2011. május 23-24.
Előzetes kutatás kezdődött a regéci várban
Az első nap (május 23.)
Az előzetes kutatással két fő célt szeretnénk megvalósítani: Elősegíteni a keleti palotaszárny déli egységének állagvédelmét, valamint a déli sziklacsúcsra vezető turistaösvény áthelyezésével szeretnénk megteremteni a feltételeket a feltárás folytatására. A munka egy hétnél több időt aligha vesz igénybe.
A hétfői napon a keleti palotaszárny emeleti terének déli előterét (a Bahama-pince feletti területet) tisztítottuk meg. Ez a palotaszárny helyreállításához kapcsolódott, hiszen szabaddá tette a szárny déli falának eddig ismeretlen kelet szakaszát is. Ide érkezett fel a szárny emeleti helyiségeibe vezető lépcső. A lépcsőről nyíló ajtó szélessége sajnos nem derült ki, a nyílásnak csupán nyugati kávája maradt meg. A szóban forgó területről – melynek padlója földesnek bizonyult – meglepően sok 17. századi kályha csempe-töredék és használati kerámia került elő. Említésre méltó még egy ajtópánt is.
Simon Zoltán
A keddi napon teljesen befejeztük a Bahama-pince feletti terület tisztítását. Itt több dolgunk már nem is akadt.
Annál inkább az Alsóvár sziklájának északi oldalán, ahová az Önkormányzattal közösen a váron belüli turistaösvény itteni szakaszát óhajtjuk áthelyeztetni. Itt Bahama és társai (Domoszlai „Bahama” Géza, Steiner Károly, Nagy Zsolt és Márkus László) áldozatos munkájának köszönhetően egy 5 m hosszú és majdnem 2 m széles terület megtisztítása történt meg. Ennek során – Simon Zoltán földbelátó képességének igazolásául – az általa megjósolt helyen egy ajtót, pontosabban annak részletét találtunk azon a falon, mely az Alsóvárba vezető lépcső oldalfalát alkotta és várfal is volt egyben. Az ajtó az Alsóvárba vezető lépcsőből nyílhatott az Alsóvár keleti oldalán lévő, ma igen romos állapotban lévő kora újkori bástyába. Az ajtóról holnap tudhatunk meg több információt. Mai kutatási napunk egyébként a tegnapihoz viszonyítva leletben igen szegény volt: kis számú kora újkori kerámia és kályhacsempe-töredék mellett egy-két középkori kerámia került csak elő.
Giber Mihály
2011. május 25-26.
Előzetes kutatás folytatása és lezárása
Elérkeztünk munkálataink harmadik napjához. A mai napon teljesen befejeztük az Alsóvár északkeleti sarkánál végzett tereprendezést. A munka több érdekességgel is szolgált.
Előkerült a keleti várfalnak az Alsóvárig felhúzódó szakaszának egy kis részlete, melyen – az előző nap Simon Zoltán (aki a nap legnagyobb részét ezúttal Füzér várban töltötte, hiszen oda szólította a kötelesség) által megjósolt (hiába, no, még a falon is átlát…) helyen – egy ajtó megmaradt részlete került elő. Az ajtó megmaradt részleteit egy eredeti helyén megtalált küszöbkő és felette az omladékban előkerült élszedett szárkő jelentette. A szárkövet félretettük, alkalmasint eredeti helyére visszahelyezhető lesz. Leleteink között középkori kerámia-töredékek is voltak, melyek igazolják az Alsóvár középkori eredetét.
Az ezt követő munka során kialakítottuk az új turistautat az Alsóvár sziklájának ezen részén. Már csak egy lépcső hiányzik, amelyen ezt az új ösvényt el lehet érni a Középső Vár felől. Ez is hamarosan megépül.
Szintén ezen a napon a Középső Vár keleti palotaszárnyának déli végén lévő két helyiségben kezdtük el kitisztítani az omladéktól az egykori tereket (ahol a 17. században sütőház, ecetes ház és más helyiségek voltak). Innen kora újkori kerámia és kályhacsempe-töredékek kerültek elő. A helyiségeket az omladéktól csak annyiban tisztítjuk meg, hogy a kőműves a hamarosan bekövetkező veszélyelhárító falazásnál dolgozni tudjon, a helyiségeket – reményeink szerint – majd az idei ásatás során tisztítjuk ki teljesen.
Giber Mihály – Simon Zoltán
Negyedik nap (május 26.)
Sajnos ma reggel szembesülnünk kellett azzal, hogy a mai nap lesz e heti utolsó munkanapunk Regécen, pedig ez alkalommal is jól éreztük magunkat a faluban és szívesen dolgoztunk a várban. De hát ma tényleg be kellett fejezni a munkát. Felvittük az alaprajzra az új szelvényeket, s felmértük az ajtó keretkövét is.
Ma már csak a palotaszárny belsejében dolgoztunk, ahol ismét szép számmal jöttek elő a kora újkori leletek, sőt egy ajtó eredeti helyén lévő maradványait is sikerült jórészt kitisztítani az omladéktól a palota belsejében. Ezzel (majdnem) teljesen szabaddá tettük a terepet az állagmegóvó falazás számára. Fontos, hogy kiderült: mindkét földszinti helyiséget fiókos dongaboltozat fedte egykor. Ennek csekély maradványai megfigyelhetőek voltak mindkét térben. Igazság szerint döntően a nagyobbik, két ablakos helyiségben dolgoztunk, hiszen a másik tér állapota olyannyira életveszélyes (az emeleti falak egy részét jószerével csak egy-két kő tartja…), hogy ott csak a legszükségesebb munkát végeztük el.
Végzetül ismét szeretnénk megköszönni a közreműködők munkáját. Köszönettel tartozunk Domoszlai „Bahama” Gézának, Steiner Károlynak, Márkus Lászlónak, Nagy Zsoltnak és Magyar Gergelynek várbeli munkájukért, Juhász Mariannak gondviselésért, Kormos Istvánnak és Bakos Ferencnek a zökkenőmentes munka megszervezéséért.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 14.
Tizenharmadik éve tart Regéc várának régészeti feltárása
Néhány nap múlva, július 18-án megkezdődik a regéci vár feltárásának újabb, ez évben is három hetes, idén augusztus 5-ig tartó időszaka. Mint a regéci honlapon az elmúlt másfél hónapban olvasható volt, igen jelentős előkészítő munkák történtek, melyek szükségesek voltak az ásatás lebonyolításához. Ezekről május óta több alkalommal jelentek meg beszámolók, legutóbb július 3-án Bakos Ferenc jóvoltából. Az alábbiakban az ásatás előzményeinek rövid összefoglalására kerül sor, megjelölve a soron következő ásatási feladatokat is. Június második felében megtörtént a keleti palotaszárny déli szakaszán az állagmegóvás és a részleges helyreállítás (mostanra csak kisebb munkák maradtak hátra, ezek egy-két napon belül, talán jelen írás megjelenésekor már be is fejeződnek). A falazás előkészítő munkájának tekinthető a május végi régészeti felügyelet mellett végzett munkának a palotaszárny belsejébe eső része. Ekkor annyi omladékot hordtunk ki a palotából, hogy a falsíkok könnyen elérhetővé váltak a falazás számára és a kőművesállvány elhelyezéséhez is elég hely vált szabaddá. A júniusi falazási munkák során a földszinten valamennyi, a palotából az udvar felé nyíló ablak és ajtó helyreállítása megtörtént, a hiányzó falsíkok kifalazásra kerültek, visszaépült a palota délnyugati sarkán az emeleti fal külső oldala, a falakon helyenként már hiányzó kötőanyag és kövek pótlása is megtörtént, akárcsak a jelenleg is eredeti magasságukban álló faltetők köveinek rögzítése
Több ponton védő ráfalazás is készült. Sajnos az emeleten a délről számított második ablak teljes helyreállítására – szándékaink ellenére – már nem volt lehetőségünk. Sikerült ugyanakkor a palotaszárny déli végén lévő kisméretű pincét eredeti állapotába helyreállítani (ez a pince bejárata felett elpusztult boltozatszakasz visszaépítését, illetve a falsíkok és a boltozat hiányzó köveinek kiegészítését, pótlását jelentette). A következő, talán jelenleg legfontosabb feladatot a palotaszárny belsejének feltárása jelenti. Az ásatás során a két déli földszinti helyiségből szeretnénk teljesen kihordani az omladékot. Tesszük ezt azért is, mert e nélkül a palota helyreállítását, falainak megerősítését sem lehet folytatni, hiszen a palota belsejében lévő falak egy része ma még az omladék takarásában van. Az omladék kihordása meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik, tekintve a palota belsejében lévő omladék mennyiségét. Másik nehézséget az jelentheti, hogy az épület pusztulásakor a palota alatti pince boltozatát feltehetőleg több ponton is beszakíthatta a rázuhanó omladék súlya. De mindez hamarosan tisztázódik! A feltárás másik kiemelt helyszíne az Alsóvárba vezető eredeti lépcső feltételezett helyének feltárása lesz a keleti várfal déli szakaszának belső oldalán. Ennek érdekében került sor május végén az Alsóvár sziklatömbjének északi oldalán a turistaút új szakaszának kialakítására, mivel a lépcső helyének feltárásakor a turistaút egy részét is el kell bontanunk. Az Alsóvár sziklájának északi oldalában nemrég elkészült az új fa lépcső (Bakos János munkája), mely kiváltja az elbontandó szakaszt és a Középső várból az Alsóvárba való feljutást fogja biztosítani az ásatás ideje alatt, illetve átmenetileg az után is egy rövid időre a turistaút új szakaszához kapcsolódva. Az ásatás harmadik célja a Középső vár udvarán évekkel ezelőtt megkezdett munka folytatása lesz, azaz az udvart helyenként még mindig több méter magasan borító omladék elhordását folytatjuk, de sort kerítünk kisebb tereprendezési munkákra is a Középső vár udvarának déli végénél. Végezetül hadd köszönjem meg még egyszer a májusi és júniusi munkákban résztvevők tevékenységét! Köszönet illeti a regéci munkásokat (májusi és júniusi munkájáért Steiner Károlyt, Márkus Lászlót, Nagy Zsoltot, Magyar Gergelyt, illetve májusi munkájáért Domoszlai Gézát)! Köszönet jár a júniusi állagmegóvás és helyreállítás során végzett első osztályú munkájáért Verba János építési vállalkozó csapatának (Gyurcso Mihálynak, Makranczy Szabolcsnak, Zima Bélának és Orosz Istvánnak)! Köszönettel tartozom a májusi régészeti felügyelet alatti közös irányításért, illetve a júniusi falazási munkákban nyújtott segítségéért régésztársamnak, a regéci vár feltárását 1999-ben megkezdő és sok évig egyedül irányító Simon Zoltánnak! Ugyancsak köszönöm Kosdi Attila építésznek, műemléki felügyelőnek, illetve Fülöpp Róbert építésznek az állagmegóváshoz, helyreállításhoz adott útmutatásukat, segítségüket, a falazás alatti felügyeletben vállalt részesedésüket! Végül, de nem utolsó sorban köszönöm, mind a magam, mind Simon Zoltán, Kosdi Attila és Fülöpp Róbert nevében Regéc Község Önkormányzatának (Kormos Istvánnak, Bakos Ferencnek, Juhász Mariannak) a munkák irányításakor részünkre biztosított hátteret, segítséget! A továbbiakban a 2011-es feltárás időszaka van hátra. Erről, miként ez az elmúlt években szokássá vált, napi jelentésekben számolunk be az Olvasóknak!
Néhány nap múlva kezdünk!
Giber Mihály
2011. július 18.
Na, ez is jól kezdődött… A harmadik csákánycsapásnál eltaláltunk egy darázsfészket… Két kiszemelt munkahely – időlegesen – odalett. Pedig itt akartuk megkezdeni az Alsóvárhoz (azaz a déli sziklacsúcshoz) vezető eredeti lépcső feltárását. No, de sebaj, a ráckeveiek előtt nincs akadály! Nekiestünk ismét régi, kedves ellenségünknek, a várudvar déli végén emelkedő törmelékhalom még mindig tekintélyes maradványainak. Jelentős pusztítást is sikerült véghezvinnünk benne, ennek eredménye sok, szép kályhacsempe, néhány faragott kő és egy villa töredéke lett. Ez utóbbi ritka lelet, hiszen csak a 17. században terjedt el ez az evőeszköz. Formája el is tért a mai villákétól, hiszen csak két ága volt, mint a mai húsvilláknak.
A fentiek miatt csupán a lépcső alján kezdhettünk el kutakodni. Itt tavaly egy gödröt találtunk, melyet akkor nem tártunk fel. Most elkezdtük ennek kitisztítását. Sok 17. századi, zöld mázas kályhacsempe került belőle elő.
A déli szikla lábának nyugati felén is folytattuk a tavaly félbemaradt munkát. Itt jobbára csak kő volt, de néhány kályhacsempe-töredék és egy 14. századi edénydarab így is előkerült.
Nagy erőkkel kezdtük meg viszont a keleti palotaszárny helyiségeinek feltárását, melyet a közelmúltban lezajlott állagmegóvás tett lehetővé. Irgalmatlan vastagságú (helyenként cca 4 m) omladék áll előttünk, fel kell hát kötni a gatyaszárat. Mindkét helyiségben jelentősen előre haladtunk. A lelet ugyan – egyelőre – kevés, de a déli helyiségben, meglehetősen váratlan helyen, egy kelet-nyugati irányú falba botlottunk. Hogy ez mi? –talán holnap ki fog derülni. Úgy legyen.
Simon Zoltán régész
2011. július 19.
A mai napon a tegnap kijelölt helyszíneken tudtunk csak dolgozni, a darázsfészek továbbra is leküzdhetetlen akadályt jelentett abbéli szándékunkban, hogy az Alsóvárba vezető lépcsőt feltárhassuk. A többi helyszínen kárpótoltuk magunkat az újabb eredményekkel.
A ráckevei gimnazisták ma is újabb hatalmas részt pusztítottak el a törmelékdombból, ahonnét újabb kőfaragványok, kályhacsempék, kerámialeletek kerültek elő.
A déli sziklánál is folytatódott a tereprendezés, a sok kő megmozgatása azonban csak nagyon kevés leletet eredményezett, a kevés leletből azonban említésre méltó a nap végén talált kulcs töredéke.
A palotában nagy mennyiségű omladék kihordása történt meg, tehát a gatyaszárat sikerült elég jól felkötni. Lelet (kályhacsempe, kerámia, kőfaragvány) az északabbi helyiségben volt sok, a délebbi, kisebb helyiségben csak néhány darab. A délebbi helyiségben tegnap nagy meglepetésre előkerült falnak ma sem értük el a keleti végét, ezért – és az omladék nagy magassága miatt – taktikát változtatva megkezdtük a helyiség északi részének feltárását is abba az irányba haladva, ahol a két földszinti helyiséget egykor összekötő ajtó részlete ma is áll.
Giber Mihály
2011. július 20.
Minden időjárás-jelentés nagy zuhét ígért a mai napra, ami be is jött, de szerencsére éppen ebédidőben esett, így a munkát egyáltalán nem hátráltatta.
A darázsfészek elleni küzdelemben kénytelenek voltunk bevetni a Királyi Gárdát (a régi regéci legényeket), akik végül is véráldozat nélkül győzelmet arattak. Így megnyílt az út az Alsóvárba vezető eredeti lépcső feltárása előtt. Ez egyelőre természetesen csak kezdeti stádiumban van, annyi mindenesetre kiderült, hogy a lépcső két méter széles volt.
Az Alsóvár sziklájának északnyugati oldalánál a reménytelenül nagy mennyiségű kő elhordásával próbáltunk közelebb jutni a Középső vár déli várfalához. A hősies küzdelem során csak nagyon kevés leletet találtak az itt harcoló gimnazista lányok. A küzdelemhez méltó volt az itt megtalált töltény- és bajonett-hüvely.
Az udvaron a régóta ősi ellenségünknek tekinthető kőhalom elleni harc folytatódott. A megmozgatott kőmennyiségnek megfelelően igen sok leletet találtunk; kályhacsempéket, kerámiát, szegeket.
A palota délebbi földszinti helyiségében Mészáros tanár úr vette át a parancsnokságot. Irányítása alatt a helyiség északi felében erőink jelentős előrehaladást értek el a helyiséget borító omladék elleni küzdelemben. A harcot egyelőre az udvar felőli ajtó mellett első nap megtalált fal teteje által meghatározott magasabb terepszinten folytatjuk.
A nagyobbik földszinti helyiségben Steiner Karcsi brigadéros határozott vezetésével gimnazisták nyüzsgő hada hordta az omladékot, begyűjtve a palotaszárny feltárásából származó nagy mennyiségű leletanyagot is. Egy rövid szakaszon már előbukkant a helyiség keleti oldalát képező keleti várfal belső oldala is.
Simon Zoltán – Giber Mihály
2011. július 21.
Az előző napi helyszíneken folytattuk a küzdelmet.
Az Alsóvárba vezető lépcsőről kiderült, hogy fokai fából voltak. A viszonylag vékony omladék egy dél felé erősen emelkedő, kemény felületen nyugszik. Az omladék erősen faszenes-hamus volt, ami ugyancsak az egykori faszerkezetre utal. Holnap talán el is érjük az itt kitűzött célt; azt a szintet, ahová az új fa lépcső vezet. Most csak az egykori lépcső felső szakaszát tisztítjuk meg – a vár magasabb szintjein levő omladék egyszerűbb eltávolítása miatt – , ha ez meglesz, következhet az alsó rész is
A palotaszárny nagyobbik termében jelentős előrehaladást értünk el: a keleti várfal belső síkja már igen nagy felületen látszik. A kisebbik helyiség felé nyíló ajtó nagy része is kiszabadult az omladék alól, bár keleti kávája még nem került elő. A nagyobbik terem északkeleti felében sűrűsödnek a többszínű mázas kályhacsempék, remélhetőleg egy teljes, az emeletről lezuhant kályha fog itt előkerülni. A kisebbik helyiségben csak bonyolódik a helyzet. Olyan jelenségek mutatkoznak – a már említett kelet-nyugati irányú, mindeddig nem tisztázott funkciójú falon kívül – melyek valamiféle épített szerkezet (kemence?) létére utalnak. Itt nagyon óvatosan kell előrehaladnunk, ami nem egyszerű, tekintve a kb. 4 m vastag, tuskókkal teleszórt, gyökerekkel átszőtt omladékot, ráadásul úgy, hogy nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak az általa egyelőre takart felmenő falak.
Az udvaron folyik a lassú előrenyomulás a nagy törmelékhalomban, szép mennyiségű, változatos leletekkel, köztük egy ezüstpénzzel. Az érme III. (Wasa) Zsigmond lengyel király (1586-1632) pénze. A lengyel pénzek gyakori leletnek számítanak a 17. századi objektumokban, különösen ebben a régióban, ami jól jelzi a tradicionális kereskedelmi kapcsolatokat.
Az Alsóvár sziklájának északnyugati oldalán is harcban állnak csapataink. Lelet alig van, viszont mintegy 1 m-re megközelítettük a Középső vár déli végfalát.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 22.
Mai munkanapon teljesen befejeztük az egykor az Alsóvárba vezető lépcső felső szakaszának feltárását, sikerült elérnünk azt a szintet, amit a turistaút új szakaszának kialakításakor hoztunk létre (ide vezet föl az új falépcső). A régi, kb 2 m széles lépcső is bizonyosan fából volt, hiszen kő lépcsőfokokat itt nem találtunk, viszont a területet borító omladék erősen faszenes, hamus volt.
A nap folyamán a korábbi beszámolókból is ismert helyszíneken folyt a munka.
Az Alsóvár sziklájának északnyugati oldalában a gimnazista lányok minden erőfeszítése ellenére sem sikerült egyelőre a Középső várat dél felől lezáró várfalat megtalálni. Ennek oka az, hogy ugyan a várfal vonalát elértük, de a fal olyan mértékben elpusztulhatott a még álló szakaszhoz képest, hogy az omladék alatt egyelőre nem leljük nyomát.
Az udvaron ősi ellenségünk, a törmelékdomb elleni harc is tovább folytatódott, a domb újabb és újabb részleteinek elhordásával. Az erőfeszítéseket itt – mint már annyiszor korábban – a nagy mennyiségű leletanyag kárpótolta.
A palota két földszinti helyiségében is folytatódtak a munkálatok – a változatosság kedvéért itt is omladékot bontottunk és hordtunk ki talicskával. A kisebbik helyiségben rosszabbul állunk: itt a kemence-gyanús jelenségek és a még mindig ismeretlen funkciójú hosszanti fal miatt nem haladhatunk a járószinten, hanem csak a felső, rettenetesen bozótos-tuskós omladékot apríthatjuk, ezért a törmeléket át kell karolnunk. Ez persze dupla munka, ráadásul a szűk helyre csak egy talicska fér be egyszerre. Ráadásul a határoló falak olyan rozogák, hogy még síkjuk sem nagyon található meg. Itt lelet is alig van. Mindez persze cseppet sem szegte kedvét az itt dolgozó brigádnak, akik Mészáros tanár úr folyamatos bomlasztó tevékenységét kihasználva végül – egy kis szakaszon – csak elérték a terem keleti falát.
A nagyobbik teremben sem sokkal jobb a helyzet, bozót és gyökér itt is van bőven, de itt több brigád elfér, nem kell karolni, s többé-kevésbé szinten tudunk haladni kelet felé. Itt a keleti fal síkja – igaz, egyelőre csak nagy magasságban – már több méter hosszan előkerült. A palota feltárásának legjellemzőbb leleteit egyébként továbbra is a különböző színű mázzal készített kályhacsempék jelentik.
A sikeres nap egyben kicsit szomorú is volt: a ráckevei diákok ma dolgoztak utoljára a várban (természetesen ez csak erre az esztendőre értendő!) Már megszoktuk, hogy egy hét alatt elképesztő eredményeket tudnak produkálni, így volt ez most is. Mindezek mellett, mi valamennyien, „nem ráckevei diákok” emlékezetes személyiségeket is megismerhettünk bennük: évek múltán is emlegetni fogjuk a győzhetetlen Nyerges Gyuszit, a mindig mosolygó Nowosielski Diát, a cserfes Líviát, a kincskereső párost: Surnyák Annát és Jónás Dórit, a rettenthetetlen Barna Balázst, a csendes, ám roppant eredményes (hiszen pénzt talált!) Szombati Dórit, a mindenre elszánt Horváth Iringót és így tovább (sajnos, mindenkit nem sorolhatunk itt fel név szerint, pedig szívünk szerint ezt tennénk…)
Így csak egyszerűen szeretnénk megköszönni a ráckevei Ady Endre Gimnázium Mészáros Attila és Kiss Erika tanárok vezette diákjainak e heti hősies és kitartó munkáját, amivel idén is nagymértékben hozzájárultak a regéci vár feltárásához. Az általuk elvégzett rendkívül hasznos munka mellett közösségként, csapatként is jó volt velük ismét találkozni és egy hetet együtt eltölteni. Reméljük a jövőben ismét lehetőség lesz rá, ahogy korábban jellemző volt, akár két hetet is Regécen töltsenek.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 23.
A meglehetősen rossz, borús, felhős idő ellenére egész nap jól haladt a munka.
Mai napon csökkentett létszámmal (budapesti régészhallgatókkal és a regéci munkásainkkal), de folytatni tudtuk a vár feltárását. Mindösszesen két helyszínen dolgoztunk; a palota helyiségeinek omladéktól való megtisztítása és az Alsóvárba egykor felvezető lépcső alsó, a Középső vár udvaráról induló szakaszának feltárása, omladék alól kibontása a feladat.
Megérkezett régi barátunk Zsuga Zsolt is, unokaöccsével, Márkkal. Ettől a perctől kezdve elkezdtek a kövek maguktól elmenekülni a területről…
Bahama és brigádja nekiesett az Alsóvárba vezető lépcső keresésének Nagy Zsolti és Márkus Laci nagy örömére, hiszen innen már jóval kevesebbet kell talicskázniuk, pontosabban furikolniuk. A sok zöldmázas kályhacsempén kívül Bahamáék különleges leletként egy gombot is találtak.
A palota nagyobbik termében korábban vezető szerepet játszó Steiner Karcsi ma kissé visszafogottabb volt, inkább csak szemmel verte a köveket és a szállítmányozás terén alkotott kiemelkedőt.
A régészhallgatókra ma kissé rájárt a rúd: semmi kapirgálás, semmi serteperte nem akadt: bizony, ma nekik is csákányozni, lapátolni, furikolni kellett. Keményen helytálltak!
A már említett gombon kívül különösebb leletünk ma nem volt: a már megszokott kályhacsempék, kerámiatöredékek, szegek kerültek elő, meglehetős mennyiségben.
Az eső ismét kegyes volt hozzánk, igazán csak a munka után zendített rá.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 24.
Sajnos ma az égiek nem fogadtak minket kegyeikbe. Már reggel esős volt az idő, de reménykedtünk hátha megússzuk a várban kiadós zuhé nélkül. Csalatkoznunk kellett reményeinkben… Bár csapataink hősiesen küzdöttek a palota földszinti helyiségeiben és az Alsóvárba vezető egykori lépcső alsó szakaszánál, a folyamatossá váló eső miatt végül délben fel kellett adnunk a harcot, be kellett fejeznünk a munkát.
A mai napon előkerült leletanyag (kályhacsempe, kerámia) mellett jelentős eredmény volt, hogy Simon Zoltán rettentő erejű csákányütései alatt leomló omladékból egy ajtó részletei is előkerültek a Bahama-pince déli oldalán (Simon Zoltán egyébként ezzel újra tanúbizonyságát adta földbelátó képességének, hiszen a most előkerült ajtó éppen azon a helyen van, ahol ő azt előzetesen megjelölte). Valaha ezen az ajtón átlépve lehetett az Alsóvárba vezető lépcső alsó szakaszáról a felsőre jutni.
Ki kell emelnünk a ma talált leletanyaggal kapcsolatban, hogy Márkus Lacinak köszönhetően egy teljesen ép zöld mázas kályhacsempe is előkerült, ami igen nagy ritkaság (mármint, hogy épségben volt, amúgy kályhacsempe-töredékekből szinte kimeríthetetlen mennyiséggel rendelkezünk már most is, pedig hol van még a feltárások vége…).
Sajnos a mai napon meg kellett válnunk Zsuga Zsolttól és unokaöccsétől, akik ugyan csak tegnap érkeztek, de az esős idő miatt nem vállalták a további részvételt és délután hazautaztak. Minden esetre köszönjük nekik, hogy ez évben is megtiszteltek minket jelenlétükkel, reméljük jövőre kedvezőbb időjárási körülmények között láthatjuk őket viszont!
2011. július 25.
Ma végre egész nap tudtunk dolgozni, csak egy kisebb eső szakította meg rövid időre a munkát. Tulajdonképpen eső nélkül nem is az igazi dolgozni (ezt csak kínunkban írtuk…) Csapataink az amúri partizánok módján nagy lendülettel haladtak előre a számukra kijelölt területeken.
A palota nagyobbik földszinti helyiségében Steiner Karcsi (alias Csapajev) irányítása alatt jól haladt az omladék kihordása. A nap végére már a helyiség keleti falát is elértük. Itt a helyiség falán az eredeti vakolat egy nagyobb szakaszon megmaradt. Sajna, garantáltan nem sokáig…
A délebbi, kisebb helyiség – a múlt héthez hasonlóan – újabb meglepetésekkel szolgált. Kiderült, hogy a helyiség délkeleti sarkában egykor kandalló állt, melyet később kemencévé alakítottak át. Itt még lesznek gondjaink…
Bahamáék eközben a palotától délre lévő, egykor az Alsóvárba vezető lépcsőt borító omladékot termelték le. Eközben nagy mennyiségű, különböző színű mázzal készített kályhacsempe-töredéket találtak.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 26.
A mai napon már csaknem teljesen befejeztük a lépcső feltárását. Bahama (alio nomine Timur) és csapata ma is elképesztően nagy mennyiségű kályhacsempével gazdagította a vár leletanyagát. Mostanra már egyértelműen meghatározható az egykori lépcső megjelenése: a Középső vár udvaráról néhány kő lépcsőfok alkotta a lépcső legalsó szakaszát. Innen előbb keleti irányban haladt – az itt már biztosan fa fokokból álló – lépcső, majd a Bahama-pincétől közvetlenül délre a keleti várfal belső oldala előtt dél felé fordult és innen haladt dél felé, illetve egyúttal felfelé az Alsóvár sziklája irányába. A lépcső eddig feltárt felsőbb szakasza egyenesen haladt pihenő közbeiktatása nélkül egészen addig az ajtóig, amit még május végén a turistaút új szakaszának kialakítása során találtunk (ezen, az egykor az Alsóvár keleti oldalán lévő bástyába vezető ajtón át haladnak át a vár látogatói, amint felmennek az Alsóvár sziklájának tetejére).
A palota legdélebbi, földszinti helyiségében közben tovább bonyolódott a helyzet (ugye, megmondtuk…). Kiderült, hogy a különböző tüzelőberendezések tulajdonképpen legalább három építési periódusával számolhatunk: a délkeleti sarkában álló kandallót ugyanis két szakaszban két különböző típusú kemencévé építették át. A helyiségben azonban még további falak is vannak, azonban a helyiség északi felét borító omladék miatt még nem látjuk tisztán a helyzetet. Innen is szép leletanyag került elő, többek között egy, a 16. század közepéről származó figurális (valamelyik ószövetségi prófétát ábrázoló) kályhacsempe töredéke. Az ilyen ábrázolások közkedveltek voltak a reformáció idején.
A kitűzött célhoz az északabbi helyiségben jutottunk a legközelebb. Itt már alig van valami a helyiséget még néhány nappal ezelőtt is borító omladékból. Ráadásul ennek a nagyméretű térnek a délkeleti sarkában is állhatott egykor kályha, kandalló, legalábbis valamiféle fűtőberendezés. Még az is lehet, hogy a kisebbik helyiség másik kemencéjét(?) erről az oldalról működtették. Ez és a délre szomszédos helyiségben még csak részlegesen feltárt kemencék közötti összefüggést is meg kell majd vizsgálnunk. Igazán kedves gesztus volt a vártól, hogy a szóban forgó helyiség omladékából előkerült egy olyan kályhacsempe töredéke, mely egyértelműen Simon Zoltánt ábrázolja. Köszönjük!
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 28.
Péntek lévén a hazautazás miatt csak fél napot dolgoztunk, a munkát délben befejeztük.
Ma végre befejeztük a nagyobbik földszinti terem kitisztítását. Nem semmi munka volt… Három hetet is kevésnek gondoltunk rá az elején, de végül hála Steiner Karcsi keze alatt dolgozó lelkes csapatoknak, két hét alatt sikerült befejezni ezt az óriási munkát. Kiszámoltuk: több mint 100 köbméternyi omladék kihordása történt meg ez alatt a rövid idő alatt.
Másik hatalmas eredmény, hogy a kisebbik helyiségben V. Zoli önkéntesünk rendkívüli erőfeszítéseinek köszönhetően a helyiség északkeleti negyedét borító omladék teljesen eltűnt alig néhány óra leforgása alatt (Zoli egyedül annyit haladt, mint mások korábban több nap alatt. Ráadásul az ő gyors és precíz munkájának köszönhetjük a helyiség déli felének szakszerű feltárását is, az ott lévő kandalló- és kemencemaradványok kiásását. Köszönet lelkes és hozzáértő munkájáért!). Az omladék alól előbukkant egy 17. századi sütőkemence, melyben annak idején sok várbeli lakóéval együtt a kis II. Rákóczi Ferenc cipóját is sütötték (sok más egyéb finomsággal együtt…). A téglából és kőből épült kemence hatalmas méretű, legnagyobb átmérője több, mint 2 méter! Igazi búbos kemence volt. A kemence szája az észak felől szomszédos nagyobbik helyiségből nyílt, onnan táplálták a tüzet és onnét végezték a sütési feladatokat is.
Bahama és csapata a már teljesen befejezett lépcsőfeltárás után már csak kisebb kiegészítő bontásokat végzett, de ezekből a kisebb munkákból is nagy mennyiségű mázas kályhacsempe töredék került elő.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. július 29.
Mai napon végig tudtunk dolgozni, bár mint már annyiszor az elmúlt három hétben, az eső réme folyamatosan ott lebegett a fejünk felett. De megúsztuk, munkaidő végéig nem esett, a végül mégis lecsapó eső csak a munka utáni fotózást szakította meg…
A palota földszinti helyiségeiben a régészhallgató lányok szorgoskodtak, mind a két helyiséget példaszerűen kitakarították, így dokumentálni lehetett az ott történt munkák eredményét. Teljesen még nincs lezárva a palota kutatása, hiszen a kisebbik helyiségben az első héten előkerült rejtélyes falat és környezetét még egy kisebb kutatóárokkal meg kell majd vizsgálnunk. A nagyobbik helyiségben azonban nem fogunk tovább kutatni (alatta egyébként is pince van, annak kutatása azonban a jövő zenéje…).
Az udvaron a munkákba ma bekapcsolódó Melegh Szabolcs és veterán csapata friss erővel nekilátott az omladékdomb bontásának, pontosabban, annak folytatásának (Mészáros Attila tanár úr és ráckevei gimnazistái első heti nyomdokaiba lépve). Előrehaladásuk során elképesztő mennyiésgű leletanyagot gyűjtöttek, nagyrészt kora újkori mázas és mázatlan kerámiát, néhány igen szép kályhacsempe-töredéket, továbbá különböző fémleleteket.
Bahama és csapata a Középső várat dél felől lezáró várfal kutatását folytatta (ezt a munkát is még a ráckevei gimnazisták kezdték meg az első héten). Az omladék alól azonban a fal folytatása helyett az Alsóvár sziklájának egy újabb tömbje, az omladék további részletei kerültek elő és még a leletanyag sem vigasztalhatta őket, mert a várfal megtalálása helyett alig néhány kerámiatöredék és kályhaszemdarab volt fáradozásuk jutalma.
Giber Mihály
2011. július 30.
Az esőt ma megúsztuk, csak munkaidő végén csapott le ránk az égi áldást, de csak annyit ért el az eső, hogy gyorsabban indultunk haza.
A kisebbik földszinti helyiségben tovább bonyolódott a helyzet. Feltehetőleg van egy harmadik kemence is a helyiségben, melynek egyik fala az a fal lehet, amit első héten találtunk az udvar felől nyíló ajtó belső oldalán. A helyiség több pontján kisebb tisztításokat és kutatásokat végeztünk, de erre az évre a helyiség feltárását befejeztük, mert nincs időnk az egész helyiséget megkutatni az ásatási időszak végéig. Jövőre folytatjuk.
A többi helyszínen sem rágtuk le körmeinket az izgalomtól. Az udvaron, ha lassan is, de tovább koptatjuk az omladékdombot. Mire nyugdíjba megyünk, talán el is fogy…
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011.július 31.
Ezen a napon is rutinmunka (tereprendezés, felülettisztítás) folyt, látszik, hogy közeledik az idény vége, újabb kutatási területeket nem nyitottunk meg.
Mégis beszámolhatunk két érdekes leletről. Az egykor az Alsóvárba vezető lépcső területén a felület tisztítása közben közelebbről egyelőre meg nem határozott 17. századi lengyel ezüstpénzt találtunk. A másik érdekes lelet a palota déli végén lévő kisebbik földszinti helyiség ajtajánál a fal alapozásánál talált, épségben lévő vas ágyúgolyó volt.
Bahama és csapata a Középső várat egykor dél felől lezáró falat keresve tovább küzd az omladékkal. Falat nem találtak, csak egy hatalmas sziklatömb bontakozott ki az omladék elhordása során.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. augusztus 01.
Csodák csodájára a mai a második esőmentes nap a várban. Ilyen idén nem volt az ásatás alatt.
Ma egész nap a tegnap említett rutinmunka folyt, elsősorban a Középső vár udvarának déli végén lévő kút helyénél. Lelet alig volt, helyette főleg követ, omladékot bontottunk. Egyetlen szó szerint tekintélyes leletünk egy hatalmas konzolkő volt.
Az Alsóvár sziklája melletti terepen be kellett látnunk, hogy több hetes igyekezetünk, hiábavaló volt, az egykori várfalat nem találtuk meg, de annak biztosra vehető teljes pusztulása miatt már nem is fogjuk megtalálni, legalábbis a jelenlegi terepszinten.
A szokványos rutinmunka mellett azért arra is szakítottunk időt, hogy munkaidő végére Bahama nagy örömére kitisztítsuk a pincéjét (melyet tavaly tártunk fel és egy hónapja az állagmegóvó-helyreállító munkák keretében állítottunk helyre). A pince névadója elégedetten nyugtázta igyekezetünket…
Giber Mihály – Simon Zoltán
2011. augusztus 02.
A mai napra már csak kisebb munkák maradtak; tereprendezés, takarítás, alaprajzi felmérés. Eközben is gyarapodtak ismereteink. A Bahama-pince előtt egy sziklába vájt gödröt bontottunk ki, illetve az udvarszint rendezése közben egy újabb kő lépcsőfokra bukkantunk (mint már korábban is írtuk, az egykor a Középső vár udvaráról az Alsóvárba vezető lépcső alsó része kőből épült, a többi fából). Az utolsó napi leletanyag (kályhacsempe- és kerámiatöredékek) is az ásatás három hetében megszokottnak felelt meg. Ezzel be is fejeztük 2011-es ásatásunkat.
Idén is eljött a búcsú ideje. Elégedetten dőlhetünk hátra, az idei ásatási időszakra tervezett munkát nemcsak, hogy sikeresen véghezvittük, de túl is teljesítettük.
A keleti palotaszárny déli vége alatt húzódó boltozatos pincét kivéve az egész palotaszárny feltártnak tekinthető. E pillanattól kezdve komolyan el lehet gondolkozni azon, hogyan is állítsuk helyre ezt az épületrészt, melyben akár múzeumi kiállító, akár reprezentatív terek kialakíthatóak, de a most (nagyrészt) feltárt sütőkemencék esetleges rekonstrukciója révén kiemelkedő turisztikai látványossággal is bővíthető lesz a helyreállítandó palotaszárny. A rekonstrukciók, helyreállítások azonban nem kell, hogy megálljanak a palota falainál. Elég csak arra gondolni, hogy az egykor az Alsóvárba vezető lépcső területének feltárásával lehetővé válik, hogy a vár látogatói a jövőben ugyanazon az úton jussanak fel a Középső várból az Alsóvárba, mint valaha.
Jelentősen előreléptünk az udvar feltárásával is. Ha így haladunk egy-két év múlva akár komolyabb rendezvények színhelyévé is válhat a Középső vár udvara (feltéve, hogy az udvar jelentős részét elfoglaló hatalmas kőhalmok anyaga beépítésre kerül egy remélhető helyreállító falazási munka során).
Tovább gyarapítottuk ismereteinket a vár késő középkori, de főleg a kora újkori mindennapi életéről és az ezzel kapcsolatos tárgyi emlékekről. Bár idén különösebben szenzációs leletünk nem volt, a szürkébbnek tűnő leletek is fontosak számunkra.
Úgy érezzük, új barátokat is találtunk Regéc számára, több vendég is jelezte, hogy jövőre szívesen részt venne a feltáró munkában, tudván, hogy ez nemcsak sepregetésből és kapirgálásból áll.
Végezetül szeretnénk ismét kifejezni köszönetünket Kormos István polgármester úrnak és Bakos Ferenc alpolgármester úrnak, hogy továbbra is lehetőségünk van e csodálatos helyen dolgozni és, hogy minden földi jót és minden szükséges feltételt biztosítottak számunkra a munkákhoz. A földi javak azonban élvezhetetlenek lennének, ha Juhász Marianna nem varázsolná fenséges étekké azokat nap, mint nap, reggel és este.
Semmire se mentünk volna szorgos munkatársaink nélkül. Egyrészt a régi regéci brigád (Domoszlai „Bahama” Géza, Steiner Karcsi, Nagy Zsolti, Márkus Laci) és új regéci kollégáink (Erdősi Miki és Zelencz Berti) fáradhatatlan munkája nélkül. Nem hagyhatjuk említés nélkül kedves házigazdánkat, Szarvas Sándort, aki több napon keresztül tevőlegesen is kivette a részét a feltárásból. A ráckevei Ady Endre Gimnázium évek óta visszajáró rendkívül szorgos csapata Mészáros Attila és Kiss Erika vezetésével idén is elképesztő mennyiségű földet és törmeléket mozgatott meg. Nélkülük aztán végképp fogatlan oroszlánok lennénk… Köszönet jár az ELTE régészhallgatóinak (Csoltkó Emese, Györkös Dorottya, Havasy Orsolya, Kiss Laura, Komori Tünde, Bodri Máté, Rákóczi Gergely, Tóth Zoltán) is, akik mind a palotaszárny helyiségeinek erőteljes fizikai munkát jelentő megtisztításában, mind a szokványos régészeti tevékenységben (pl. munkaidő után a leletek mosása, rendezése) egyaránt helytálltak. Évek óta visszajáró önkénteseink, Andrejkovics István („Öcsi”) és kisfia, Alex, valamint V. Zoli is ismét nagymértékben kivették részüket a várat borító omladék elleni harcból és az egyes helyiségek és területek megtisztításából. Bár Zsuga Zsolt és unokaöccse, Zsuga Márk ezúttal idejekorán megfutamodott az eső elől, rövid ásatási munkájukért mégis köszönettel tartozunk. Végül, hadd köszönjük meg munkáját Melegh Szabolcs csapatának is, akik az utolsó héten támogattak minket az ásatás sikeres lezárásában.
Giber Mihály – Simon Zoltán
