2012. július 14.
Már csaknem másfél évtizede folyik Regéc Várában a régészeti ásatás
Ebben az évben is folytatódik a vár régészeti kutatása, az idei lesz a 14. évad. Regéc Község Önkormányzata még 1998-ban kezdeményezte a nagy múltú, de méltatlanul elfeledett műemlék mielőbbi régészeti feltárását, állagmegóvását, helyreállítását. Egy évvel később, 1999-ben már az önkormányzat dolgozói és lelkes diákok sokasága ásta ki a több méter törmelék alul a vár falait Simon Zoltán régész vezetésével. A község által létrehozott régésztábor jó ötletnek bizonyult, mert ide évről évre sok olyan középiskolás és egyetemista diák érkezik az ország minden pontjáról – akár még határon túlról is –, akik a nyári szünidő alatt tartalmas, kalandot és izgalmas ismeretanyagot egyaránt biztosító elfoglaltságra vágynak. Regéc Várának régészeti feltárása ugyan nem könnyű feladat, de aki egyszer egy hetes turnust végig csinál, az szinte biztos, hogy visszatér legközelebb is. Számosan sokan csatlakoztak már egy-két nap erejéig az eltelt évek alatt a feltáráshoz, Regécen pihenők, Regéchez kötődők, regéci fiatalok. Regéc Várának kitűnő régészei Simon Zoltán és Giber Mihály nem csupán magas szintű szakmai munkát várnak el az ásatás résztvevőitől, hanem olyan miliőt alakítanak ki a feltárások alatt, ami szinte vonzza a résztvevőket. Az idei, július 16-án kezdődő 14. ásatási évad három hétből áll. Ebből két hét júliusban lesz, majd két hét szünet után, augusztus 13-tól a harmadik és egyben utolsó feltárási hét veszi kezdetét. A feladat ebben az évben is rendkívül nagy. Megmozgatni akár több száz köbméternyi követ és törmeléket úgy, hogy a legnagyobb gonddal ügyelni a sok száz éves falmaradványokra, nagyobb és egészen apró leletanyagokra. Az idei feltárás leginkább két fő ásatási területet érint majd Giber Mihály vezető régész tervei alapján. Folytatódik a várudvar déli utolsó szegletének feltárása és megkezdődik az alsóvár ásatása. Regéc Község Önkormányzata a 2012. évi régésztábor megrendezéséhez pályázat útján nyert támogatást a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák LEADER fejezetének végrehajtásához nyújtandó támogatás keretében a 1012622 azonosítószámú, Erdei táboroztatás és szolgáltatásainak támogatása célterületre benyújtott 2076406494 számon nyilvántartott pályázat keretében megvalósuló Régészeti kutatótábor Regécen elnevezéssel.
2012. július 17.
A mai napon megkezdtük a vár feltárásának 14. évadát.
A vár feltárása idén is három hetes időszakot ölel majd fel, azonban az eddigiektől eltérően két szakaszra lesz bontva az ásatás. Az első és a második hét július 16 – 27. között lesz megtartva, a harmadik hét pedig augusztus 13 – 17. között. Ennek oka, hogy augusztus 4-én kerül megrendezésre a falunap és az Önkormányzat a rendelkezésre álló munkaerőt a falunap lebonyolítása érdekében a rendezvény előtti és utáni héten óhajtja felhasználni.
Amit a mai első és zivataros napról elmondhatunk:
A feltárás elvégzéséhez az ásatás első hetére hihetetlen létszámú erőket összpontosított Regéc Község Önkormányzata, akik között a már évek óta az ásatási csapat fő erejét képező ráckevei gimnazistákat, továbbá régészhallgatókat, regéci munkásokat és diákokat, gyömrői diákokat és más önkénteseket egyaránt megtalálunk.
A nagy létszámnak köszönhetően igen nagy volt a sürgés-forgás a Középső vár udvarán. Miközben Bakos Jani keze munkáját dicsérő újabb ideiglenes lépcső készült el (mely az udvarról vezet a tavaly épített lépcsőhöz és ezzel kiváltja az omladékdomb tetején vezető turistautat), a csapatok óriási lelkesedéssel vetették magukat az udvaron lévő omladékdomb maradványának eltüntetése feladatába.
Ennek meg is lett az eredménye, ismét szép számmal kerültek elő kerámiatöredékek, néhány több színű mázas kályhacsempe-töredék, szegek és más leletek. Utóbbiak közül kiemelendő egy újkori kanál, hátoldalán kereszttel díszített korona ábrázolásával. Bahamáék eközben az omladékdomb rájuk eső részén újabb és újabb reneszánsz faragványokat is kibontottak.
Megkezdtük két kisebb kutatóárok feltárását is (egyet a konyhában, egyet az Alsóvárba vezető eredeti lépcső területén), de ezekkel ma sokra nem jutottunk.
Mint ahogy sajnos az ásatást is hamarabb be kellett fejeznünk a mai napon, mert a viharos szél kellő mennyiségű esőt is hozott magával, így kora délután be is fejeztük az első napi munkát.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 18.
A várudvaron ma is tovább folytatódott a nagy nyüzsgés. A délkeleti sarokban az udvar szintjén is elértük a nagy szikla lábát. A terület szépen búcsúzott, igen gazdag leletanyag került elő az omladék alól. Mázas kályhacsempe, festett-mázas tál töredékei, puskagolyó, egy furcsa fehér pipa, kalapács, különféle méretű szögek, kerámiatöredékek. Itt már lényegében csak a tisztítás van hátra. A terület feltárása azért is volt fontos, mert ezen a helyen szeretnénk elhelyezni azt a csúszdát, amelyik az Alsóvárból származó törmelék elszállítását lehetővé teszi az elkövetkezendőkben.
Kis híján elértük a szikla lábát az udvar déli felének közepe táján is. E helyütt Bahamáék a nagy kövekből álló omladékkal küzdöttek. A siker belátható időn belül be fog következni. Itt a legjellemzőbb leleteinket konzervdobozok képezték (ezek közül lehetséges, hogy egyik-másik még Zsigmond király idejéből származik, de ez még további kutatást igényel…).
Délnyugat felé az omladékdomb még keményen ellenáll a ráckevei főerők csapásainak, de már itt is elértük a korábbi turistaút nyomvonalát.
A nyugati front tengelyében komoly előrehaladás történt a regéci csapatnak köszönhetően. Ismét több reneszánsz kőfaragvány töredéke került elő.
Az északnyugati fronton a gyömrői csapatok előrehaladását tojásbrikett méretű kövekből álló halom akadályozta, melyet sem lapátolni nem lehet könnyen, sem kézzel összeszedni sem lehet túl szaporán.
A konyhai kutatóárokban máris előkerült a nyugati várfal belső síkja. A mélyen lepusztult várfal fölött értékelhető rétegek már nincsenek, kicsit beljebb viszont többszörös rétegsor látszik, ezek feltárása a következő napok feladata lesz.
A lépcsőnél lévő kutatóárokban középkori rétegre bukkantunk és sekély mélységben a szikla is előtűnt az árokban. Szerencsére a vékony középkori rétegből is fontos korhatározó kerámiatöredékek kerületek elő. Említésre méltó, hogy a felette lévő kora újkori rétegben egy igen korrodált ezüstpénzt is találtunk.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 19.
A helyszíneken folytattuk tovább a feltárást. Az időjárás is kedvezett nekünk.
A konyhában Vilmányi Zoli, Rákóczi Gergő és Havasy Orsi példamutató precizitással tárták fel az egyre-másra mutatkozó rétegeket. A konyha déli falában egy másodlagosan befalazott ajtó szárkövet is találtak, mely azt bizonyítja, hogy a konyha építéséhez egy korábbi, elbontott épület anyagát is felhasználták. Mindez – eddigi ismereteink alapján – a 16. század első harmadában történhetett.
A másik kutatóárokban a ráckevei lányok is jól haladtak tovább a munkával. Az egyébként igen kicsi kutatóárokban a keleti várfal építéséhez kapcsolódó adatokat várunk.
Az udvaron tovább folytatódott az omladékdomb megmaradt része elleni hősies küzdelem, melyben a nagy létszámú ráckevei főerők mellett, mind a derekasan küzdő regéci erők, mind a gyömrői csapatok kivették részüket. Küzdelmük eredményét az újabb és újabb előkerült reneszánsz kőfaragványok és a kora újkori leletanyag mutatja.
Az udvar déli végén egy igen gyenge állapotban megmaradt kőfalat találtunk, mely kelet – nyugati irányban húzódik az Alsóvár sziklája előtt. A csaknem 1 méter magasan megmaradt fal sürgős építészeti beavatkozásra fog szorulni. Ez már most is látszik.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 20.
A mai napos, ámde igen szeles napon a korábbi napokban megszokott területeken haladtunk tovább a munkával.
A konyhai kutatóárok rétegsora a szakértő kezek munkájának köszönhetően egyre jobban kirajzolódik.
Az Alsóvárba vezető eredeti lépcső területén nyitott kutatóárokban közben megfigyelhetővé vált a keleti várfal alapozásának és felmenő falának váltása és a két falazat határához csatlakozó habarcsos, köves réteg, mely a várfal építési rétegeként határozható meg (azaz a réteg a várfal építése során alakult ki). Ez a vár építéstörténete szempontjából igen fontos megfigyelés, ugyanis ez (akárcsak az építési réteg alatti és feletti rétegek leleteinek vizsgálata) hozzásegíthet minket a várfal építési idejének pontosításához.
Az udvar déli részéről mit is írhatnánk mást, minthogy a már évek óta jól ismert omladékdomb elhordása folyatódott és hogy a feltárást végzők e napon is újabb kőfaragványokkal és kora újkori leletekkel gazdagították ismereteinket.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 21.
Elérkeztünk az ásatás első hetének végéhez. A mai napon délig volt tervezve a munka, ám az időjárás, mely ezen a héten nem igazán fogadott a kegyeibe, ismét keresztülhúzta terveinket, így a még csak fél napra számított munkaidőt is le kellett rövidítenünk az újabb eső miatt.
Csapataink így is szépen haladtak előre a számukra kijelölt frontvonalakon, a rossz idő és a rövid munkaidő ellenére ismét tekintélyes mennyiségű reneszánsz kőfaragványt és tárgyi leletanyagot felszínre hozva.
Az első hét végeztével köszönetünket és nagyrabecsülésünket kell ismét kifejeznünk a résztvevőknek.
Mindenekelőtt meg kell említenünk a Mészáros Attila tanár úr által vezetett ráckevei gimnazista főerők lelkes és szorgalmas csapatát, akik újfent oroszlánrészt vállaltak az udvart borító omladékdomb elleni végső küzdelemben.
Szintén ki kell emelnünk a regéci munkások és diákok csapatának dicséretre méltó munkáját. Nagy örömünkre szolgált, hogy a regéci csapat Erdősi Márk személyében újabb szorgalmas munkatárssal erősödött.
A gyömrői diákok munkája is hasznosnak bizonyult, akik nemcsak a várban végzett terepi munkából, de a leletek mosásából is kivették részüket.
Ez úton fejezzük ki köszönetünket azon régészhallgatóknak (Rákóczi Gergely, Havasy Orsi, Soós Rita), akik szakmai gyakorlat keretében végeztek kitűnő munkát a várban.
Külön köszönet illeti Vilmányi Kis Zoltán ásatási munkásunk tevékenységét, aki idén is vállalta makói otthonától Regécig tartó hosszú utat, „csak” azért, hogy szakértő munkájával ismét elősegítse a vár feltárását.
Munkánkat természetesen az ásatás első hetében sem végezhettük volna el a regéci önkormányzat mindenre kiterjedő segítsége és Juhász Marianna erőt adó finomabbnál finomabb főztjei nélkül. Köszönet érte!
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 22.
Napos, szeles idő kíséretében megkezdtük az ásatás második hetét. A várban dolgozó csapat összetétele erősen megváltozott.
Két újonnan érkezett régészhallgató (Csoltkó Emese, Bodri Máté) mellett új önkéntesként csatlakozott az ásatáshoz Molnár Gergely, a szegedi egyetem anatómia tanára is. Szintén új munkatársként köszönthetjük a Hejcéről és Fonyból érkezett munkásainkat is. Mellettük a már előző hétről ismert regéci csapat és az idei ásatás elejétől velünk dolgozó Rosta Péter főiskolai tanár úr alkotta az erők többi részét.
Ez az igen vegyes összetételű, az előző hetinél jóval kisebb létszámú csapat lelkesen vetette bele magát a munkába.
Ennek eredményeképpen a konyhai kutatóárokban újabb réteget bonthattunk. Az újabb rétegben némi túlzással állítható, hogy több a lelet, mint a réteget alkotó agyagos, habarcsos feltöltés. Ez ugyan lassítja a munkát, viszont csak innen több zsáknyi lelet került elő (rengeteg állatcsont, sok késő középkori kerámiatöredék), és még nem értük el a réteg alját!
Az udvaron a regéci, hejcei és fonyi munkások és az önkénteseink csapásai alatt az omladékdomb újabb részei tűntek el. Mind az Alsóvár sziklája alatti gyenge fal, mind a nyugati palotaszárny (egyébként meglehetősen jó állapotban fennmaradt) udvari homlokzati fala egyre hosszabb szakaszban mutatkozik. Ezzel arányosan egyre nő az előkerült reneszánsz faragványok száma is.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 23.
Mai napon a már megszokott helyszíneken, az előző nap bemutatott csapattal haladt tovább rendületlenül a munka. Továbbra is biztató mértékben fogyatkozik az udvaron lévő omladékdomb, így ha az égiek is kegyesek lesznek hozzánk, és megfelelő lesz az időjárás, az ásatás végére valóban sikerülhet megtisztítani a várudvart. Mindeközben a nyugati palotaszárny udvari fala már több, mint 3 méter hosszan követhető.
A nap kiemelkedő leletei között kell megemlítenünk a nyugati palotaszárny homlokzata előtt nagy számban előkerült 17. századi mázas padlótégla-töredékeket. Egyébként a konyhai kutatóárokban a középkori, míg az udvaron a kora újkori leletanyag (mázas kályhacsempe-töredékek, mázas és mázatlan kerámia, fémek, stb.) gyarapodását könyvelhettük el.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 24.
Ma reggel erőinket összevonva frontális támadást indítottunk a nyugati palotaszárny falának az omladék alóli felszabadítása érdekében. Erőfeszítéseinket siker koronázta. Munkaidő végére már a palotaszárny déli végére utaló falsarok részlete is mutatkozott az omladék még meglévő része mögött, azon a szakaszon, ahol Magyar Levi és Nagy Zsolti vezetésével a regéciekből, hejceiekből és fonyiakból álló koalíciós erők küzdöttek. Ettől északra Bahama és Steiner Karcsi vezette regéci különítmény nemhogy megtisztította a palotaszárny falait, de az itt talált ajtót is kiszabadították az omladék alól.
Szenzációs, de egyben súlyos leleteknek is minősültek azok a hatalmas, csaknem teljesen ép, valaha valószínűleg a most megtalált ajtóhoz tartozó reneszánsz keretkövek, melyeket a palota fala elé fektetve találtunk meg, azaz nem a palota falának ledőlésekor, hanem még korábban kerülhettek a fal elé az udvarra, szabályos rendben elhelyezve. A keretköveket végül nem kis erőfeszítés árán, de sikerült elszállítani. Mázas padlótégla gyűjteményünk is szép számmal gyarapodott a mai napon is az ugyanezen a területen folyó kutatásból.
A kutatóárkokban is folytatódott az előrehaladás, illetve a mélyülés. A konyhai árokban Csoltkó Mesi és Molnár Gergő már szédítő mélységekben járnak. Munkájuk eredményeképpen ismét sok késő középkori kerámia és nagy számú állatcsont került elő a rétegekből, de a nyugati várfal belső oldalát is szépen letisztították.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. július 25.
Ma történelmi eseménynek lehettek tanúi azok, akik a vár feltárásán dolgoztak.
Végre elértük a nyugati palotaszárny déli végét, egész pontosan az épület délkeleti sarkát. Tehát ismét csak nem voltak hiábavalók az elmúlt napok erőfeszítései és az omladékdombbal vívott küzdelmei. Az elért eredmény azt jelenti, hogy most már ismerjük az igen összetett építéstörténettel rendelkező épületegyüttes, azaz a nyugati palotaszárny észak – déli irányú kiterjedését.
Sajnos azt még nem mondhatjuk el, hogy magát a palotaszárnyat is ismerjük vagy hogy hamarosan megismerhetjük, hiszen mindez idáig csak a palota udvar felőli oldala elé utólag hozzáépült kisebb épületeket, házakat, valamint a palotaszárny északi végén lévő konyhát és a konyhától délre szomszédos kisebb teret ismerhettük meg. Ezeken kívül fel lett tárva a palotaszárny közepe táján azt a pince is, mely boltozatának fele ma is áll, és amely a 2008-as feltárás fegyverleleteinek tanúsága szerint valószínűleg a vár fegyveres házával azonosítható. A többi helyiség régészeti kutatására azonban a következő ásatási időszakokig várni kell még.
A palotaszárny délkeleti sarkának elérése azt is jelenti, hogy az udvart borító omladékdombból már csak egy igen kis részt hagytak hátra a szűnni nem akaró lelkesedéssel dolgozó munkásaink, diákjaink és más önkénteseink. A domb még meglévő részének bontását egyelőre a déli végénél folytatjuk, a múlt héten előkerült, az Alsóvár sziklája elé épített fal vonalának folytatásában. Itt az épületek pusztulását egyértelműen mutatják azok az elszenesedett gerendadarabok is, amelyeket az omladékban találtunk.
Ma csak néhány kisebb kőfaragványt találtunk. A többi leletünk a már megszokott módon a késő középkori és a kora újkori leleteink gyűjteményét gyarapítja.
2012. július 26.
Az ásatás első, két hetes szakaszának végét jelentő nap igencsak összetettre sikeredett, nem is annyira a kutatás, hanem az időjárás szempontjából.
A reggeli napsütéses időben erőinket az udvar délnyugati sarkába összpontosítva haladtunk előre annak rendje és módja szerint, munkásaink, diákjaink szorgalmasan bontották az omladékot, gyűjtötték a leleteket, dél körül azonban hatalmas vihar csapott le a várra és a környékére. Ez nemcsak, hogy leállította a munkát, de a kb. egy órás esőzés akkora mennyiségű vizet zúdított a várra, hogy az udvaron lévő feltárási terület egyetlen hatalmas tóvá változott. A Bahama-pince mellett, az Alsóvárba vezető lépcső területén lévő kicsiny kutatóárkunk színültig telt vízzel, ettől kezdve akár fürdőkádnak vagy hűsölő medencének, esetleg sör és más frissítő italok hidegen tartására is használhattuk volna. A konyhai kutatóárkunkban már kevésbé gyűlt össze a víz, de azért a nyugati várfal belső oldalán ott is kialakult egy kisebb tócsa.
Miután a vár és a feltárási terület ilyen tisztes módon elázott, és mert a vihar pont a munkaidő végére vonult el, kora délután levonultunk a várból.
Ezzel megkezdődik a vár idei feltárásába beiktatott két hetes szünet. Augusztus 13-án folytatjuk tovább a munkát!
Ezzel együtt megköszönjük a vár feltárásában e héten résztvevők munkáját!
Itt említjük meg Csoltkó Emese és Bodri Máté régészhallgatók nevét, akik az augusztusi hétre már nem térnek vissza dolgozni. Hasznos munkájukat ez úton is köszönjük!
Szintén köszönetet mondunk Rosta Péter főiskolai tanár úrnak, aki új önkéntesként nagy lelkesedéssel vetette bele magát a vár régészeti kutatásába és másfél hétig erősítette az ásatáson résztvevő csapatot.
Ugyancsak köszönjük az ásatás második hetében a várban dolgozó hejcei és fonyi munkások fáradozásait!
És ismét köszönetünket fejezzük ki Regéc Község Önkormányzatának, élén Kormos István polgármester úrral és Bakos Ferenc alpolgármester–falugondnok úrral, az ásatás hátterének megteremtéséért, a munkák elvégzéséhez szükséges feltételek biztosításáért!
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, meg kell említenünk, hogy ez a hét sem lett volna teljes Juhász Marianna csodás étkei nélkül! Az ő munkáját is köszönjük!
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. augusztus 13
A mai napon megkezdődött az idei régésztáboros ásatás harmadik hete is. Minden eddiginél többen vagyunk most a várban. Az ásatáson résztvevőkön kívül ugyanis a itt vannak a múlt héten kezdődött állagvédelmi kivitelezési munkán dolgozók is. Tehát igencsak nagy lesz a népsűrűség ezekben a napokban a várban.
Visszatérve az ásatásra, ezen a héten ismét a ráckeveiek alkotják a legjelentősebb létszámú csapatot, de természetesen regéci diákok, munkások, régészhallgatók és más önkéntesek is erősítik sorainkat.
A mai napon megkezdtük az udvar délnyugat részét még elfoglaló omladékdomb elleni támadást. Terveink szerint a hét végére sikerül eltüntetni domb maradékát. Mindenesetre a leletanyag már most is igen változatos; mázas kályhacsempék, mázas és festett kerámiatöredékek, szegek és más egyéb fémek, üvegtöredékek mellett egy pipa darabja is előkerült.
Az udvar feltáráshoz kapcsolódóan elkezdtük feltárni a nyugati palotaszárny azon helyiségét is, melynek udvar felé nyíló ajtaját – az ajtó mellé lerakott keretkövekkel és a falba beépített ülőpadkával együtt – még az idei ásatás első szakaszában megtaláltuk.
A tavaly feltárt lépcső tetején, az Alsóvár szikláján is megkezdtük a feltárást. Itt egy ajtó küszöbe és egyik szárköve került elő. Ez és a tavaly májusban ugyancsak itt feltárt ajtórészlet azt mutatja, hogy aki az udvar felől a lépcsőn felérkezett erre a helyre, az két irányba is továbbmehetett. A lépcsőn felérve balra a bástyába juthatott be, a szemközti, most megtalált ajtón keresztül pedig magába az Alsóvárba léphetett be.
Mindezeken felül tisztításokat végeztünk a tizedik napon ránk és a várra zúduló vihar miatti károk elhárítása érdekében.
2012. augusztus 14.
Kedden folytattuk az omladékdomb maradékának bontását. Mind innen, mind az ideiglenes lépcső melletti területről továbbra igen gazdag leletanyaggal távozhattunk a nap végén. Ugyancsak folytattuk tisztító munkákat.
Közben a nyugati palotaszárny déli végén lévő helyiség ajtaján bejutva, az ajtó közvetlen déli szomszédságában egy nyugat felé induló hevederív indítását találtuk meg. A hevederív mélyebben van az udvar szintjénél. Ez azt mutatja, hogy a helyiség, amelynek feltárását épp csak megkezdtük, egykor boltozatos pince volt és az udvar felé nyíló széles ajtó ebbe a pincébe vezetett. A jelek szerint a hevederív alatt utóbb falat építettek, így itt két helyiséggel kell számolnunk. Viszont az is látszik, hogy a helyiségek feltárását idén biztosan nem tudjuk majd befejezni, hiszen az egykori pincét akár több méter vastagon takarhatja az omladék. Ennek kitermelésére ezen az utolsó héten nincs lehetőség, ezért célunk az, hogy a helyiséget az udvar szintjéig tisztítjuk meg az ajtó és a nyugati várfal közti területen.
Az este folyamán a régésztábor résztvevői számára Gál-Mlakár Viktor, Makoldi Miklós és Ringer István régész urak tartottak igen érdekes előadásokat saját kutatásaikról. Így volt módunk megismerkedni Szádvár, a tokaji vár és a sárospataki ágyúöntő műhely kutatási eredményeivel. Az előadások után a régészeti konferenciákról jól ismert hangulatú kötetlen beszélgetéssel folytatódott az este…
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. augusztus 15.
Mai napon a korábbi helyszíneken folytatódott a munka, hasonló mennyiségű és gazdagságú tárgyi leletanyaggal, valamint reneszánsz kőfaragványokkal gyarapítva a regéci vár régészeti emlékeit.
Az udvarról nyíló helyiség területének tisztításával elértük a nyugati várfal vonalát. Mivel a várfal lepusztult teteje nem éri el az udvar szintjét, ezért a helyiség területét mindaddig el fogjuk zárni a látogatók elől – a saját biztonságuk érdekében – amíg a helyiség feltárt részének bejárását (például korlát építésével) biztonságossá nem tettük. Addig is az ajtón betekintve lehet majd rálátni az egyébként nem túl nagy letisztított felületre.
Újabb kutatási eredményként könyvelhető el, hogy az egykori lépcső területén, a Bahama-pince mellett nyitott kutatóárkunkban megtaláltuk a lépcső északi falának alapozását, melyről egyértelműen látszik, hogy utólag épült a várfal belső oldalához, tehát az Alsóvárba vezető lépcső – ma ismert formájában – későbbi a várfalnál. Az még kérdés, hogy a lépcső építése előtt hogyan közelítették meg a déli sziklacsúcson álló várrészt.
Közben a lépcső felső részén az omladékkal birkózó csapattársaink egy íves vonalú falat, illetve annak északi végét bontották ki az omladék alól. Alighanem az Alsóvárat övező várfal keleti ívének egy darabja került elő most. A jellegzetes, tűszerű támpillér alighanem e fal külső oldalának erősítésére épült egykor. A most előkerült fa másfél – két méteres magassága utal arra is, hogy az Alsóvár szikláján akár meglehetősen magasan álló falakat is remélhetünk az elkövetkezendő idők ásatásai során.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. augusztus 16.
A folyamatos erőfeszítéseknek köszönhetően a mai nap végére már csak egészen kis részlet maradt az udvart borító omladékdomb idén eltüntetni tervezett részéből. Az omladék elhordását végző gimnazista lányok egy része közben önszorgalomból az udvar járószintje alatti réteg feltárásába is belekezdett, melyet azért sikerült hamar ellenőrzött keretek közé terelni. Mindenesetre a rétegből mázas kerámia és kályhacsempe és különböző fémek kerültek elő. Mindeközben az omladékból egy, a 17. század első negyedéből származó lengyel ezüstpénz került elő, melyet Borsodi Bea ráckevei gimnazista leány talált. A pénz III.(Wasa) Zsigmond, aki 1592 és 1632 között volt lengyel király idejében készült.
Az Alsóvárat egykor kelet felől védő bástya falának belső oldalát is elkezdtük feltárni. Célunk az, hogy egy letisztított terepet alakítsunk a jövőben remélhető állagvédelmi munkákhoz. A bástya északi végén van ugyanis az a hatalmas faltömb, mely már igen veszélyes állapotban van és megmentése előtt mielőbbi falazási munkákra lenne szükség e helyütt.
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. augusztus 17.
Elérkezett a 2012-es feltárás utolsó napja, mely több említésre méltó eredményt hozott magával.
A ráckevei gimnazisták Bahamával megerősített csapata nem hiába küzdött ma is az omladékdomb maradványával. Az udvar délnyugati negyedében előkerült az udvart délnyugat felől határoló épületszárny északnyugati sarka, melynek alján szép kerékvető kő van. A kerékvető a kapu felől a Középső vár udvarára felkanyarodó szekerek kerekétől védte az épület sarkát.
Ismét előkerült egy ezüstpénz, szintén lengyel veret, Báthori István lengyel király 1584-ben veretett pénze (és ismét Borsodi Bea találta). Sikerült megtisztítani az Alsóvárat védő bástya északi oldalának belső oldalát, ezzel szabaddá vált az út a bástya ezen részén az állagmegóvás előtt.
Mindezekkel együtt véget ért a regéci vár 2012. évi feltárása.
Az ásatás végén elsőként is köszönetet mondunk Kormos István polgármester úr és Bakos Ferenc alpolgármester-falugondnok úr által vezetett Regéc Község Önkormányzatának, amiért ez évben is biztosította az ásatás elvégzéséhez a szükséges feltételeket! Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ország egyik legnagyobb várának feltárását az ország egyik legkisebb településeként finanszírozó kis falutól mekkora teljesítmény az ásatás hátterének megteremtése és ezzel párhuzamosan a vár fenntartásának, üzemeltetésének feladata.
A vár ásatásán dolgozó, alkalmasint hatalmas létszámú csapatot Juhász Marianna fenséges étkei várták nap, mint nap, kiegészülve azokkal a süteményekkel, melyeket Marianna lányai, Anna, Zsuzsi és Sára sütöttek az éhező résztvevőknek.
A feltáráson végzett hatalmas terepi munkáért első helyen mondunk köszönetet a ráckevei Ady Endre Gimnázium Mészáros Attila tanár úr és Varnyú Anita tanárnő vezette lelkes csapatának. Létszámban ugyan nem érnek a ráckeveiek nyomába, lelkesedésben és szorgalomban viszont mindenképpen a regéci munkások (Steiner Károly, Domoszlai „Bahama” Géza, Nagy Zsolt és Magyar Levente), a regéci diákok (Zelencz Bertalan, Erdősi Miklós és Erdősi Márk), a régészhallgatók (Havasy Orsolya, Rákóczi Gergely, Bodri Máté, Csoltkó Emese, Szénásy Csaba, Novák Kristóf, Pető Zsuzsa). A többi önkéntesünk (Vilmányi Kis Zoltán, Molnár Gergely, Rosta Péter, Deák Máté, Gresits Domonkos) munkája is dicséretet érdemel. Köszönet illeti a vár geodéziai felmérését végző Viemann Zsolt geodétát és Tóth Anikó régészt is önzetlen és egyben rendkívül hasznos munkájukért! Ismét köszönetet mondunk a hejcei és fonyi munkásoknak is! Végül, de nem utolsó sorban megemlítendő, hogy régi motorosokként az utolsó héten ismét soraink között üdvözölhettünk Zsuga Zsoltot és Zsuga Márkot is.
A vár története, sorsa és feltárása iránt érdeklődő Tisztelt Olvasóknak pedig e helyütt mondunk köszönetet az idén bizony rendre késve érkező ásatási beszámolók – köztük jelen sorok – türelmes kivárásáért!
Mást nem is mondhatunk lezárásként: Jövőre ugyanitt!
Giber Mihály – Simon Zoltán
2012. szeptember 14-16.
A régésztábor folytatása hamarabb elkövetkezett, mint azt augusztus közepén sejthettük volna. Történt ugyanis, hogy a Fonyból elszármazott dr. Komjáthy László egyetemi tanár úr (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) diákjai közül négy igen kedves és lelkes fiatal lányt (Chlumetzky Kriszta, Csige Rita, Farkas Liza és Kiss Simon Hajni) beszervezett a regéci vár feltárási munkáiba az idei ásatás folytatásának érdekében.
Az eredmény nem maradt el! A tanár úr és a lányok szeptember közepének hétvégéjén nagy lendülettel belevetették magukat a munkába. A feltárás folytatására kiszemelt terület az Alsóvárat egykor kelet felől védő hatalmas, több szintes bástya északi végének belső oldala volt. E helyütt gyakorlatilag az augusztus közepén abbahagyott munkát folytattuk.
A munka során mind a bástya falának belső oldala mentén tovább bontottuk az omladékot, mind a bástya nyugati oldalát, hátoldalát alkotó középkori íves vonalú várfal újabb részletei is szabaddá váltak. Az íves fal előtti részen a járószint újabb részletét is megtisztítottuk. A bástya északkeleti sarkában az észak felé néző (a keleti várfal déli szakaszát dél felől oldalazva védő) lőrés felső része és két, a bástya belső szintelválasztásáról tanúskodó födémgerenda-fészek is előkerült. A leletanyag döntően a középkorból származott.
Elmondható tehát, hogy a két és fél napig tartó feltárás is újabb információkkal szolgált. Mind a tanár úr, mind a lányok elhatározták, hogy a jövő évi ásatásra is visszatérnek, sőt újabb hallgatókat is hoznak magukkal.
Simon Zoltán kollégám és a regéci önkormányzat nevében ez úton is köszönöm munkájukat!
Giber Mihály
