Regéc, vár (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Folytattuk a vár északi, a 17. századi forrásokban Felsővárnak nevezett részének feltárását, valamint megkezdtük az ehhez a területhez délről közvetlenül csatlakozó szakaszok vizsgálatát is.

A Felsővár udvarának északnyugati részén részben másodlagos reneszánsz nyíláskeret-elemekből összeállított, a nyugati épületszárny északi egységéhez vezető rámpát tártunk fel.

Az udvar délkeleti sarkában sziklalépcsőt találtunk, mely egy, a Felsővár szintjétől jóval mélyebben talált, részben falazott oldalú ciszternához vezet. A ciszterna feltárását elkezdtük.

A sziklalépcső környezetében, a keleti épületszárny déli helyiségében, valamint az északi torony délkeleti sarkánál egy, a Felsővár utolsó alaprajzi elrendezésétől független, ívesen délnyugati irányba tartó várfalat határoztunk meg. A várfal a torony alsó, a 16. századi átépítés által nem érintett szakaszával kötésben áll, s a terület relatíve legkorábbi falazatát alkotja. A falhoz csatlakozó kutatóárok leletanyaga megengedi annak feltevését, hogy ez a várfal a toronnyal együtt a 14. század elején épült. A várfal a toronytól délre eső területet, tehát a jelenlegi Felsővárat nagyjából D alakban övezhette, bár a nyugati szakasz egyelőre nem ismert. A körülkerített területen egyéb építmények nyomai egyelőre nem kerültek elő, de itt még kutatásra van szükség. Hogy ez a relatíve legkorábbi épületrész azonos-e az első regéci várral, az csak a déli sziklacsúcs vizsgálata után dönthető majd el.

A keleti külső várfal vizsgálata során arra a megállapításra jutottunk, hogy a várfal legalább négy építési periódusban keletkezett. Ezzel egybevágnak az írott források adatai is, melyek tanúsága szerint még a 17. század végén is problémák voltak a keleti várfal északi szakaszával. A problémák ostromokból eredtek, de alighanem eredendő statikai gondok is lehettek itt.

A Felsővárhoz délről közvetlenül kapcsolódó területeken egyelőre csak az igen vastag omladék felső részét távolítottuk el, anélkül, hogy elértük volna a vár pusztulás előtti utolsó járószintjét.

Befejeztük az északnyugati bástya feltárását. Itt teljesen kitisztítottuk a bástya szűk, boltozott kazamatafolyosóját, illetve az annak ajtajához vezető lejáratot. Letisztítottuk az északi fal tetején megmaradt gyilokjáró járószintjét is. A bástya – ahogy azt már korábban megállapítottuk – csak a 17. században épült.

Nagyobb területen letisztítottuk a hegyoldalt a bástya északi előterében.

A leletanyag a korábbiakhoz képest szerénynek mondható, ennek oka az, hogy idén döntően az omladék felső részén dolgoztunk. Az előkerült leletek döntően a 17. századból származnak, legnagyobb részük kályhacsempe, dísz- és használati kerámia. Továbbra is kerülnek elő bokálytöredékek.