély, már akkor is 60 köbméternyi vizet tárolhattak benne. A ciszterna boltozott volt, a boltozat keleti oldalán levő nyíláson át vezették bele a tetőkön összegyűlt esővizet.
A tavaly talált pince (tömlöc?) északi oldalán nyitott kutatóárokban befejeztük a mélyítést. A pince fala a jelek szerint nincs kapcsolatban a tömlöctől nyugatra eső, tavaly megtalált fallal, sőt nagy valószínűséggel éppen akkor pusztították el végképp annak déli szakaszát, amikor a szóban forgó pince (tömlöc?) megépült. Az említett fal nyugatra forduló szakaszát kereső kutatóárkunkban a jelenségek arra utalnak, hogy ennek nyugati végét egy nagy beásás pusztította el, mely talán összefüggésben áll a korcsma területén talált, később ugyancsak visszabontott fal építésével. Ha ez igaz, akkor a nyugati palotaszárny relatíve legkorábbi épületének maradványával van dolgunk, mely talán még a Zsigmond-korban (esetleg az Anjou-kor végén) épült. Pech, hogy a későbbi építkezések miatt éppen ennek nem fogjuk tudni meghatározni a kiterjedését. De hát – sajnos – nem a mesék birodalmában járunk… Itt azért még fogunk próbálkozni a jövő héten is.
Simon Zoltán
2010. július 23.
A pénteki nap a résztvevők hétvégére való hazautazásával zárul, így általában nincs is idő azonnali tájékoztatásra – elnézést érte.
Péntek lévén eleve fél napot dolgoztunk különösebb esemény nem is történt. A pincécske előterében tovább dolgoztunk, itt lelet alig került elő. Az északi falszorosban nyitott árkunkat – mellyel sikeresen meghatároztuk a „Csatornás kút” kiterjedését, visszatemettük (igaz, egyelőre csak részben). Hasonlóképpen visszatemetésre került a Tömlöc (?) északi falánál nyitott árkunk is. Kisebb mértékben kibővítettük a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunkat. Az egyik, a visszabontott falra ráfutó – tehát későbbi – rétegben egy fél pénzérmét találtunk. (ez volt a hatodik, lelője – stílszerűen – Rákóczi Gergely volt). Az érme ugyan roppant korrodált, így restaurálása előtt kora sem állapítható meg, mégis igen fontos, hiszen ha megtudjuk mikor volt használatban, komoly információhoz jutunk a szóban forgó fal visszabontásának idejét illetően.
Simon Zoltán
2010. július 24.
A borús időjárás ellenére vettük a bátorságot és nekivágtunk a várhegynek – dolgozni. Ezzel megkezdődött az idei ásatás második hete. Az idővel aztán szerencsénk volt, felhők voltak, de eső nem, így folytatni tudtuk a munkát. A múlt héten kiszabadítani kezdett pince (melyet a mai napon Bahama – pincének neveztünk el, az ásatás legszakképzettebb és alighanem leghíresebb munkatársa után) már csaknem teljesen megszabadult az omladéktól. Már látszik, hogy a pince járószintjét az itt magasan álló sziklán lévő vékony, alig néhány cm-es földréteg képezi. Ha minden jól megy holnap délelőtt teljesen befejeződik a pince kitisztítása.
A pince melletti területen, a várudvar déli végénél folytattuk az omladékos, köves-humuszos réteg elhordását.
Mai harmadik ásatási helyszínünk a nyugati szárny „korai” falát vizsgáló kutatóárkunk volt. Itt a hétvégi esőzések miatt a délelőtt az árok felületének letisztításával folytatódott. Később az árok további kibővítésébe kezdtünk.
A mai napon kiemelkedő jelentőségű leletanyag nem volt, inkább „csak” mázas és mázatlan kora újkori kerámia, mázas kályhacsempe-töredékek, egy kés darabja, üvegtöredék, vasszegek és állatcsont került elő, ezek sem túl nagy mennyiségben. Az egyetlen „lelet”, ami mindenképpen jelentősnek tekinthető, annak az emléktábláknak egy újabb darabja, melyet eredetileg a Felsővár öregtornyának oldalán helyeztek el (kb. a ’80-as években) és amelyet később ahhoz hasonló vandál(ok) pusztított(ak) el, mint akik az elmúlt hétvégén is „meglátogatták” a várat.
Giber Mihály
2010. július 27-28.
Krónikus eső. Felhőbe hanyatlott a regéci rom… Reggel még vártuk, hátha eláll, aztán 10 körül felmentünk a várba. Küzdöttünk egy darabig, mint disznó a jégen. Ebédszünetben a büfébe menekültünk, majd ebéd után vert seregként visszavonultunk. Hát ennyi… Majd holnap.
Hát…, krónikáról nemigen beszélhetünk. Esik, esik és esik. Meg sem kísérelhettük a feljutást a várba, maradtak a bús pillantások a hegy felé. Csak felé, mert még a hegy se látszott. Ha ez így megy tovább, holnap halat fogunk fogni a Nagykő tetején.
Azért is a remény hal meg utoljára: Majd holnap! (halnap…)
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. július 29.
A halfogás szerencsére elmaradt, végre elállt az eső, így folytathattuk a munkát. Délre teljesen kiürült a kis pincécske (Bahama pince). Ahhoz képest, hogy már kedd délre ki kellett volna ürülnie… A pince igen kicsi, talán 2×3 m-es alapterületű. Lelet nemigen volt benne, szemét annál több. Ilyenkor sűrűn emlegetjük a turistákat, remélem, az érintettek csuklanak is. Azért a pince szépen búcsúzott: Steiner Karcsi talált egy pénzt az alján. Sajnos, nagyon korrodált, kora egyelőre nem állapítható meg.
A pince közelében egy sziklába vágott gödör mutatkozik, melyből igen sok kályhacsempe-töredék került elő. Feltárására egyelőre nem gondolhatunk, mert benyúlik a maga omladék alá, s abban az irányban nem bonthatunk tovább
A pincétől nyugatra tovább haladtunk dél felé, a szikla irányában. Itt váratlanul habarcsba rakott kövekbe botlottunk, de ezekről még nem állapítható meg, hogy mihez is tartoznak?
A várudvar északi részében lévő árkunkat bővítés után lemélyítettük. A felszínen mutatkozó nagy kövek felszedése után, közvetlenül azok alatt előkerült az általunk keresett kelet-nyugati irányú fal, melyről már jó ideje tudjuk, hogy a várnak ezen részén korábbi valamennyi, később itt felépült (és részben visszabontott) épület falánál. A fal tisztítását, rétegek vizsgálatát folytatjuk.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. július 30.
Kiderült, hogy a Bahama-pincétől délre még egy, teljesen a föld alatt rejtőző helyiség van. Ennek egyelőre csak az északnyugati külső sarka látszik. Sajnos, nem kereshetünk errefelé semmit tovább, mert útban van az út (ez szép szójáték nem?). A tegnap még megállapíthatatlan funkciójúnak mondott habarcsba rakott kövekről kiderült, hogy azok egy, a Bahama-pincétől délre eső magasabb járószintű területre vezető fellépők. Ezek a fellépők előbb-utóbb elvezetnek minket az Alsóvárba vezető (egyik) lépcsőhöz… Mindemellett tovább haladtunk a déli Nagy Kő lába felé az udvaron. E területeken különösebben érdekes leletanyag nem került elő.
A várudvar északi részén levő kutatóárkunkban lassacskán, de rendületlenül mélyítünk lefelé. Egyelőre szép rétegsor mutatkozik, melyből késő-középkori leletanyag kerül elő.
Ma búcsút kellett vennünk Melegh Szabolcstól és barátaitól (Zsuga Zsolttól és Márktól már csütörtökön el kellett köszönnünk, de csapatuk két tagja továbbra is hősiesen helytállt). Valamennyiüket köszönet illeti önfeláldozó munkájukért. Reméljük, „Jövőre, Veletek, Ugyanitt” találkozunk.
Simon Zoltán
2010. július 31.
Utolsó hetébe fordult a kutatás (pedig még csak most kezdtük…). Új erők (régi barátaink: a ráckevei Ady Endre gimnázium diákjai és tanárai), új remények…
Ifjú barátaink keményen belevágtak a közepébe. Nem csupán a várudvar északi végén jutottunk előre már ma jelentős mértékben, de nekik köszönhetően teljesen (vagy nem teljesen) új területeket is megnyithattunk. Ezek közül a két legfontosabb kutatási terület az Alsóvár tűszerű támpillére alatti szikla tövének két oldala. Bár mindkét oldalon már korábban elkezdtük a munkát, az eredmények csak most kezdenek mutatkozni. Eddig jószerével csupán kő és por volt e két területen, ma már lelet is, méghozzá nem is akármilyen! Előkerült egy zöld mázas kályhacsempe kisebb töredéke, melyen egy szakállas férfifej látható. A csempe tipikusan a 16. század közepére jellemző csoportok közé tartozik, amikor előszeretettel ábrázoltak különböző uralkodókat kályhacsempéken is. A mi példányunkon alighanem Habsburg V. Károly német-római császár (kinek birodalmában sohasem ment le a nap) képmása látható. A csempe az 1540-es, 50-es évekből származik.
Egy teljesen új terület a Bahama-pincétől délre eső pince(?) feletti terület megtisztítását is elkezdtük. Itt ki fog derülni, hogy vajon emeletes épületekkel folytatódott-e dél felé a keleti palotaszárny? Egyelőre csupán az egykori keleti várfal belső síkja került elő egy rövid szakaszon. Lelet itt nem volt.
Természetesen folytattuk a munkát a várudvar déli szakaszán is. Kevés lelet volt, köztük néhány érdekesebb kályhacsempe-töredék érdemel említést.
A várudvar északi részén lévő kutatóárkunkban tovább folytattuk a szintsüllyesztést. A rétegek még jobban és szebben kirajzolódnak, mint múlt pénteken és az itt megtalált korai épület fala is egyre tisztábban látszik. A mai napon nagyon sok késő középkori – 16. század eleji kerámia került elő innen. Az árok mélyítését a várhegy sziklájának felszínéig tervezzük. Ezáltal teljes rétegsor válik láthatóvá, ami által remélhetőleg sok új információhoz fogunk jutni.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. augusztus 01.
Mondhatnánk, meglehetősen eseménytelen nap volt, reménytelen küzdelemmel az udvar déli végét borító kb. 4 m vastag omladékkal, amiből még a szokásosnál is kevesebb lelet jött (jobbára szegek, de volt egy szép szederdíszes korsó töredéke is). Viszont kő volt bőven. Ma kőlevest főzünk vacsorára… Némi öröm azért volt az ürömben is: a déli szikla tövében nyitott újabb kőbányáinkban ma már nem csak kő, hanem néhány kályhacsempe is akadt. A legmeglepőbb azonban az, hogy a tűszerű támpillér tövében – miután hősies küzdelemben legyőztük az egyesített galagonyahadak szúrós lándzsákkal felszerelt előőrsét – egy eddig teljesen ismeretlen épület délkeleti sarka került elő… Persze az út itt is útban van :), még csak meg sem kísérelhetjük kiterjedésének tisztázását. Arról nem is beszélve, hogy holnap már szerda lesz, ráadásul esőt is ígérnek 🙁
A kutatóárkunkban további hősies küzdelem után már-már szédítő mélységben járunk. A középkori fal alját – úgy tűnik – már elértük. Sok apró késő középkori – középkor végi kerámiatöredék került elő innen.
Hogy az öröm teljes legyen, újabb kutatóárkot is nyitottunk, ezúttal a tavaly feltárt pince délkeleti sarkánál. Itt egyelőre csak feltöltési réteget találtunk a pince déli oldalán lévő falcsonk alapozásával és kora újkori leletanyaggal.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. augusztus 02.
No, majdnem megjártuk… Még fel sem értünk a várba, máris nyakunkba zúdult az eső. Szerencsére elég hamar abbamaradt, így aztán egész nap tudtunk dolgozni, bár időnként igen hideg szél fújt. A tű alatti szikla tövében talált fal délnyugat felől tart északkelet felé. Déli vége közvetlenül hozzáépült a sziklához. Északkelet felé a most tartott szint alá bukik, így hossza nem ismert. Mivel a közelben van egy kút, alighanem még előtte visszafordul, de ezt idén már nem tudjuk ellenőrizni. Ez már alighanem a kaputól az udvarra vezető út déli oldalán sorakozó épületek egyikéhez tartozhat.
A szikla tövében (Kőbánya-Kispesten) ma is igen kevés leletünk volt, szomorú, hogy azt kell írnunk, hogy a legjobb lelet egy fenőkő darabja volt… Még kevesebb lelet volt a keleti várfal belső oldalán, a Bahama-pincétől délre. Itt legalább egyre nagyobb szakaszon kibontakozik az igen magasan álló és szemmel láthatóan jó állapotú várfal belső síkja.
Az udvar déli végén (Kőbánya-felsőn) sem dúskáltunk a leletekben, a szokott, 17. századi kerámia és néhány kályhacsempe-töredék mellett itt mégis említést érdemel egy úgynevezett szederdíszes díszkorsó kisebb töredéke. Ezek a korsók a 16. században voltak divatosak, s érdekességük az, hogy fémedényeket utánoztak velük (persze agyagból). A jellegzetes szederdíszek apró, kör alakú, kicsiny dudorokkal díszített korongocskák, melyeket a korsó falára utólag, de még a kiégetés előtt ragasztottak rá. Jellegzetesen díszkerámia.
Az új kutatóárokban elértük a tavaly megtalált pince falát és boltozatának vállát. Tisztán látszik, hogy a tavaly feltárt pince és a déli oldalán felette lévő fal nincs kötésben egymással. A pince déli oldalán a 17. századi épület igen romos állapotban lévő egyetlen megmaradt fala sekély alapozású és az alapozást a pince visszabontott falától földréteg választja el. Azaz a pince korábbi a rossz állapotban lévő falnál.
A nap végére elértük a sziklát az udvar északi végében nyitott kutatóárkunkban is. Ezzel gyakorlatilag a kutatóárok feltárása befejeződött. Egyértelműen látszik, hogy a falat nem a várhegy sziklájára építették, a fal alapozása alatt két réteg is áthalad. Valószínűnek tűnik – sekély alapozása, vékony fala és az előkerült leletek előzetes vizsgálata alapján –, hogy a késő középkori vár gazdasági épületével lehet dolgunk. Hátramaradt az árok dokumentálása, azaz fotózás és a metszetfalak rajzolása. Az árokban feltárt falak, rétegek akkor tekinthetőek majd teljesen kiértékeltnek, ha a rétegekből előkerült leletanyag alapján meghatározzuk azok és a fal korát a lehető legpontosabban.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. augusztus 03.
Ma igazán zajlott az élet a kőbányákban. A szikla tövében egész délelőtt semmi sem került elő, csupán kövek – panaszkodtak is az itt dolgozó diáklányok. 10 perccel a déli szünet előtt azonban valami jó tündér megszánta a lányokat: ömleni kezdett a lelet. Nem is akármilyen: színes mázas kályhacsempék, összeillő edénytöredékek, egy teljesen ép öntőtégely, egy I. Ferdinánd korabeli pénz (Steiner Karcsi leleménye) – no meg ismét egy Habsburg-címeres oromcsempe (Hej, Rákóczi, hej, Bercsényi…).
Kőbánya-felső is kitett magáért. Meglehetős mennyiségű kerámia mellett négy reneszánsz faragvány is napvilágra került, köztük egy baluszter-darab is (ez egy díszes lépcső, vagy külső folyosó mellvédjéhez tartozott, akárhol nem építettek ilyeneket… Mindenesetre furcsa, hogy csak a 12. évben kerül elő az első ilyen darab, holott ahol egy volt, ott számos másiknak is lennie kellett. A 17. században ugyan szó esik „orsós” (bábos korlátú) lépcsőkről és külső folyosókról, de ezekről azt állítják, hogy fából voltak, nem csak a lépcsők és folyosók, hanem a korlát bábjai is (esztergált fabábok sokszor előfordulnak ebben a korban.
Mai napon a tavaly feltárt pincénél lévő kutatóárok dokumentálása teljesen, az udvar északi végében lévő árok dokumentálása nagyrészt befejeződött, itt tennivaló csak annyiban maradt, hogy a rajzunkat még ki kell egészíteni.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2010. augusztus 04.
Elszaladt a három hét, vége a 12. idénynek is. Azért az utolsó nap sem múlt el eseménytelenül, elsősorban a Bahama-pincétől délre eső, a szikla tövében levő területen pörögtek fel hirtelen az események. A délelőtt nagyobbik felében szépen lassan fogyott az omladék, a leletekre sem lehetett panaszunk: színes kályhacsempék, úgynevezett „madaras tál” (ez egy 16-17. századi, jellegzetes, színpompás, gazdagon díszített táltípus elnevezése akkor is, ha madarat nem is ábrázol…) összeillő darabjai, szegek, csat, stb. került elő. Másfél órával a munkaidő vége előtt egy óvatlan csákányütés nyomán előbukkant az Alsóvárba (a nagy sziklára) vezető lépcső falának külső síkja. Mivel ez többé-kevésbé párhuzamosan futott a terület feltárhatóságának határával, felcsillant a lehetőség, hogy a területet (legalábbis annak felső részét) még az idén végérvényesen lezárjuk. Öldöklő versenyfutás kezdődött az idővel, minden erőnkkel itt támadtunk, csak úgy füstölt az omladék…, s végül Mészáros Attila tanár úr vezetésével (Rusztem, maga volt ő!) a mieink győzedelmeskedtek. Az omladék megfutamodott (lásd még: Fut Bécs felé, fut Jellasics, a gyáva!). – Ma igazán költői magasságokba emelkedünk – Az omladék alján jó sok színes és zöld mázas kályhacsempe került elő, ami igazán biztató kilátás a jövőre nézve. A fal előkerülésével véglegesen tisztázódott, hogy pontosan hol is mentek fel a Középső vár felől az Alsóvárba. Megvan rá az esély, hogy hamarosan mi is az eredeti lépcsőn másszunk fel.
A várudvar déli részének nyugati felében – a déli szikla tövében levő omladék ellenállásának összeomlását előidéző összpontosított támadás megindítása előtt – folytatódott a reménytelen, de hősies küzdelem a 4 m vastag omladékkal. Kályhacsempék, szegek, kora újkori kerámia kerül elő.
Az udvar északi végén nyitott kutatóárkunk dokumentálása végre befejeződött.
Itt van tehát az ideje a búcsúnak. Köszönjük a lehetőséget Kormos István polgármester úrnak, s mindazok támogatását, akik nélkül tétlenségre, vagy éhhalálra lettünk volna ítélve: Bakos Ferenc falugondnok úrhoz bármilyen problémával fordulhattunk – legfeljebb azt mondta, hogy na, azt azért már nem – mindent megoldott. Ferencz Kati és Juhász Mariann ismét anyánk, húgunk és nővérünk volt egyszerre. A régi, jó regéci brigád: Bahama, Steiner Karcsi, Nagy Zsolti, Márkus Laci, Magyar Gergő – nem volt előttük lehetetlen feladat. A fő húzóerőt ismét – immár harmadszor – a ráckevei Ady Endre gimnázium diákjai és tanárai jelentették – elképesztő mennyiségű törmeléket mozgattak meg idén is (maradt még…). Zsuga Zsoltról, Melegh Szabiról és barátaikról már nem tudunk újat mondani, hosszú évek óta járnak ide segíteni, szerencsére. Isten tartsa meg szokásukat. Munkájukat örömmel köszönjük meg. Az egyetemi hallgatók fontos kérdésekre találták meg a választ, ismét igen hasznos munkát végeztek. Köszönet illeti munkájukért végül – de nem utolsósorban – a gyömrői fiatalokat is. Reméljük azt is, hogy – munka ide, vagy oda – mindenki jól érezte magát velünk itt, e kedves faluban, e gyönyörű várban!
Legszívesebben mindannyiuknak azt mondanánk: Jövőre, Veled, ugyanitt!
Giber Mihály – Simon Zoltán
Természetesen úgy kerek a történet, ha az előttem szólók nagyszerű munkáját, irányítását is köszönettel illetjük, hiszen Simon Zoltán és Giber Mihály régész urak áldásos tevékenysége nélkül aligha számolhatnánk be eredményekről.
Azon túl, hogy az ásatás irányítását végezték, naponta szántak időt honlapunk és a vár látogatóinak tájékoztatására.
A község vezetése köszönetét fejezi ki a régész urak mellett mindazoknak, akik az idei feltárásban a helyszínen, vagy a háttér munkában közreműködtek.
Jövőre folytatjuk!
Bakos Ferenc
